Ukrajnában a különféle, törvénytelen jobboldali radikális csoportosulások száma elérheti az ezret is. Miközben számuk egyre növekszik. Erről Bortnyik, az ukrán Elemző és Politika-menedzselési Intézet igazgatója számolt be.

Elmondása szerint ezek a szervezetek egyre erősödnek, saját bázisokra, kiképző táborokra tesznek szert. Amellett megkapják a szükséges pénzügyi támogatást, ruházati és technikai felszereléseket.

Emlékeztetőül: július 11-én, például, (Dmitrij) Jaros, a híres ukrajnai náci, ukrán gyermekek felvételét hirdette meg az Oroszország megsemmisítésére kiképző diverzánsiskolába (нацист Ярош объявил набор украинских детей в школу диверсантов для уничтожения России).

A „Vesztyi” c. ukrán kiadvány arról ír, hogy az ukrán nácikat több csoportba lehet sorolni. Először is: „a galíciai radikálisok”, akik a „Szvoboda” párt1 körül tömörülnek, és – a fiatalok nevelése céljából –, az SZ-142 és a „Szokol” („Sólyom”) szervezeti felépítésével összhangban regionális szervezetek hálózatával rendelkeznek.

A második csoport – ezek azok a szélsőségesek, akik az UNA-UNSZO3 soraiból kerültek elő. Közülük a leghíresebbek: Jaros (az Oroszországban betiltott „Jobb Szektor” megalapítója – a szerkesztő megjegyzése), valamint Korcsinszkij („Bratsztvo” – „Testvériség” – párt), akik különböző nézeteltérések folytán saját szervezeteket hoztak létre. Ebbe a csoportba tartozik még a „Trizub”,4 és egy sor kisebb szerveződés.

A harmadik csoport: az „Azov”5 közös elnevezéssel illetett különböző szervezetek konglomerátuma”. A csoport a „Patrioti Ukraini” („Ukrajna Hazafia”) nevű harkovi szervezetből jött létre, a náci (Andrej) Bileckij vezetésével, aki most a „Nacionalnij Korpusz” („Nemzeti Hadtest”) nevű párt vezetője.

Megjegyzendő, hogy a gyermekekkel való céltudatos foglalkozás azon módszerek egyike, amelyeket az ukrán nácik alkalmaznak a radikális ifjúság új nemzedékének kinevelésekor. Tavaly márciusban az Ivano-Frankovszk-i „Meleg játékok” nevű bábukészítő műhely „Önkéntesek” névvel egy olyan babakollekcióval jelent meg, amely babák prototípusai az „ukrán önkéntes hadsereg” különítményesei, közöttük maga Jaros voltak (прототипами которой стали каратели «украинской добровольческой армии», в том числе и сам Ярош).

Vjatrovics, az ukrán Nemzeti Emlékezet Intézet igazgatója elmondta: az általa irányított intézmény dolgozik egy, a gyermekek számára készített asztali játékon (его ведомство готовит детскую настольную игру), amelyet „az 1917 és 1921 közötti ukrán forradalomnak”6 szentelnek. Készül továbbá egy, a témába vágó kalandfilm, valamint egy, „Az ukrán forradalom dalai” címet viselő album, közösen a „Horeja Kazackaja” („Kozák kórus”) együttessel.

2017 januárjában Kirill Galusko ukrán publicista és „történész” – Ivan Malkovics könyvkiadóval közösen – megjelentette „Az ukrán nacionalizmus. Ukrajna rövid története” c. könyvet (книгу «Украинский национализм. Краткий курс истории Украины»).

Ugyancsak 2017-ben hír jelent meg arról, hogy az „Azov” gyermektábort szervezett, ahol a kiskorú ukrán állampolgárokat az Oroszországgal való háborúra készítik fel. A gyermekeknek már egészen korai éveiktől kezdve ecsetelik annak a fontosságát, hogy „a Kubany visszatérjen Ukrajna kebelébe”.7

Mi a mi jelszavunk? Mi Ukrajna gyermekei vagyunk! Dőljön csak romba Moszkva, teszünk rá! Meghódítjuk az egész világot! Halál, halál a muszkákra! Ti, muszkák, csak halmozzátok fel a hulláitokat. Visszavesszük a Krímet, majd a Kubanyt is (Вернем Крым, затем Кубань), és kisöpörjük ezt a moszkvai mocsadékot!” – kiáltozzák a gyermekek a kiképzés közben.

Forrás: Novorosinform

Megjegyzések:

1 A Szvoboda a radikális szélsőjobboldali pártok közül talán a legrégebbi. A párt már több mint tíz éve készült – és készítette híveit – a hatalomátvételre. Vezetője, Oleg Tyagnyibok kezdeményezésére nyaranta rendszeresen szerveztek a Kárpátokban kiképzőtáborokat a szélsőséges fiatalok számára. Erőfeszítéseiket nem sokkal később a NATO – külön pedig Lengyelország – is felkarolta, amelyek ugyancsak szervezetek kiképzőtáborokat a szélsőséges fiatalok számára.

2 Szélsőséges szervezet. Neve mostanában kezd gyakrabban feltűnni. Vezetője, Karasz, korábban a kárpátaljai szélsőséges ukrán nacionalista szervezeteket („Szics”) irányította. Az SZ-14 hurcolta el a kijevi brazil nagykövetség területéről Rafael Lusvarghi brazil önkéntest, és adta (ismét) a brazil fiatalembert az őt egyszer már elrabló SZBU kezére.

3 UNA-UNSZO – „Ukrán Nemzeti Egyesület”, illetve „Ukrán Nemzeti Önvédelem” – fasiszta félkatonai alakulat, amelyik a „Majdan”forgatagában újjáalakult. Gyökerei a 30-as években, az akkor lengyel uralom alatt álló Nyugat-Ukrajnába vezetnek vissza. A szélsőséges csoportok – élükön a hírhedt háborús bűnössé lett Sztepan Banderával – már a lengyel közigazgatás ellen is követtek el terrorcselekményeket, „nagy korszakuk” azonban 1941 nyarán, a német megszállással köszöntött be.

4 Trizub – „Háromágú Szigony”. Az ukrán nacionalista Petljura által 1919-ben kikiáltott „Ukrán Népköztársaság” címerében volt. Ma ez a jelkép benne van, egyrészt, Ukrajna címerében, másrészt megtalálható valamennyi szélsőséges nacionalista, jobboldali radikális, illetve kifejezetten fasiszta szervezet jelképében.

5 Az „Azov”Arszen Avakov ukrán belügyminiszter által létrehozott, afféle halálbrigád. Valamennyi szélsőséges szervezet közül ez a leginkább náci. Büszkén viselik az SS és annak különböző alakulatai jelképeit.

6 Kihasználva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomán az országban keletkezett zűrzavart, az ukrán nacionalisták 1917 végén „Központi Rada”néven létrehozták saját ellenforradalmi szervezetüket. Kihasználva az Ukrajnában kiváltképpen fordulatokban gazdag polgárháborút (13 alkalommal fordult a hadiszerencse), az ukrán nacionalisták – ha éppen nem a német megszállók, az orosz cári birodalmat feltámasztani igyekvő fehérgárdista parancsnokok, vagy éppen a Vörös Hadsereg voltak hatalmon – az ukrán nacionalisták megpróbálták létrehozni saját államukat. A Vörös Hadsereg véglegessé vált győzelmét (1920 vége), az ilyen-olyan nacionalista bandák leverését követően az ukrán nacionalista ellenforradalomnak jó időre bealkonyult.

7 A legvadabb, legszélsőségesebb nacionalista ábrándok szerint Ukrajna „ősi területei” (amit nyilván az egykor kozákok lakta vidékekkel azonosítanak – noha kozákok a mai Ukrajnának is a déli részén éltek) – egészen a Kaukázus előterénél elterülő Kubany vidékéig terjednek. Ugyanez a felfogás még az orosz Belgorod és Voronyezs vidékét is ukrán területekként láttatja.