Ez itt a Donbassz. Egy háborútól sebzett, marcangolt vidék. Azok számára, akik itt vannak, úgy tűnik, hogy a harmadik világháború már elkezdődött. Ám a Donbassz, az még nem a harmadik világháború. Ez csak előjátéka a legutolsó, a Végítélet Napja háborújának.

2014-ben, az amerikai politikai stratégák által elbolondított, félrevezetett, megvadult tömegek közreműködésével államcsínyre került sor az országban. Az amúgy is velejéig korrupt Ukrajnában likvidálták az államhatalom, a törvényesség minden intézményét. Onnantól kezdve csak egyetlen jogot ismertek el: az erősebb jogát a gyengébbek elnyomására. A puccs nyomán a hatalmat megragadó, gazdag oligarchák harcba kezdtek a befolyási övezetekért.

És ebben a történelmi pillanatban sírjából föltámadt az ős gonoszság. A fasizmus addig hosszú időn át szendergett Ukrajnában – míg a Szovjetunió széthullása nyomán fokozatosan erősödni kezdett. Kellő erőgyűjtést követően a fasiszta fenevad fölegyenesedett és kieresztette acélkarmait. A fasizmus, mint afféle álmából ébresztett szörny, a XX. századból megérkezett a XXI. századba.

Ez év tavaszán találkoztam először az elgyötört Donbasszal. Tanaj Csolhanovval, és Csikós Sándor magyar publicistával együtt látogattam oda. Szörnyű volt az, amit én ott láttam. Donyeck egész lakónegyedei váltak alaktalan romokká. Robbanások hangjait hallottam: az ukrán hadsereg ágyúkkal lőtte a békés lakosságot. Láttam korábban videókat a harcok sújtotta övezetekből. Láttam fényképeket. De mindaz semmi sem volt ahhoz képest, amit saját szemeimmel láttam.

Tanaj Csolhanov a harcostársam, a kísérőm lett a Donbasszban folyó mészárlás eme sötét világában. A háború legelején a Krímben termett. Aztán Luganszkba utazott. Amikor Luganszkot ostromgyűrűbe fogták, légnyomást kapott, de egy hónap múltán újra hadrendbe állt. A „Prizrak” („Kísértet”) brigádban, Alekszej Mozgovojnál szolgált. Aztán Donyeckbe tette át a székhelyét. Sokban éppen Tanaj Csolhanovnak köszönhetően láthatták meg az emberek a harcok részleteit, az ukrajnai Délkelet tragédiáját. Tanaj nem a résztvevője ennek a háborúnak. Ő maga ez a háború. Ő nem sír bánatában, nem siratja a nyomorékká tett embereket és a lerombolt városokat. Ő maga változott ezzé a sírássá. Ő maga lett ez a sírás.

Csikós Sándor. Az egyetlen olyan magyar újságíró, aki eljött a Donbasszba, hogy személyesen nézzen utána: mi történik ott. Hogy saját szemével lásson mindent. Ellátogattunk a harcok színtereire. Beszélgettünk emberekkel, akiknek át kellett élniük az ágyúzásokat. Mindez igen mély benyomást tett ránk.

Amikor visszatértem, megértettem: segítenem kell ezeknek az embereknek. Hogy számomra az egyetlen út: személyesen védelmére kelni ezeknek az embereknek. Eljöttem hát a Donbasszba. És most azt fogom tenni, amit tennem kell: orvosi ellátást nyújtani az első vonalakban a sebesülteknek – illetve segíteni a megsebesült békés lakosoknak. A Luganszki Népköztársaságban vagyok most. Hamarosan Tanaj is ideérkezik. Együtt fogunk harcolni – és én erre nagyon büszke vagyok! Tanaj Csolhanov ismét fegyvert fog a kezébe. Úgy gondolom, hogy hamarosan visszatér a Donbasszba azon önkéntesek igen nagy része, akik annak idején az első hullámban csatlakoztak a népfelkelőkhöz.

Nagyon sok, Magyarországról érkezett önkéntessel találkoztunk. Magyarok vannak a Népőrség gyakorlatilag valamennyi egységében. Ők a szívük szavára jöttek ide. Idejöttek, hogy bosszút álljanak a fasiszták által elnyomott és elgyötört kárpátaljai magyarokért. Kárpátalja ősi magyar városaiban és településein valóságos kulturális genocídium megy végbe. Az ukrán fasiszták megtiltják, hogy a magyarok anyanyelvükön beszéljenek, fenyegetik a gyermekeket, rátámadnak magyarokra, felgyújtják házaikat, autóikat. Több támadásra is sor került magyar kulturális központok, sőt, még iskolák ellen is. A fasizmus veszedelmes – az ellene való harc az egész világ ügye kell, hogy legyen. Az ukrajnai fasizmus nem kíméli még a nőket, a gyermekeket, még az öregeket sem. Mi, és csakis mi tudjuk a fasizmust megállítani.

Felhívással fordulok hát mindenkihez, aki képes engem meghallani! Ukrajna fékevesztetté vált. A mai Ukrajna illusztrációja Európa „demokratikus szabadságjogainak”, illetve „liberális demokráciájának”. Szilárd háttérre van szükségünk. És ebben csak önök segíthetnek nekünk! Ha egyszerűen csak továbbítják a cikkeinket a világhálón, azzal önök máris a fasizmussal szembeni ellenállás egyik részesévé válnak! Meg kell mentenünk a Donbassz oroszait, segítenünk kell Kárpátalja elnyomott magyarjainak, harcolnunk kell azért, hogy Ukrajna felszabaduljon a fasiszták zsarnoksága alól!

Tanaj Csolhanov – elvtársam, harcostársam – hamarosan itt lesz. El fogjuk önöknek mondani, hogy mi történik itt. El vagyunk szánva arra, hogy a végsőkig harcolunk. Már most is láttam, saját szemeimmel, ahogy az emberek menekülnek a lerombolt falvakból. Ahogy az orosz településeken az ukrán mesterlövészek asszonyokra, gyermekekre lőnek. Láttam a pusztulást, az ínséget. Ugyanez lesz a forgatókönyv a kárpátaljai magyarság számára is, ha mi, önökkel együtt, nem teszünk semmit, már most.

Az én szívem csak azok számára dobog, akik képesek azt meghallani. A többiek számára nincs szívem.

Margarita Volk, Donbassz