Mostanság Oroszországban – ahogy egész Európában is – divattá vált, hogy versengjenek egy adott nép „kivételes” voltáért1. Ennek az ideológiának a sulykolásában aktív segítséget nyújtanak az országokat irányító eliteknek az oligarchák tenyeréből evő jobboldali tömegmozgalmak, illetve a vallási intézmények. Oroszországban, az egyház segítségével aktívan sulykolják az oroszok tudatába azt a képzetet, hogy Eurázsia történelmében a pravoszláv egyháznak kivételes szerep jutott. Ezzel párhuzamosan, hasonló módon manipulálják Oroszország és a FÁK türk népeinek tudatát. Az Orosz Föderáción belüli köztársaságok oligarchái által hizlalt vallási központok, „a muftiátusok” nem sajnálják erejüket és eszközeiket arra, hogy a türk fiatalság körében szítsák a „nemzeti öntudatot” és a vallási fanatizmust.

A kapitalisták „oszd meg, és uralkodj!” elve napjainkban is sikeresen érvényesül. A nacionalizmus és a sovinizmus a legjobb módszer a dolgozó néptömegek feldarabolására, illetve annak, hogy szépen becsomagolják ezt a lényegét tekintve szörnyű eszmét.

Elvtársak! Nincs értelme hogy idézzük e folyamat sok-sok példáját. Önmagában az a tény, hogy napjaink világtérképein szerepel a fasiszta Ukrajna, – amelyet az amerikai „békefenntartók” útmutatásai szerint Európa valamennyi „progresszív” állama támogat – teljes mértékben szemléltetője a helyzetnek. Ezzel összefüggésben szükségesnek tartom, hogy felhívjuk minden elvtársunkat: vessenek latba mindent a legszélesebb dolgozó tömegek között folytatandó náciellenes propaganda érdekében. Nevelői és oktatói munkánk érdekében minden eszközt föl kell használnunk: lehetőleg minél több cikket kell írnunk és föl kell tárni a fasiszta rezsimek minden múltbeli, illetve jelenkori tényeit.

Az idők megváltoztak. A mostani munkás már nem az, mint korábban. Ha a szocialista országokban a munkás igényt tartott arra, hogy fedezzék anyagi és kulturális szükségleteit – és erre meg is volt a joga –, úgy jelenleg erről szó sem lehet. A dolgozó tömegek ellen az elembertelenítés szörnyű gépezete működik. Az új „elitek” célja, hogy a dolgozó emberből engedelmes, a szomszédjaival acsargó rabszolga legyen. A neonácizmus ideológiája pedig nagyszerűen alkalmas az ilyen rabszolgák tömege fölötti ellenőrzésre. A jelenkori rabszolgaság nem azonos a múltbelivel. A jelenkori rabszolgaság nem a fizikai kényszer eszközével él, hanem a dolgozók tudatának fokozatos megváltoztatásával. Hanem azzal, ahogy a büszke és szabad emberből – bizonyos technológiák hatására, a pénz hatalma alatt, a cinikus hazugságok következtében lelkileg nem teljes értékű, könnyen irányítható, megvásárolható ember lesz. Napjainkban különös cinizmussal erőltetik ránk a társadalmi berendezkedésnek azt a rendszerét, amelyben a dolgozó ember gyakorlatilag egy másik ember (a kizsákmányoló, a tőkés),vagy a tőkés állam tulajdona.

Elvtársak! Amikor én a fasizmusról beszélek, én nem is annak az olyan legnyilvánvalóbb megjelenési formájára gondolok, mint a jelenlegi fasiszta Ukrajna. Én az egész kapitalista világra, az új, globális világrendre gondolok. A legveszedelmesebb út: a globalizáció útja, a kapitalizmus keretei között.

Ezért, amikor egy új Kominternről beszélek, éppenséggel az antifasizmusra gondolok, annak globális értelmében. A modernkori fasizmus: ez napjainkban a világ „elitjei” által ajánlott új világrend. Az idő múlásával ez a helyzet csak rosszabbodni fog. Még akkor is, ha a mostani dolgozókat kielégíti a helyzetük, vagy ez a helyzet most még egyelőre elviselhető. A mi célunk: felvilágosítani a dolgozó tömegeket arról, hogy mi lesz a tőkés globalizáció végeredménye, és mivel jár majd az a jövő nemzedékei számára. A leigázásnak ezt a rendszerét most kell megállítanunk, mivel gyermekeinknek ezt még nehezebb lesz megtenniük.

Tanaj Csolhan

Forditotta: Csikós Sándor

1 Még Obama, korábbi amerikai elnök (egy, az USA-ban tanuló kenyai diák törvénytelen fia) a West Point katonai akadémia egyik kibocsátó ünnepségén „a világ legkülönb, olyan nemzetének” nevezte az amerikait, mely egyedül hivatott igazgatni a világ sorsát.