Holnap lesz tíz esztendeje annak, hogy kirobbant az orosz – grúz háború. 2008 augusztus 6 – án Szakácsvili grúz prezident parancsára csapatai Grad – vetőgépekkel, nehéztüzérséggel kezdték lőni a túlnyomórészt oroszok lakta “szakadár Dél-Oszétia” fővárosát, Csinvalit, majd tankokkal indítottak rohamot.

 

Az attaknak legalább kétezer orosz nemzetiségű civil halottja lett. Másnap Oroszország hadserege megkezdte a dél – oszétiai vérengzés fölszámolását. Nem egészen négy nap alatt rend is lett, és Dél – Oszétia azóta is független állam. A Nyugat szerint továbbra is “csak egy szakadár köztársaság Abháziával együtt”, ezért aztán “elismerére nem méltó.”

Tíz éve Grúzia mintegy “beszálló ajánlólevélnek” szánta Dél – Oszétia ostromát a NATO – kubba.

Ám a gyatyamadzag oldódásakor a NATO – latorszövetség – hiába vajdánk Nagy Barátjának és sorosista osztálytársának – Szakácsvilinek a “nyakkendőrágós könyörgése” – nem mert Grúzia katonai segítségére sietni.

Maradt azóta is a latorszövetségi tagságra való grúz ácsingózás, de a NATO a hitegetésen és biztatáson túl nem is foglalkozik érdemben – szerencsére – GEORGIA fölvételére.

Most a 2008 – as események 10 évfordulóján – az akkori orosz elnök Dmitrij Medvegyev jelenlegi miniszterelnökként óva intette a NATO – t Grúzia és Maradék – Ukrajna latorszövetségbe való integrálásától. Csúf dolgokat helyezve kilátásba arra az esetre, ha a dolog mégis megtörténne.

Ha pedig valaki még emlékszik a tíz évvel ezelőtt történtekre, könnyen fedezhet föl párhuzamosságokat a “szakadár Dél – Oszétia”, Abházia – Grúzia – Oroszország – NATO ötösfogat akkori, és a mostani szintén “szakadár LNR – DNR”, – Maradék-Ukrajna – Oroszország – NATO izmozás között. Annyi különbséggel, hogy “akkor” Oroszország odapörkölt.