A “Szocial-Demokrat” 40. számában közöltük, hogy pártunk külföldi szekciójának konferenciája úgy határozott, hogy az “Európai Egyesült Államok” jelszavának kérdésében egyelőre nem foglal állást, mert meg kell vitatni a sajtóban a kérdés gazdasági oldalát.

Konferenciánkon ennek a kérdésnek a vitája egyoldalúan politikai jelleget öltött. Ezt részben talán az idézte elő, hogy a Központi Bizottság kiáltványában ezt a jelszót kifejezetten mint politikai jelszót fogalmazták meg (“a legközelebbi politikai jelszó…” – mondja a kiáltvány), és emellett nemcsak hogy a köztársasági Európa Egyesült Államok jelszavát adtuk ki, hanem külön még azt is hangsúlyoztuk, hogy  “a német, az osztrák és az orosz monarchia forradalmi megdöntése nélkül” ez a jelszó értelmetlen és hazug.

A kérdés ily módon való felvetését a szóban forgó jelszó politikai értékelésének keretein belül ellenezni – például, abból a szempontból, hogy ez a jelszó elhomályosítja vagy gyengíti stb. a szocialista forradalom jelszavát – teljesen helytelen. Igazán demokratikus irányban végrehajtott politikai átalakulások, között nem homályosíthatják el, nem gyöngíthetik a szocialista forradalom jelszavát. Ellenkezőleg, mindig közelebb hozzák ezt a forradalmat, kiszélesítik számára az alapot, a kispolgárságnak és a félproletár tömegeknek újabb rétegeit vonják be a szocialista harcba. Másfelől a szocialista forradalmak elkerülhetetlenek egy szocialista forradalom során, amelyet nem szabad egyszeri aktusnak tekinteni, hanem úgy kell felfogni, mint viharos politikai és gazdasági megrázkódtatások, a legszélesebb osztályharc, a polgárháború, a forradalmak és az ellenforradalmak korszakát.

De ha a köztársasági  Európai Egyesült Államok jelszava, összekapcsolva Európa három legreakciósabb monarchiájának, elsősorban az orosznak, forradalmi megdöntésével, mint politikai jelszó minden vitán felül áll is, fennmarad egy igen fontos kérdés, hogy mi e jelszó gazdasági tartalma és jelentősége. Az imperializmus gazdasági feltételei szempontjából, vagyis az “élenjáró” és “civilizált” gyarmati hatalmak tőkekivitelének és a világ általuk való felosztása szempontjából az Európai Egyesült Államok a kapitalizmus fennállása mellett vagy lehetetlen, vagy reakciós.

A tőke nemzetközivé és monopolistává lett. A világ fel van osztva egy maroknyi nagyhatalom között, azaz olyan államok között, amelyek a nemzetek nagy kifosztásában és elnyomásában a legnagyobb eredményeket érték el: Angliának, Franciaországnak, Oroszországnak és Németországnak – amelyeknek a lakossága együttvéve 250-300 millió, területe pedig 7 millió négyzetkilométer – majdnem félmilliárdnyi (494 millió) lakosságú gyarmatai vannak, e gyarmatok területei pedig 64,6 millió négyzetkilométer, vagyis a földkerekségnek majdnem a fele (az egész föld területe sarkvidékek nélkül 133 millió négyzetkilométer). Vegyük ehhez még hozzá azt a három ázsiai államot – Kínát, Törökországot, Perzsiát -, amelyeket a “felszabadító” háborút viselő rablók, vagyis: Japán, Oroszország, Anglia és Franciaország most darabokra tépnek. Ebben a három ázsiai államban, amelyeket félgyarmatoknak lehet nevezni (valójában ezek 9/10 részben gyarmatok) a lakosság száma 360 millió, területük pedig 14 millió négyzetkilométer (vagyis másfélszer akkora, egész mint Európa területe).

Továbbá, Anglia, Franciaország és Németország külföldön legalább 70 milliárd rubel tőkét helyezett el. E csinos kis összeg után “jogos” jövedelmecskét – évente 3 milliárd rubel jövedelmecskét – hivatottak biztosítani a milliomosok nemzeti bizottságai, amelyeket kormányoknak neveznek, amelyek hadsereggel és hadiflottával rendelkeznek, amelyeket a gyarmatokon és félgyarmatokon “Milliárd úr” fiacskáit és fivéreit “elhelyezik” mint alkirályokat, konzulokat, nagyköveteket, minden rendű és rangú hivatalnokokat, papokat és piócákat.

Így van megszervezve  a kapitalizmus legmagasabb fejlettségének korszakában a föld körülbelül 1 milliárdnyi lakosságának a nagyhatalmak maroknyi csoportja által való kifosztása. S a kapitalizmusban más szervezés nem is lehetséges. Lemondani a gyarmatokról, az “érdekszférákról”, a tőkekivitelről? Aki erre gondol, az lesüllyedt annak a papocskának a színvonalára, aki vasárnaponként a kereszténység magasztosságáról prédikál a gazdagoknak és azt tanácsolja nekik, hogy adjanak a szegényeknek… ha nem is néhány milliárdot, hát legalább pár száz rubelt évenként.

Európai Egyesült Államok a kapitalizmus fennállása mellett egyértelmű a gyarmatok felosztására vonatkozó megegyezéssel. A kapitalizmus azonban az osztozkodásnak nem lehet más alapja, más elve, mint az erő. A milliárdos tőkésország “nemzeti jövedelmét” nem oszthatja meg senkivel másként, mint arányosan: a “tőke arányában” (emellett úgy, hogy a legnagyobb többet kapjon, mint amennyi megilleti). A kapitalizmus annyi, mint a termelési eszközök magánytulajdona és a termelés anarchiája. Aki ilyen alapon a jövedelem “igazságos” felosztását hirdeti, az proudhonista, bárgyú kispolgár és filiszter. Nem lehet osztozkodni másként, csak az “erő arányában”. Az erő azonban a gazdasági fejlődéssel együtt változik. 1871 után Németország mintegy háromszorta-négyszerte gyorsabban erősödött, mint Anglia és Franciaország, Japán – tízszerte gyorsabban, mint Oroszország. A kapitalista államok valóságos erejének mérésére nincs és nem is lehet más eszköz, mint a háború. A háború nem mond ellen a magántulajdon alapelveinek, hanem ezeknek az alapelveknek a közvetlen és elkerülhetetlen fejleménye. A kapitalizmusban lehetetlen az egyes gazdaságok és az egyes államok gazdasági fejlődésének egyenletes növekedése. A kapitalizmusban a megzavart egyensúly helyreállítására nincs más eszköz, mint a válságok az iparban, a háborúk a politikában.

Természetesen az ideiglenes megegyezések a kapitalisták és a hatalmak között lehetségesek. Ebben az értelemben az Európai Egyesült Államok is lehetséges mint az európai tőkések megegyezése… de mire vonatkozólag? Csakis arra vonatkozólag hogyan nyomják el egyesült erővel a szocializmust Európában, hogyan védjék meg egyesült erővel az összerabolt gyarmatokat Japánnal és Amerikával szemben, amelyeket a gyarmatok mostani felosztása nagyon sért és amelyek félszázad alatt mérhetetlenül gyorsabban erősödtek, mint az elmaradt, monarchikus, elaggott és korhadó Európa. Európa az Amerikai Egyesült Államokhoz képest gazdasági tespedést jelent. A jelenlegi gazdasági alapon, vagyis a kapitalizmusban, az Európai Egyesült Államok a reakció szervezkedését jelentené Amerika gyorsabb fejlődésének feltartóztatására. Azok az idők, amikor a demokrácia és a szocializmus ügye csakis Európa ügye volt, visszavonhatatlanul elmúltak.

A világ (nem pedig Európa) Egyesült Államai a nemzetek egyesülésének és szabadságának az az államformája, amelyet a szocializmussal kapcsoltunk egybe, – amíg a kommunizmus teljes győzelmével véglegesen el nem tűnik minden állam és így a demokratikus állam is. Ámde a világ Egyesült Államainak jelszava mint önálló jelszó aligha lenne helyes, először is, mert egybe olvad a szocializmussal; másodszor pedig, mert helytelenül úgy értelmezhetnék, hogy a szocializmus győzelme egy országban lehetetlen és helytelenül értelmezhetnék egy ilyen országnak a többihez való viszonyát.

A gazdasági és politikai fejlődés egyenlőtlensége – a kapitalizmus feltétlen törvénye. Ebből következik, hogy a szocializmus győzelme lehetséges eleinte néhány vagy akár egy, egymagában vett kapitalista országban is. Ennek az országnak győztes proletariátusa, miután kisajátította a kapitalistákat és megszervezte a szocialista termelést, szembefordulna a világ többi, kapitalista részével, a maga oldalára vonná a többi ország elnyomott osztályait, felkelést szítana a kapitalisták ellen, sőt szükség esetén katonai erővel vonulna a kizsákmányoló osztályok és államaik ellen. Annak a társadalomnak politikai formája, melyben győz a proletariátus, megdöntve a burzsoáziát, a demokratikus köztársaság lesz, amely mindjobban központosítja az adott nemzet vagy nemzetek proletariátusának erőit a szocializmusra még át nem tért államok ellen folyó harcban. Az osztályok megszüntetése nem lehetséges az elnyomott osztály, a proletariátus diktatúrája nélkül. A nemzetek szabad egyesülése a szocializmusban lehetetlen a szocialista köztársaságoknak az elmaradt államok ellen vívott, többé-kevésbé hosszú, szívós harca nélkül.

E meggondolások alapján, miután a kérdést az OSZDMP külföldi szekcióinak konferenciáján, valamint a konferencia után sokszor megvitattuk, Központi Lapunk szerkesztősége arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Egyesült Államok jelszava helytelen.

Lenin

“Szocial-Demokrat”, 44. sz.
1915. augusztus 23.

Címkék: