Nem csupán román, hanem európai ünnep is Erdély és Románia egyesülésének centenáriuma – jelentette ki a román elnököt üdvözlő ­strasbourgi beszédében Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke: „Minden, ami román, egyben európai is, ezért idén december elsején Európa közösen ünnepli meg a Romániának és Európának is fontos pillanatot.”

Kíváncsi lennék, tudja-e monsieur Juncker, hogy tizenötmillió magyar ember lelkébe gázol, amikor „európai ünnepnek” nevezi egy kétmilliós magyar közösség felszámolási kísérletét? Vajon tudja-e, hogy ami 1918. december elseje óta a románságnak az öröm napja, az nekünk szomorú mementó? Száz éve ezen a napon mondta ki a Gyulafehérvárra összekürtölt sátoros nagygyűlés Erdély csatlakozását a román királysághoz – vagyis a mai Nagy-Románia létrejöttét. Ez az a gyalázatos nap, amellyel azóta is rendre próbára teszik a békediktátum csonkolta ország lakóinak érzékenységét. Hergelik, provokálják a csöppnyivé szabdalt anyaországban maradtakat, minket; mustrálgatják fájdalomküszöbünket, s ezt teszik a határokon kívülre rekedtekkel is – talán örömüket lelik ­benne.

Százháromezer négyzetkilométert vittek magukkal Trianon antantkedvenc román „győztesei”, nagyobbat, mint a megmaradt Magyarország. A memorandumban hangzatos ígéretek szerepeltek: nemzeti szabadság az együtt lakó népek számára; egyenlő jog és teljes autonóm szabadság az állam összes felekezetének; korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jog stb. Mindebből szinte semmi sem valósult meg az eltelt évszázadban.

Vajon Jean-Claude Juncker ismeri-e az „európainak” javasolt ünnep előzményeit? Vagy csak a makacs „isiász” beszél belőle?