A választás napja

Ma van a választás napja Pétervárott. Választás a második kúriában. Két tábor harcol: a szociáldemokraták és a kadetok. A választóknak kell eldönteniök, kire bízzák az ország sorsát.

Mit akarnak a szociáldemokraták?
Mit akarnak a kadetok?

A szociáldemokraták, mint a munkásosztály képviselői, az emberiség minden kizsákmányolás alól való felszabadítására törekednek.

A kadetok viszont, mint a liberális burzsoázia képviselői, az ember ember által való kizsákmányolására építik jövőjüket, igaz, olyan kizsákmányolásra, amelyet kissé megnyesegettek, de amely mégiscsak kizsákmányolás.

A szociáldemokraták úgy vélik, hogy az ország megújításának kérdése megoldatlan maradt, hogy azt meg kell oldani — mégpedig magának az országnak az erőfeszítéseivel.

A kadetok viszont feltételezik, hogy megújításról beszélni fölösleges, mivel „hála istennek, van alkotmányunk”. . .

A szociáldemokraták úgy vélik, hogy az ország megújulása felé vezető úton Oroszország két Oroszországra oszlott: a régi, hivatalos, és az új, jövőbeli Oroszországra.

A kadetok viszont azt hiszik, hogy miután „megajándékoztak” alkotmánnyal, a két Oroszország „ilyen szembeállítása” „többé nem lehetséges”, mert „csak egy Oroszország” van.

Ebből egy következtetés adódik: a kadetok alkotmányeszménye már megvalósult. A június 3-i helyzet keretei számukra nem kényelmetlenek.

Miljukov például 1909-ben, Londonban, egy banketton, ahol vele együtt az októbrista Gucskov és a „mérsékelt” feketeszázas Bobrinszkij „képviselte” Oroszországot, ezt mondotta:

„Önök igen különböző árnyalatú politikai meggyőződést valló embereket látnak maguk előtt, de ezek a különbségek, kiegészítve egymást, nagy eszményünket, az alkotmányos Oroszország nagy eszményét képviselik” (Lásd 1. Jefrémov „Orosz népképviselők” stb. c. könyvét. 81. old.).

Következésképpen a feketeszázas Bobrinszkij, aki a kadét Miljukovot a … „népszabadság” érdekében „kiegészíti” — ez, mint kiderül, a kadetok „nagy eszménye”.

A londoni banketton nem volt jelen a munkások egyetlen képviselője sem, a parasztok egyetlen képviselője sem, de a kadetok „nagy eszményei” úgy látszik megvannak munkások, parasztok nélkül. . .

A Bobrinszkijek, Gucskovok és Miljukovok alkotmánya a munkások képviselői nélkül, a parasztok képviselői nélkül — ezek ők, a kadetok „eszményei”!

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a harmadik Dumában a kadetok megszavazták: 1) a népellenes költségvetést, 2) a közvetett adókat, 3) a börtönökre stb. előirányzott tételeket?

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a kadetok a munkások, a parasztok és az egész demokrácia követelései ellen nyilatkoznak?

Csodálkozhatunk-e ezek után azon, hogy a kadetok szócsövükön, Maklákovon keresztül a diákmozgalommal szemben „több erélyt, szigorúságot és kíméletlenséget” követeltek, a lénai munkások békés sztrájkját pedig „ösztönös lázadásnak” minősítették a „Récs”-ben?

Nem, ez nem a „népszabadság” pártja, hanem a „népszabadság” árulóinak pártja.

Csak ilyen emberek tudnak a nép háta mögött alkudozni a bürokráciával. A Wittével, Sztolüpinnel és Trepovval, most pedig Szazonovval folytatott „tárgyalások” korántsem véletlenek.

Csak ilyen emberek képesek a feketékkel szövetkezve megbuktatni a szociáldemokratákat a harkovi, kosztromi, jekatyerinodári, rigai választásokon.

Ilyen emberekre bízni az ország sorsát — annyi, mint gúny tárgyául odadobni az országot az ellenségnek.

Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a magukat tisztelő választók nem kötik becsületüket a kadetok sorsához.

Kapják meg ma a kadetok méltó büntetésüket az orosz nép ellen elkövetett súlyos bűneikért!

Munkásválasztók! A ti érdekeitek képviselőire, a szociáldemokratákra szavazzatok!

Választó kereskedelmi alkalmazottak! Ne szavazzatok a kadetokra, akik megvetik pihenésiek érdekeit — szavazzatok a szociáldemokratákra, érdekeitek egyetlen következetes védelmezőjére!

Lengyel választók! A szabad nemzeti fejlődés jogáért harcoltok — ne feledjétek, hogy a nemzetiségek szabadsága elképzelhetetlen az általános szabadság nélkül, a kadetok pedig elárulják a szabadságot!

Zsidó választók! A zsidók egyenjogúságáért harcoltok, de ne feledjétek el, hogy a Bobrinszkijekkel enyelgő Miljukovok és a jobboldaliakkal blokkot alkotó kadetok nem fognak az egyenjogúságra törekedni!

A népszabadság árulóira vagy védelmezőire, a kadetokra vagy a szociáldemokratákra — válasszatok, polgárok!

„Právda” („Igazság”) 152. sz.
1912. október 25.

Aláírás: K. Szt.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)
A pétervári munkások utasítás munkásképviselőjük számára
– írta: J. V. Sztálin –

Az orosz népnek a kilencszázötös mozgalom által támasztott követelései megoldatlanok maradtak.

A reakció és a „megújított rend” fejlődése nemcsak nem teljesítette ezeket a követeléseket, hanem — ellenkezőleg — még jobban kiélezte azokat.

A munkásoknak gyakran nincs lehetőségük nemcsak arra, hogy sztrájkoljanak — mert nincs biztosítékuk, hogy ezért nem fognak beléjük lőni; nemcsak arra, hogy szakszervezeteket alakítsanak és gyűléseket tartsanak — mert nincs biztosítékuk, hogy ezért nem tartóztatják le őket —, hanem arra sem, hogy részt vegyenek a Duma-választásokon, mivel így is, úgy is „megmagyarázzák” vagy száműzik őket: hiszen éppen a napokban „magyarázták meg” a putyíloviakat és a Névai Hajógyár munkásait!

A földesurak és a közigazgatási főnökök önkényére hagyott parasztság éhező tízmillióiról nem is szólunk. . .

Mindez a kilencszázötös követelések teljesítésének szükségessége mellett szól.

Oroszország gazdasági életének állapota, a jövő ipari válság már mutatkozó jelei és a parasztság széles rétegeinek egyre fokozódó nyomora parancsoló szükségességgé teszi a kilencszázötös feladatok megoldását.

Ezért azt gondoljuk, hogy Oroszország ma — úgy lehet — mélyebbre ható tömegmozgalmak előestéjén van, mint kilencszázötben. Erről tanúskodnak a lénai fellépések, a „megmagyarázások” elleni tiltakozó sztrájkok stb.

E mozgalmak kezdeményezője, mint kilencszázötben is, az orosz társadalom leghaladottabb osztálya, az orosz proletariátus lesz.

Szövetségese pedig csakis a sokat szenvedett parasztság lehet, amelynek létérdeke Oroszország felszabadítása.

Harc két fronton — a feudális-bürokratikus rend ellen és a régi hatalommal szövetséget kereső liberális burzsoázia ellen — ilyen formát kell öltenie a nép jövő fellépésének.

És ez a harc csak annyiban lesz győzelmes, amennyiben a munkásosztály fog fellépni a népi mozgalom élén.

De hogy a munkásosztály becsülettel teljesíthesse a népi mozgalom vezérének szerepét, ahhoz az kell, hogy fel legyen fegyverezve érdekeinek tudatával és nagy szervezettséggel.

Az adott viszonyok között a Duma szószéke éppen egyik legjobb eszköz arra, hogy a proletariátus széles tömegeit felvilágosítsuk és megszervezzük.

Éppen ezért küldjük a Dumába képviselőnket, megbízva őt és a IV. Duma egész szociáldemokrata frakcióját azzal, hogy a Duma szószékéről széles körben terjessze követeléseinket, ne pedig üres törvényhozósdit játsszon az úri Dumában.

Azt szeretnők, hogy a IV. Duma szociáldemokrata frakciója általában, és a mi képviselőnk is, magasra emelje a munkásosztály zászlaját a fekete Duma vele szemben ellenséges táborában.

Azt szeretnők, hogy a Duma szószékének magasából messzire harsogjanak a szociáldemokrata frakció tagjainak szavai a proletariátus végső céljáról, a teljes és megnyirbálatlan kilencszázötös követelésekről, az orosz munkásosztályról, mint a népi mozgalom vezéréről, a parasztságról, mint a munkásosztály legmegbízhatóbb szövetségeséről, a liberális burzsoáziáról, mint a „népszabadság” árulójáról.

Azt szeretnők, hogy a IV. Duma szociáldemokrata frakciója az említett jelszavak talaján végzett munkájában egységes és tömör legyen.

Hogy a széles tömegekkel való állandó érintkezésből merítse erejét.

Hogy lépést tartson Oroszország munkásosztályának politikai szervezetével.

Külön röplapként jelent meg
1912 októberének első felében.
(idézet: – Sztálin Művei 2. kötet – című könyvből)

SaLa