Képünkön a donyecki néphadsereg három harcosa.

Május 21-én este — negyedmagukkal — szolgálatban voltak a Gorlovka egyik elővárosánál húzódó frontszakasz megfigyelő posztján. Amikor két szakasznyi ukrán diverzáns tört rájuk. A keletkezett tűzharcban a négy harcos egyike életét vesztette — a másik hármat a támadók magukkal hurcolták. (Jelzem: akkor is érvényben volt egy tűzszünet. Mely előírásainak egyike tiltja az ilyesfajta portyákat is.)

Néhány nap múlva az ukránok elhíresztelték, hogy a három fogoly közül kettőt megöltek.

Most azonban írt a foglyok egyikének felesége, aki cáfolta ezt a hírt. Mindhárman élnek, a megszállt Artyomovszk városának vizsgálati börtönében vannak. (Hogy mit kellett, minden bizonnyal, kiállniuk az eltelt két hónap alatt, arra jobb nem is gondolni.)

Szeptemberben lesz a bírósági tárgyalásuk.

(A nemzetközi jog sok nyugati tudora erre sem kapja föl a fejét, ahogy nem kapta föl sok más esetben sem. Hogy, tudniillik, hadifoglyok ellen tilos büntető eljárást folytatni — kivéve, ha kirívó köztörvényes bűncselekményt, vagy háborús bűntettet követtek el. Gondolom, rögtön tisztában lennének ezzel, ha ukrán hadifoglyok fölött akarnának ítélkezni a Donbasszban, vagy Oroszországban — nem másért, hanem KIZÁRÓLAG AZÉRT, MERT AZ UKRÁN HADSEREGBEN SZOLGÁLTAK. Noha az egy velejéig vétkes, tömeggyilkos, háborús bűnös agresszor, amelynek mindenképpen felelnie kell/ene/ majd égbekiáltó gaztetteiért.)

Noha a donyecki néphadsereg eme három, szerencsétlen, jobb sorsra érdemes harcosa minden szempontból megfelel a hadifogoly státuszának — ukrán részről a néphadseregeket törvénytelen terrorista fegyveres alakulatoknak, harcosait terroristáknak tekintik. (Pedig ha a dolgokat egy kicsit megkaparnánk, kiderülne: a két fél közül valójában melyik a törvénytelen, a terrorista. Nem annak a terrorista, banditaállamnak a fölfegyverzett haramiái-e, mely állam vezetése törvénytelenül, fegyveres puccsal jutott hatalomba. Melynek egész lényege, minden tette, JOGSZABÁLYA TÖRVÉNYTELEN.

Melynek martalócai HADSEREGGEL, GYILKOS FASISZTA KÜLÖNÍTMÉNYESEKKEL TÖRTEK RÁ egy országrész törvényesen — BÉKÉSEN — tiltakozó lakóira, és haditechnikával fölszerelkezve KATONAI, NÉPIRTÓ HADJÁRATOT INDÍTOTTAK és folytatnak immár négy éve AZ OTT LAKÓKKAL SZEMBEN. Akik ezért nem csupán jogaikért, de PUSZTA ÉLETÜKÉRT IS KÉNYTELENEK VOLTAK FEGYVERT RAGADNI. (Ez utóbbi gondolatot azon cinikus — áruló — orosz politikusok figyelmébe is ajánlom, akik minimum fontolgatják, hogy a szabadságáért, jogaiért — puszta életéért — hősiesen, önfeláldozóan, tengernyi könny és vér, szenvedés közepette küzdő népet VISSZALÖKIK AZOK KARJAIBA, AKIK ELŐL NÉGY ÉVE MEGPRÓBÁLTAK ELMENEKÜLNI. Arra számítva, abban reménykedve, hogy a nagy orosz vértestvér, ahogy a Krím oroszait, úgy őket is megmenti majd. Még ha a Donbasszban nincsenek is olyan stratégiai fontosságú támaszpontok, amelyeket gyorsan ki kell menteni az őket már-már megkaparintó, telhetetlen, a világ fölötti uralomra már leplezetlenül törő ellenség karmaiból.

Jelzem: HA AZ OROSZ CSAPATOK CSAKUGYAN A DONBASSZBAN ÁLLOMÁSOZNÁNAK, ILYEN GYALÁZATOS, haza- és nemzetáruló ELKÉPZELÉS MÉG CSAK FÖL SEM MERÜLHETNE. Könnyen megüthetné, ugyanis a bokáját az a moszkvai politikus, aki az ellenséggel kötött gyáva, elvtelen alku kedvéért hozzálátna az állítólag nagy létszámú orosz hadsereg kivonásához. Már ha lenne ott olyan.)

És azért, hogy saját, családjuk életéért, szabadságáért fegyvert fogtak, most minimum 8-10 év börtön vár az állásaikból elhurcolt — ELRABOLT — katonákra, akik így még csak nem is harc közben estek fogságba. (Hacsak közben ki nem cserélik őket). Mert immár azt is tudjuk: a foglyok harmada nem éri meg a szabadulást.

Sándor Csikós