Ezerkilencszáztizenhét április 3-án, hosszú száműzetés után visszatért Oroszországba Lenin. Petrográd élenjáró munkásai ujjongva fogadták a szeretett vezér megérkezésének hírét. A bjeloosztrovi állomásig Lenin elé utazott Sztálin elvtárs egy munkásküldöttséggel. Lenin fogadtatása Petrográdon, a Finlandi pályaudvaron, hatalmas forradalmi tüntetéssé lett. A megérkezését követő napon Lenin fellépett híres Áprilisi téziseivel, amelyek a pártnak zseniális tervet adtak a burzsoá- demokratikus forradalomról a szocialista forradalomra való áttérésért folytatandó harchoz. Lenin tézisei a harcnak a cárizmus megdöntése után előállott új feltételei között új irányelvet adtak a pártnak. 1917. április 24-én nyílt meg a bolsevikok VII. (áprilisi) értekezlete, amelynek munkájához Lenin tézisei szolgáltatták az alapot. Az Áprilisi Értekezlet a pártot a burzsoá-demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átnövéséért folytatandó harcra irányította be.

Az értekezleten Sztálin, erélyesen síkraszállva a szocialista forradalomra vett lenini irányvonalért, leleplezte Kámenjev, Rykov és csekélyszámú híveik opportunista, Lenin-ellenes vonalát. Ezen kívül Sztálin az értekezleten előadói beszédet mondott a nemzeti kérdésről. Kifejtve a következetes marxista-leninista vonalat a nemzeti kérdésben, Sztálin megokolta a bolsevik nemzetiségi politikát, síkraszállt a nemzetek önrendelkezési jogáért, beleértve a különválás és önálló államalakítás jogát is. A lenini-sztálini nemzetiségi politika biztosította a pártnak az elnyomott nemzetiségek támogatását a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban.

1917 májusában, az értekezlet után megalakítják a Központi Bizottság Politikai Irodáját, amelybe beválasztották Sztálint. Azóta és mindmáig Sztálin állandóan tagja a Központi Bizottság Politikai Irodájának.

Az Áprilisi Értekezlet határozatai alapján a párt óriási munkát fejt ki a tömegek megnyeréséért, harcos szellemű neveléséért és megszervezéséért.

A forradalomnak ebben a bonyolult időszakában, amikor az események rohamosan kergették egymást, hozzáértő, rugalmas taktikát követelve a párttól, Lenin és Sztálin vezetik a tömegek harcait.

„Emlékszem az 1917-es évre — mondja Sztálin —, amikor a párt akaratából a börtönök és száműzetések viszontagságai után, Leningrádba kerültem. Ott, az orosz munkások körében Lenin elvtársnak, minden ország proletárjai nagy tanítómesterének, közvetlen közelében, a proletariátus és a burzsoázia nagy összecsapásainak viharában, az imperialista háború viszonyai közt, először tanultam meg megérteni, hogy mit jelent az, ha valaki a munkásosztály nagy pártjának egyik vezetője. Ott, az orosz munkások, az elnyomott népek felszabadítói és minden ország és nép proletár harcának előharcosai körében, ott estem át harmadik forradalmi tűzkeresztségemen. Ott, Oroszországban, Lenin vezetése alatt lettem a forradalom mestereinek egyike.”

Sztálin központjában áll a párt egész gyakorlati munkájának. Mint a Központi Bizottság tagja, közvetlenül, mint vezető vesz részt a párt Petrográdi Bizottságának munkájában, vezeti a „Právdá”-t, cikkeket ír a „Právdá”-ba és a „Szoldatszkaja Právdá”-ba („Katona Igazság”), irányítja a bolsevikok tevékenységét a petrográdi községi választásokon. Leninnel együtt tevékenyen részt vesz a párt katonai szervezetei országos értekezletének munkájában és előadói beszédet mond ott „A nemzeti mozgalom és a nemzetiségi ezredek” kérdéséről. Leninnel együtt Sztálin szervezi meg a június 18-i történelmi jelentőségű tüntetést, amely a bolsevik párt jelszavainak jegyében folyt le, ő írja a Központi Bizottság nevében a Petrográd munkásaihoz és forradalmi katonáihoz intézett kiáltványt. Június 20-án az I. Összoroszországi Szovjetkongresszus Sztálin elvtársat beválasztja a Központi Végrehajtó Bizottságba.

Az 1917-es júliusi napok után, mikor Lenin, akit az ellenforradalmi ideiglenes kormány hajszolt és üldözött, illegalitásban élt, közvetlenül Sztálin vezette a Központi Bizottságot és a párt központi lapját, amely ebben az időben különböző címekkel jelent meg („Rabócsij i Szoldat” — „Munkás és Katona”; „Proletarij” — „A proletár”; „Rabócsij” — „A Munkás”; „Rabócsij Putj” — „A Munkás Útja”). Sztálin mentette meg a párt számára, népünk számára, az egész emberiség számára Lenin drága életét azzal, hogy Lenin megjelenését az ellenforradalmi bíróság előtt határozottan ellenezte, szembeszállva az árulók — Kámenjev, Rykov, Trockij — javaslatával, hogy Lenint ki kell adni az ellenforradalmi Ideiglenes kormány bíróságának.

A júliusi tüntetés szétverése a forradalom fejlődésében fordulatot idézett elő. Az új harci helyzetben Lenin új párttaktikát dolgoz ki. Szverdlovval együtt Sztálin vezette az illegálisan ülésező VI. párt- kongresszust (1917. július-augusztus). A kongresszuson Sztálin volt a Központi Bizottság beszámolójának előadója és ő mondott előadói beszédet a politikai helyzetről. Ezekben az előadói beszédekben Sztálin szabatosan megfogalmazta a párt feladatait és taktikáját a szocialista forradalomért folyó harcban. Sztálin szembeszállt a trockistákkal, akik a szocializmus győzelmét Oroszországban lehetetlennek tartották.

Válaszul a trockisták kirohanására, akik a pártnak a szocialista forradalomra irányuló vonalát a nyugati proletárforradalomtól akarták függővé tenni, Sztálin elvtárs kijelentette: „Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy éppen Oroszország lesz az az ország, amely utat nyit a szocializmus felé . . . Sutba kell dobni azt az elavult felfogást, hogy csak Európa mutathat nekünk utat. Van dogmatikus marxizmus és van alkotó marxizmus. Én az utóbbi talaján állok.” Sztálin szavai prófétai szavak voltak. Oroszország elsőül mutatta meg a szocializmushoz vezető utat.

A kongresszus Sztálin köré tömörült, aki síkraszállt Leninnek azon tanításáért, hogy országunkban a szocializmus győzelme lehetséges. Sztálin vezetése alatt, Lenin utasításainak megfelelően a VI. pártkongresszus a felkelés előkészítésének kongresszusa lett. A kongresszus beirányította a pártot a fegyveres felkelésre, a proletariátus diktatúrájának kivívására.

1917 augusztusában kitört Kornjilov tábornok lázadása, aki vissza akarta állítani Oroszországban a cárizmust. A bolsevikok talpra állították a néptömegeket a tábornoki kalandorság elleni harcra A Kornjilov-lázadás leverése a forradalom történetének új szakaszát nyitotta meg: megkezdődött a roham megszervezésének szakasza.

Mialatt Lenin illegalitásban él, Sztálin szoros kapcsolatot tart fenn és levelezést folytat tanítómesterével és barátjával — Leninnel. Sztálin két ízben keresi fel Lenint Razlivben.

Lenin és Sztálin bátran és biztosan, szilárdan és körültekintően vezették a pártot és a munkásosztályt a szocialista forradalomra, a fegyveres felkelésre. Lenin és Sztálin a Nagy Októberi Forradalom győzelmeinek megihletői és szervezői. Sztálin Leninnek legközelebbi segítőtársa. Ő vezeti közvetlenül a felkelés előkészítésének egész munkáját. Irányító cikkeit átveszik a vidéki bolsevik lapok. Sztálin magához hívja az egyes vidéki szervezetek képviselőit, instruálja őket s kijelöli az egyes vidékek harci feladatait. Október 16-án a Központi Bizottság Pártközpontot választott a felkelés vezetésére Sztálin elvtárssal az élén. A Pártközpont volt a Petrográdi Szovjet mellett működő Katonai Forradalmi Bizottság irányító góca és gyakorlatilag ő vezette az egész felkelést.

Október 16-án a párt Központi Bizottságának ülésén Sztálin, elvetve a fegyveres felkelés ellen felszólaló áruló Zinovjev és Kámenjev kapitulálásra irányuló javaslatait, kijelentette: „Az, amit Zinovjev és Kámenjev javasol, objektíve módot ad az ellenforradalomnak felkészülésre és megszervezkedésre. Vég nélkül hátrálni fogunk és elveszítjük a forradalmat. Miért ne biztosítanók magunknak a felkelés napja és feltételei megválasztásának lehetőségét, hogy ne adjunk módot az ellenforradalomnak a megszervezkedésre.”

Október 24-én kora reggel Kerenszkíj parancsot adott a párt központi lapjának, a „Rabócsij Putj”-nak („A Munkás Útja”) betiltására és páncélos gépkocsikat küldött a lap szerkesztőségi és nyomdahelyiségéhez. Reggel 10 órára azonban Sztálin elvtárs utasítására vörösgárdisták és forradalmi katonák visszaszorították a páncélos autókat és erős őrséget állítottak fel a nyomda és a szerkesztőség előtt. Délelőtt 11-re megjelent a „Rabócsij Putj” aznapi száma Sztálin vezércikkével — „Mire van szükségünk?” —, mely a tömegeket a burzsoá Ideiglenes kormány megdöntésére hívta fel. Ugyanakkor a Pártközpont utasítására a Szmolnij intézet épületéhez sürgősen forradalmi katonák és vörösgárdisták osztagait vonták össze. A felkelés október 24-én kezdődött. Október 25-én, este, megnyílt a II. Szovjetkongresszus, mely az egész hatalmat a Szovjeteknek adta át.

Sztálin tagja lett az első Népbiztostanácsnak, amelyet — élén Leninnel — az Októberi Forradalom győzelme után a II. Összoroszországi Szovjetkongresszuson választottak meg.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Az Októberi Forradalom az egész világot két rendszerre, a kapitalizmus és szocializmus rendszerére osztotta. A bolsevikok pártja új viszonyok közé került és új, óriási feladatokat kellett megoldania. Gyökeresen megváltoztak a munkásosztály harcának formái is.

A Szovjetkormány fennállásának első napjaitól fogva egészen 1923-ig Sztálin a nemzetiségek ügyeinek népbiztosa, ő vezette közvetlenül a pártnak és a Szovjethatalomnak egész munkáját, amellyel a nemzeti kérdést a Szovjetunióban megoldotta. A munkások és parasztok Lenin és Sztálin vezetésével a cári gyarmatok helyébe szovjetköztársaságokat kezdtek alkotni. Nincsen egyetlen szovjetköztársaság sem, amelynek megszervezésében Sztálinnak nem lett volna tevékeny és vezető része. Sztálin vezeti a harcot az Ukrán Szovjetköztársaságért, ő vezeti a Bjelorusz Köztársaság és a kaukázusontúli és középázsiai szovjetköztársaságok megalkotásának művét, ő segíti a Szovjetország nagyszámú nemzetiségét abban, hogy felépítsék a maguk autonóm szovjetköztársaságait és területeit. Lenin és Sztálin a nagy Szovjetszövetség megihletői és szervezői.

Sztálin, Szverdlovval együtt, legközelebbi segítőtársa Leninnek a Szovjetállam felépítésének munkájában. Leninnel együtt Sztálin vezeti a harcot Kámenjev, Zinovjev, Rykov és a forradalom többi sztrájktörője és szökevénye ellen. Kerenszkíj és Krasznov szétverésének megszervezése, a hivatalnokok és alkalmazottak szabotázsának megtörése, az ellenforradalmi főhadiszállás és a cári tábornoki kar felszámolása, a polgári sajtó betiltása, az ellenforradalmi ukrajnai rada ellen folytatott harc, az Alkotmányozó Gyűlés szétkergetése, az 1918-as első Szovjetalkotmány kidolgozása — mindezekben a döntő jelentőségű eseményekben Sztálinnak a legaktívabb vezető szerepe volt.

A Központi Bizottság megbízásából Sztálin vezeti 1918 januárjában azt a tanácskozást, amelyen különböző európai és amerikai országok szocialista pártjainak forradalmi szárnyai voltak képviselve, és amely jelentős szerepet játszott a III., a Kommunista Internacionálé megteremtéséért folytatott harcban.

A breszti béke nehéz napjaiban, amikor a forradalom sorsa forgott kockán, Sztálin Leninnel együtt állhatatosan harcolt a bolsevik stratégia és taktika keresztülviteléért az áruló Trockij és annak csatlósa, Buchárin ellen, akik az angol-francia imperialistákkal egy gyékényen árulva, a zsenge, még meg nem erősödött Szovjetköztársaságot a német imperializmus csapásának akarták kitenni.

(idézet:- Sztálin: Rövid életrajz – című könyvből)