Tovább él a kétes értékű ukrán hagyomány, mely szerint a média folyamatosan újabbnál újabb bűncselekményekkel „szórakoztatja” a közvéleményt. Az elmúlt napokban három eseten is csámcsoghattak az újságírók.

Kezdjük talán azzal, hogy a berdyansk.biz július 31-i beszámolója szerint a tengerparti Bergyanszkban egy kétcsövű puskából hátulról lelőtték a család tulajdonában lévő szálloda udvarán, felesége és a barátja szeme láttára Vitalij Oleskót, a Donbász önkéntes zászlóalj egykori katonáját, az ATO veteránját. A sajtó mindjárt megírta, hogy a férfit az utóbbi időben többször is megfenyegették. A hírek szerint Olesko konfliktusba keveredett a Zaporizzsja Megyei Állami Adminisztrációval, emellett egy helyi vállalkozóval és parlamenti képviselővel is nézeteltérése volt. Ismerősei azt sem zárják ki, hogy valaki a háborús múltjából, esetleg a front túloldaláról akarta a halálát. A rendőrség szokásához híven ezúttal sem árult el sokat. Optimizmusra adhat azonban okot, hogy öt gyanúsítottat is őrizetbe vettek az üggyel kapcsolatban.

Kiderült, hogy a letartóztatottak egyike korábban abban a hírhedt Tornado zászlóaljban szolgált, amelynek egyes katonáit a Donyec-medencei harcok kezdeti szakaszában gyilkosságokkal, rablásokkal hozták összefüggésbe. Azóta azt is megtudhattuk, hogy a tettest valószínűleg felbérelték a gyilkosságra, bár azt nem hozták nyilvánosságra, hogy ki volt a megrendelő. Így viszont csak annyit állapíthatunk meg, hogy a kelet-ukrajnai harcokban részt vett személyek változatlanul feltűnően nagy arányban hozhatók összefüggésbe különböző bűncselekményekkel akár áldozatként, akár elkövetőként, ami nem lehet véletlen.

Ugyancsak nagy visszhangot váltott ki Jekatyerina Handzjuknak, a Herszoni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága megbízott ügyvivőjének, ismert civil aktivistának az esete. A beszámolók szerint a 20-25 éves elkövető az otthonánál várt a nőre és kénsavval öntötte le a lépcsőházból kilépő áldozatát. A Szabadság Rádió a sértett orvosaira hivatkozva azt írta, Handzjuk testfelületének 30%-án szenvedett vegyi égési sérüléseket. A hírek szerint a rendőrség azóta letartóztatta a tettest, vagyis van rá remény, hogy az elkövető elnyeri méltó büntetését. Az ügy „érdekessége” azonban, hogy az UNIAN hírügynökség úgy tudja, a rendőrség kezdetben „garázdaság” miatt indította meg az eljárást, s csak később, a közvélemény nyomására minősítette át az esetet előbb megfélemlítés céljából előre megfontolt szándékkal elkövetett súlyos testi sértéssé, majd gyilkossági kísérletté. Utóbb maga Jurij Lucenko legfőbb ügyész vonta felügyelete alá az esetet. A bizonyára sokakat foglalkoztató kérdést végül szintén az UNIAN szemleírója fogalmazta meg: vajon akkor is ekkora visszhangot kapott volna ez az eset, ha az áldozat egy hétköznapi polgár, és nem befolyásos ismerősökkel rendelkező közszereplő, vagy megmarad a „garázdaság” jogi minősítés? Az eset megítélése már csak azért sem lehet mellékes, mivel az utóbbi időben több civilt, „aktivistát” ért támadás országszerte.

Az elmúlt napokban bejelentették, hogy befejeződött a bíróság előtti vizsgálati szakasz a Szavcsenko–Ruban-ügyben, amiről az Ukrajinszka Pravda is beszámolt. Az orosz fogságból szabadult, majd parlamenti képviselőnek megválasztott, végül előzetes letartóztatásba helyezett Nagyija Szavcsenkót és társát, Volodimir Rubant egyebek mellett terrorcselekmények és államcsíny előkészítésével gyanúsítják. A nyomozati anyagok szerint a gyanúsítottak azt tervezték, hogy aknavetőkből lövik a fővárosi kormánynegyed épületeit, meggyilkolják az ország vezetőit és elfoglalják a parlament épületét. Az Ukrán Biztonsági Szolgálat és a Legfőbb Ügyészség közös sajtótájékoztatóján azt a töméntelen fegyvert és lőszert is bemutatták, amelyeket az összeesküvők tervük végrehajtásához halmoztak fel.

Az olvasó talán furcsállja, hogy egy ilyen nagyszabású összeesküvéssel kapcsolatban a hatóságok mindössze két személyt tartóztattak le. Az illetékesek korábban elmondták, a gyanúsítottak több személyt is megpróbáltak beszervezni, ám azok mindjárt értesítették a bűnüldöző szerveket, csak látszólag működtek együtt a terroristákkal, ezért nem is indult ellenük eljárás.

Figyelembe véve a történetnek ezt a „sajátosságát”, illetve a két gyanúsított személyiségét, előéletét, voltak, akik kezdettől azt állították, hogy az egész ügy csak azért létezik, mert az illetékes hatóságok szeretnének sikerrel lezárni egy nagy jelentőségű esetet. Másfelől tudhatjuk, hogy országunkban rendszerint azokat is politikai indítékok mozgatják, akik hangzatos ügyek kreálásával gyanúsítják a titkosszolgálatot és az ügyészséget. Nem lesz tehát könnyű helyzetben az a bíróság, amelynek majd el kell döntenie, hogy valóban készen állt-e a két gyanúsított aknatüzet zúdítani az ország első embereire.