https://novorosinform.org/734561

  1. augusztus 11.

Budapesten nem zárnak ki egy, a kárpátaljai magyarok ellen irányuló csapást

Ukrajna számára váratlanul kezdődött az augusztus. Pár napra a sajtó, az ilyen-olyan szakértők és a világháló kommentezőinek figyelme Oroszországról Magyarországra terelődött. Mely Magyarországból hirtelen „az agresszor cinkosa”, és „a Kreml bábja” lett. Ehhez az a hír szolgáltatott okot, hogy a magyar kormányon belül megjelent egy „Kárpátalja-ügyi miniszter” – miként azt az ukrán tömegtájékoztatási eszközök közül sokan elkeresztelték.

A közlést úgy értelmezték, mint az Ukrajna területi integritása elleni támadást – és a „hazafiak” haragra gyúltak. Július 31-én behívatták a külügyminisztériumba a magyar ügyvivőt, akinek tiltakozó jegyzéket adtak át. Másnap Ungvárra érkezett Poltorak védelmi miniszter. A tábornok találkozott a helyi kormányzóval, és megvitatta vele, hogy Beregszászon (ez a város a kárpátaljai magyarság központja) szállásolják el a 128. hegyivadász brigád egyik zászlóalját.

Ezekben a napokban az ukrán sajtó főcímeit a harciasság stichje és a hisztéria felhangjai járták át.

Poltorak hivatalos látogatását úgy tálalták, mint az Ukrajna nyugati megyéiben tett munkalátogatást. A Kárpátalján tett látogatás és a kormányzóval folytatott megbeszélés azonban sokak szemében a magyar fél számára tett jelzésnek tűnt. Hogy Beregszászra telepítenek egy zászlóaljat, az még az év elején szóba került. Márciusban pedig a városi tanács jóváhagyta, hogy a Védelmi Minisztérium kezelésébe adják át a szovjet hadsereg korábbi laktanyáját. A zászlóalj ottani elhelyezését pedig legkorábban 2019-től tervezték. És akkor hirtelen ott terem a miniszter, és olyan kérdésekkel kezd el foglalkozni, ami nyilvánvalóan nem az ő szintje. Egészében véve Kijev úgy döntött, hogy ráijeszt Budapestre. A valószínűleg még föl sem állt zászlóaljjal pedig a jövőben a magyarokat fogják fenyegetni.

A feszültség szítása Poltorak látogatása után folytatódott. Vaszilij Bodnar külügyminiszer-helyettes kijelentette, hogy Grezsa István számára pedig (éppen ő lett a „Kárpátalja-ügyi miniszter”) megtilthatják, hogy Ukrajna területére lépjen. Megszólalt az ukrán politika egyik „enfant terrible”-je, Oleg Ljasko is. Aki azzal vádolta meg Magyarországot, hogy visszaél szomszédjának gyöngeségével, és második frontot nyit ellene.

A parázs hangulat a következő napokban sem csökkent. Elemzők, aktivisták, újságírók lázas vitákat folytattak Budapest terveiről, és arra jutottak, hogy „a magyarok gyakorlatilag az orosz agresszió járszalagján haladnak”. És enyhén mazochista élvezettel jegyezték meg, hogy nyugaton Kijevnek új ellensége támadt. Méghozzá a „miniszter” kinevezéséről nem csak a csepűrágók beszéltek, hanem igen komoly szakértők is, akikből ugyan mostanra nem sok maradt Ukrajnában.

Most pedig akkor arról, hogy ki is az a Grezsa István, és mi is az ő tisztsége. Ez év július 1-ig ez az ember a magyar kormány megbízottjaként dolgozott a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, illetve Kárpátalja közötti együttműködés kérdéseiben. Ő felügyelte a Budapest által e régió számára nyújtott segítséget – például óvodák felújítását, illetve a kanyaró elleni oltóanyag eljuttatását az ukrán félhez. A megbízott saját érdemének tekinti továbbá, hogy ingyenes magyar nyelvtanfolyamokat szervezett ukránok számára. Grezsa elmondása szerint 16.000 ember vett részt ezeken a tanfolyamokon. Ennek során ez a tisztségviselő mindenkor kerülte a politikai jellegű kérdéseket. Csupán egyetlen alkalommal – miután elfogadták a kirekesztő jellegű oktatási törvényt – fakadt ki élesen. Mondván: „ez megbocsájthatatlan” és „itt akkor magyarok nem maradnak”.

Júliustól Grezsa beosztása másként, a következő szerint hangzik: „Kárpátalja fejlődésének és a Kárpát-medence óvodai létesítményei fejlesztésének miniszteri megbízottja”. Vagyis, míg korábban az egész kormány nevében járt el, most csak egy miniszter megbízottja: Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteséé és tárcanélküli miniszteréé. Nyilvánvaló tehát státuszának csökkenése.

Grezsa István

Ilyen kicsiségre azonban Ukrajnában nem adtak. Lármát csaptak – miközben a világhálón Grezsát elnevezték „Kárpátalja gauleiterének”. Budapest, persze, nem hagyta szó nélkül az ukrán fél kirohanásait. Először maga Grezsa István hangsúlyozta, hogy szó sincs itt semmiféle „szeparatizmusról”, és Kárpátalját ő az Ukrajna és az EU közötti hídnak fogja fel. Azután Menczer Tamás, a magyar külügyminisztérium kommunikációs igazgatója kijelentette: „nem Magyarország tett Ukrajnával szemben barátságtalan lépéseket, hanem fordítva.” Illetve: „a magyar közösség elleni nyílt támadás dacára Magyarország továbbra is tartja magát az Ukrajnához való igazságos viszonyuláshoz”.

Azután következett a Miniszterelnöki Hivatal közleménye, amelyben Kijevet emlékeztették a Budapest által Kárpátaljának nyújtott jelentős segítségre – egészen odáig, hogy Tarasz Sevcsenkó beregszászi emlékművére is a magyarok utalták ki a pénzt. A következő hangzott el: „Mindez nem az Ukrajna belügyeibe való beavatkozás, hanem a kárpátaljai magyarok és ukránok életkörülményeinek javítása. Felháborító, hogy az ukrán külügyminisztérium mindezt figyelmen kívül hagyja, és azzal fenyegetőzik, hogy megtiltja a megbízottnak az ország területére való beutazást. Aki az utóbbi három évben mindenkinél többet tett a régió magyar és ukrán lakosainak, valamint a két ország közötti jószomszédi viszony erősítésének érdekében.”

Emellett Grezsa István interjút adott a „Magyar Időknek”, amelyben abszurdnak nevezte „a Kárpátalja-ügyi minisztériumról” szóló információkat. Grezsa szerint Kijev nyilatkozatai „jól beleillenek abba a magyarellenes retorikába, amely az utóbbi időben jellemzője lett a központi ukrán sajtószerveknek”. A politikus kommentálta a hegyivadász zászlóalj Beregszászba telepítésének a terveit is: „Ezek a lépések semmivel sem járulnak hozzá a kárpátaljai magyarság felhőtlen jövőjéhez. Mely azon a földön él, ahol született. Egy ilyen döntés azért is különösen aggodalmat keltő, mert ez a magyarok elleni csapássá is válhat.”

A legérdekesebb az egészben az, hogy a Grezsa István új beosztása körül keltett botrány el is maradhatott volna. Kinevezését a kormányközlöny még július elején tudatta. Vagyis Ukrajnában közel egy hónapig kivártak. Ám amikor Orbán Viktor miniszterelnök július 28-án nyilvánosan minősítette irreálisnak Ukrajna törekvését a NATO-ba és az EU-ba, az Európai Uniónak pedig azt javasolta, hogy hagyjon fel primitív Oroszország-politikájával – ukrán részről egyből botrányt csaptak. Elkezdték emlegetni a „Kárpátalja-ügyi minisztert” és szóhasználatukban az óvodák felújításáért felelős miniszteri biztos „gauleiterré” változott.

Ugyanakkor azt nem mondhatjuk, hogy Magyarország nem hatol be Kárpátaljára. Ez a behatolás („bársonyos expanzió”) már régóta tart, puha eszközökkel folyik, és Kárpátalja lakosságának nagy részénél – és nemcsak a magyarok részéről – kedvező fogadtatásra talál.

Kárpátalján hatodszorra kerül sor a magyarok kenyerének ünnepére

Miközben Kijev és Budapest között jegyzékváltásokra, kölcsönös nyilatkozatokra került sor, a beregszászi járásban a magyarok kenyerének ünnepére került sor. Ez mélységesen jelképes aktus: a legkülönbözőbb olyan tájékokról, ahol magyarok élnek, elhozzák a gabonát, azt fölszentelik, megőrlik és kenyeret sütnek belőle – amelyet azután szétosztanak a rászorulók között. Az ember szeme káprázik attól, hogy ezen az ünnepen milyen bőséggel vannak jelen a magyar jelképek. Ilyen ünnepre immár nem először kerül sor. És mindig hangsúlyozzák, hogy a 15 millió gabonaszem azt a 15 millió magyart jelképezi, akik nemcsak hazájukban élnek, de Szlovákiában, Szerbiában és Ukrajnában is.

Az új kenyér ünnepe – egyik megnyilvánulási formája annak,

ahogy a kárpátaljai „bársonyos magyar expanzió” zajlik.

És még augusztus elején vált ismertté az is, hogy a kárpátaljai magyarok szövetsége társtulajdonosa lett az egyik ungvári tévécsatornának. Érdekes: a tömegtájékoztatás tévés eszközét nem egy oligarcha, hanem egy civil szervezet vásárolja meg. (Ez Budapest – és nem Kijev.)

Figyelmet érdemel a rahói magyar ház megnyitásának a ténye is. Ez Kárpátalja legkeletibb járásközpontja. Ahol a magyarok aránya nem haladja meg a lakosság két százalékát (a 2001-es népszámlálás 2900 főben adta meg az ottani magyarok számát). Budapest azonban, a maga”puha erejével” idáig, egészen a Galíciával közös határig is elért

Ezek a cselekmények nagy súllyal esnek latba ugyan, ám ezeket Kijevben nem veszik észre. Viszont nagy lármával reagálnak Orbán szavaira, vagy Grezsa beosztásának változására. Természetes hát, hogy egy ilyen bumfordi politika a magyar álláspontot is megkeményíti. Lassan egy éve lesz már annak, hogy ez az ország bejelentette: blokkolni fogja Ukrajna minden, az Unióhoz és a NATO-hoz való közeledését célzó lépését. Júliusban az észak-atlanti szövetség csúcstalálkozó idején lemondták az Ukrajna-NATO Bizottság ülését. Ezt szintén Magyarország érte el. Majd a csúcstalálkozó után Jens Stoltenberg, majd Alekszandr Vinnyikov, a NATO kijevi képviseletének vezetője jelentette be: a szövetség nem fog beavatkozni a Budapest és Kijev közötti konfliktusba. Magyarországgal szemben Ukrajna magára maradt.

 

Szergej Pavlenkó