Történt pedig – még a „Majdan” idején, hogy egy Szanovszkij nevű fiatalember lelkesen tüntetgetett Kijev főterén. Megismerkedett valakikkel – és hamarosan rossz társaságban találta magát.

Nem mindjárt jött erre rá. Még az „Azov” nevű terrorbrigádba is elsodorta végzete. Meghasonlása ott kezdődött: gyilkossággal bízták meg. Ezt már nem várta meg. Ám aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Nem volt menekvés. Aztán mert megpróbálta, ráfizetett: lakásán rátörtek, elhurcolták tegnapi bajtársai. Végigjárta hát ő is a pokol bugyrait. Átesett ugyanazokon a kínvallatásokon, mint minden más olyan földi halandó, aki az SZBU (Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat) és a terrorbrigádok látókörébe ellenségként kerül be. Szanovszkijt, később mégiscsak elengedték – s így külföldre menekülhetett.

Ott mondta el, hogy amikor az SZBU-nak ő még a munkatársa, és nem a foglya volt, megismerkedett egy bizonyos Andrej Liszogorral. Aki tanácsadója volt az SZBU kémelhárítási osztálya parancsnokának, egy bizonyos Alekszej Petrov tábornoknak. Másodállásban pedig az SZBU ügynökeit, a terrorbrigádok tagjait okította a késsel vívott harc fortélyaira, illetve tartott nekik lövészeti foglalkozásokat.

Tartott azonban más foglalkozásokat is. Hogyan kell embereket megkötözni úgy, hogy az áldozatoknak minél jobban fájjon, minél rosszabbul érezzék magukat – már a rájuk váró vallatások, kínzások előtt kezdjenek „puhulni”.

A mellékelt videó képsoraiból kikövetkeztethető: ezek a potenciális áldozatok leginkább a néphadseregek elfogott katonái. Akiket ha sikerült legyűrni, számukra azonnal megkezdődik a pokoljárás. (Amibe a 2014 óta ukrán fogságba esett katonák egyharmada bele is pusztult.) A gyakorlat aktuális: noha Lavrov nagymester fegyverszünetei ezt is tiltják, az ukrán hadsereg felderítői rendszeresen portyáznak: megpróbálva elfoglalni a néphadseregek egy-egy harcálláspontját, illetve „nyelvet” fogni. Akiből – a hadititkok mellett – igyekeznek azt is kiverni, hogy ő – az elfogott donyecki bányász, kohász, értelmiségi vagy közalkalmazott – valójában az Ukrajna egy részét megszállva tartó hivatásos orosz hadsereg katonája. Vagy legalábbis egységüket hivatásos orosz tisztek irányítják.

A bemutatott négy gyakorlatból a két utolsót másutt is tanítják: hogyan kell, fojtózsineggel, leszerelni, ártalmatlanná tenni a célszemélyeket. AZ ELSŐ KÉT GYAKORLAT SORÁN A BRUTÁLIS KIKÉPZŐ AZONBAN ARRA TANÍTOTTA, GYAKOROLTATTA TANÍTVÁNYAIT, HOGY A SZABADSÁGÁTÓL hirtelen és váratlanul MEGFOSZTOTT ÁLDOZATOT MINDJÁRT AZ ELSŐ PERCEKTŐL FOGVA FIZIKAI GYÖTRELMEKNEK TEGYÉK KI. Már azzal is, ahogyan megkötözik.

Az első gyakorlat során, az elfogott ellenfél kezének hátrakötését követően, a zsineget átvezetik felkarjain, és hurkot formálva, szorosra húzva, összekötözik a hátán. („Fontos, hogy lehetőleg a gerincén”.) A zsineg még megmaradt végét áthurkolják a nyakán, majd a huroknál fogva az áldozatot teljes kiegyenesedésre kényszerítve, szorosan már a kialakított gúzsba húzzák, és csomózzák, rögzítik. Kezét is följebb húzzák, és úgy kötik a gúzst szorosra. (Ahogy karizmai mind nehezebben bírják majd a kényelmetlen pózt, és hátrakötött kezei egyre lejjebb ereszkednek, úgy húzódik a nyakán még szorosabbra a hurok.)

Az így gúzsba kötözött áldozat már nem is gondolhat menekülésre. Lépkedni is csak nehezen tud. Minden rossz mozdulatára a nyakára hurkolt kötél még szorosabbra húzódik. „Ugye, már nincs ahhoz kedved, hogy elszaladj?” – kérdezi a kajánul hóhér a fogoly szerepére vállalkozó embertől. (Nincs – nyögi ki nagy nehezen a nyakán mindössze pár perce szoruló huroktól máris légszomjjal küszködő „fogoly”. Mire kínzója máris ajánlja a gyógymódot: ha már nagyon kínlódva kapkodja a levegőt, gyomorszájon kell vágni: akkor újra egyenletesen fog ki-, be lélegezni.) Nem lesz már semmi máshoz sem kedve – teszi hozzá ő maga. LEHETNE MÉG MÁST IS TENNI VELE – de most a kamerák előtt nem tesszük. „MERT MÉG KÍNZÁSNAK VENNÉK”.

A következő bemutató közben tett megjegyzések még brutálisabbak. Vannak olyan jól megtermett, erős testalkatú, széles vállú emberek, akik kezét macerás lenne hátrakötni – mondja. Egy nyurga fiatalemberen szemlélteti, mi ilyenkor a teendő. A már összekötözött csuklójú ifjú kezeit áthúzza annak feje fölött. Majd amikor a kezei már a tarkó mögött vannak, az azokról lelógó hosszabb zsineget áthurkolja és szorosra húzva, összeköti az áldozat nyakán. Amitől azt teljesen magatehetetlenné, védtelenné válik.

NO, MOST MÁR HOZZÁ LEHET FOGNI, AKÁR A VALLATÁSHOZ IS – mondja. Felhívva a figyelmet: immár akadálytalanul ütheti áldozatának máját, tetszés szerint húzhat be neki az arcába, az állára – kibökheti (kiszúrhatja? kiégetheti?) a szemét. (Volt rá példa, hogy egy elfogott hősiesen tartotta magát. Még az egyik szemét is kiégették. Ám amikor a másik szemével is ezt akarták tenni, a fogoly megtört.)

ÉS HA NEM LÁTJA A KAMERA, JÖHET VALAMI „HEVÍTŐ ESZKÖZ” IS, lehetőleg már a helyszínen megoldandó az áldozat nyelvét — mondja a hóhér. Ismételten felhívja a figyelmet: fényképezni szabad, filmezni, videózni (fölvenni a kínvallatás közbeni hangokat) azonban nem. (Jó három éve, egy keresztre feszítendő és elevenen megégetendő hadifogoly száját hóhérai, előzetesen és előrelátóan, betömték. A hóhérok a pszichológiához nagyon jól értenek.)

Pedig a valódi foglyok számára még csak akkor kezdődik az igazi pokoljárás, amikor gyötrelmes gyalogmenetük végén megérkeznek az ukrán állásokba (ahonnan, általában, rövid időn belül viszik is őket tovább, a legközelebb lévő nagyobb település rendőrőrsére, kapitányságára, az SZBU helyi kirendeltségeibe – mindezen létesítményeknek is a pincéibe.)

Gondoljunk csak egy pillanatra vissza: mit is mondanak a genfi konvenciók a hadifoglyok kínzásáról… Esetünkben A BANDITÁNAK ELEVE SZÁNDÉKÁBAN ÁLL HOZZÁLÁTNI A HADIFOGLYOK VALLATÁSÁHOZ, KÍNZÁSÁHOZ.

Ez a hóhér tehát a segéde annak az Alekszej Petrov tábornoknak. AKI A GYAKORLATI TERVEZŐJE ÉS KIVITELEZŐJE AZ onnan ÉRKEZŐ UTASÍTÁSOK VÉGREHAJTÁSÁNAK. Petrov „tábornok” szervezte meg a Donyecki Népköztársaság talán két legkiválóbb hadvezérének, „Motorolának” (Arszen Pavlov) és „Givinek” (Mihail Tolsztih) a meggyilkolását is. (Az előbbivel pokolgép végzett saját lakóházának liftjében – az utóbbi irodájába pedig tűzgránátot lőttek: esélye sem volt a menekvésre.)

És hogy ki irányítgat ONNAN, FELÜLRŐL? Szanovszkij elárulta: bizony nem más, mint MAGA POROSENKÓ „BÁBELNÖK”. Aki kivette az SZBU kezéből, és magához vonta A KERESZTAPA SZEREPÉT. Az említett Petrov — noha az SZBU alkalmazottja, — magának Porosenkónak van alárendelve,az ő utasításait köteles végrehajtani.

Igazi, terrorista maffiaállam – hatalombitorló háborús bűnösök, tömeggyilkosok fészke! AMELYET FENNTARTÁS NÉLKÜL TÁMOGAT AZ A „MŰVELT, DEMOKRATIKUS NYUGAT”, amely másokat olyannyira szeret valamifajta „európai magatartás-kódexre”, demokráciára tanítani.