Anarchia, botrány, elképzelhetetlen pénzügyi viszonyok, pazarlás, lopás és korrupció – ezekkel a súlyos szavakkal illette Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke az állami egészségügyi intézmények gazdálkodását a Magyar Időknek adott interjújában. Azt is felveti, hogy a nem megfelelően gazdálkodó kórházak vezetőinek menniük kell.

Anarchia. Botrány. Ez a két szó, ami először eszembe jut

– fejtette ki a lapnak arra vonatkozóan, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a számvevőszék a hazai egészségügyi intézmények gazdálkodása során.

Az elnök néhány példát is említett:

  • Volt olyan kórház minden fontos terméket és szolgáltatást úgy vett meg az intézmény vezetősége, hogy nem folytatott le közbeszerzést, vagyis a vásárlásoknál minden lehetséges jogszabályt figyelmen kívül hagytak.
  • Számos olyan kórház is akadt, ahol nem vezettek hiteles leltárt bizonyos eszközökről.
  • Néhol az elszámolások egyszerűen átláthatatlanok voltak.
  • Kaotikus viszonyokat találtak egyes szakrendelőknél.
  • Számos esetben hamis nyilatkozatokat tettek az intézményvezetők a gazdálkodásról, így esély sem volt arra, hogy kiderüljön, mekkora vagyonnal gazdálkodtak és a forrásokat mire fordították.
  • Rendszerszintű, hogy az összességében több millió embert ellátó szakrendelők vezetői nem tartják be a legalapvetőbb gazdálkodási szabályokat sem.

A beszerzés folyamatára felhozott egy tipikus példát, a vécépapírok esetét, de ez más eszközökre és szolgáltatásokra is behelyettesíthető.

“A kórház vásárol hatalmas mennyiségben vécépapírt, de fel sem merül, hogy ezt közbeszerzési eljárásban tegye. Valahogyan kiválasztja a beszállítót, amelyik – a szabálytalan beszerzés miatt – minden bizonnyal jóval áron felül szállítja le az árut az intézménynek. A kórháznál a megérkező mennyiséget elfelejtik felvenni a leltárba, aztán amikor a beteg bemegy az illemhelyre, felháborodva tapasztalja, hogy nincs guriga. Teszem hozzá, teljesen jogosan. Leltár, nyilvántartás hiányában viszont senki nem tudja, mi lett a nagy mennyiségű vécépapír sorsa: lehet, hogy az összeset kitették a mosdókba és elfogyott, így többre lenne szükség, de az is előfordulhat, hogy egy részét ellopták. Mivel az egész folyamat teljesen szabálytalan, sajnos a lopás lehetősége mellett felmerül a korrupcióé is. A kórház újra rendel vécépapírt, a szállító pedig újra szállít, holott szinte biztos lehet benne, hogy csak később, az állami konszolidáció idején kapja meg a pénzt, a kórház ugyanis elköltötte, amit az államtól kapott. A szállító ezzel nyilván számol, beépíti a késedelmet az árba. S megteheti, mert nincs közbeszerzés, szabálytalan az egész folyamat” – fejtette ki.

Domokos László az intézmények gazdálkodásával kapcsolatban úgy vélekedett, hogy lehet jól csinálni. A lehetséges megoldások között említette:

  • A jól gazdálkodó intézmények vezetőit nem szabad leváltani, ott kell beavatkozni, ahol súlyos szabálytalanságok vannak. Ebben a esetben az orvosnak nem szabad a pénzügyekkel, logisztikával foglalkoznia.
  • Leválthatja az érintett intézmények vezetőit és másokat nevezhet ki.
  • Vagy összevonhatja az adott intézmény gazdálkodását egy másikkal.
  • Esetleg külön pénzügyest küldhet az intézményhez.

Az Állami Számvevőszék elnöke beszélt az állami egészségügyi intézmények körében megfigyelhető moral harazd problémájáról is. “Mit tapasztalunk jelenleg? Ha egy kórház betartja a szabályokat, s nem költi el az összes rendelkezésére álló pénzt, akkor jó eséllyel megtörténhet, hogy a megmaradt összeget elvonják tőle. A másik intézmény, amelyik viszont jóval többet költ, mint lehetne, ahelyett az állam idővel jót áll, s kifizeti a tartozását. Ez körülbelül olyan, mintha azt büntetné meg a környezetvédelmi hatóság, aki kidobja a szemetet a kukába, annak pedig pénzt adna, aki az erdő szélére hordja az építési sittet. Nincs ez így rendben” – fejtette ki.

Azt is elárulta az ÁSZ első embere, hogy az intézmény most készíti elő a magyarországi sürgősségi ellátás rendszerének ellenőrzését.

“Ma a sürgősségi ellátással szemben az a kritérium él, hogy 12 órán belül lássa el a pácienst. Ez szerintem rettenetesen hosszú idő. A mentők húsz percen belül megérkeznek a helyszínre, akkor az egészségügyi intézménynek miért van fél napja arra, hogy megkezdje a veszély elhárítását?”

Javaslata szerint az ország minden pontján szükség van egy olyan intézményre, amely a hét minden napján, ünnepnapokon is fogadná a sürgős ellátást igénylőket.

A várhatóan óriási vihart kavaró interjúját Domokos László azzal zárja, hogy aláhúzza:

az ország nem lehet versenyképes, ha az egészségügy pazarlóan működik. S nem elég, hogy pazarlóan működik, de az emberek, az adófizetők még csak meg sem kapják a megfelelő ellátást. Az állami egészségügynek minőségi szolgáltatást kell kínálnia, s ezért az ágazat vezetőinek is tenniük kell, ahogy felelősséget is kell vállalniuk az esetleges kudarcok miatt. Nem lehet mindenben az államra mutogatni.
Domokos László, amellett, hogy valós problémákra és érzékeny kérdésekre mutat rá, komoly (nem is akárhol megjelent) kritikájának két üzenete is van. Egyrészt rávilágít arra, hogy a kormányon belül törés van az állami kórházak gazdálkodásának javításának kérdésében. Másrészt pedig kiolvasható a sorok között az is, hogy Domokos László személyesen Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter felelősségét is felveti, két alkalommal is.