SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

IGEN FONTOS!!!

Jelentem, alássan: abban a rendkívüli megtiszteltetésben részesültem, hogy bekerülhettem a hírhedt „Mirotvorec” portál adatbázisába.

 

 

(Szerénységem személyére ez „a szélsőséges civilek által működtetett portál”, egyebek mellett, külön is felhívja az illetékes szervek figyelmét. („Politikai szakértő” – becses zsákmány lenne egyfelől, annál keményebben vallatnák, másfelől.) Hogyhogy? Úgy, hogy … Sajtónk – a kelet-ukrajnai (Donbassz) népirtó katonai büntetőexpedíció kezdete óta eltelt négy és fél év múltán végre észrevette, hogy egy ilyen hétfejű hidra is működik eddig rajongva imádott, a szabadságért, a demokráciáért, az orosz agresszió ellen küzdő Ukrajnájukban. Úgy másfél éve olvastam: akkor cirka 70 ezer kartotékjuk volt. A Donbassz lakóiról, orosz és egyéb FÁK-országbeli állampolgárokról. De külföldiekről is. A botrány (hamar elsimították) először akkor tört ki, amikor 50, a Krímet megjárt (horribile dictu!) amerikai újságíró is rajta találta magát az illusztris honlapon. Nos, ez a szám azóta legalább megduplázódhatott. Netán a 200 ezret is elérte már. (Ami, ugyebár, a második legnépesebb magyarországi város lakosságának lélekszámával egyenlő.)

Ez egy olyan virtuális kartotékrendszer, amely a mostani kijevi rendszer ellenségeinek neveit, személyes adatai, nem ritkán pedig elérhetőségeit – eredetileg csupán egy bizalmas körnek szánt elérhetőségeit tartalmazza. Minden egyes nyilvánosságra hozott név: egy biankó vadászengedély. Amely a célszemély állampolgárságától, állandó lakóhelyétől függően jelenthet veszélyt a célszemély számára. Nyugati állampolgárok számára általában nem többek, mint egy bandita, egy terrorista állam bosszantó, felháborító lépései. Míg ukrán állampolgárokra akár halálos veszedelmet is hozhatnak. Ha valakit kitesznek erre a honlapra, az egyben egy alapvázlat az ügyész, a bíróság által ellene elkészítendő vádirathoz.

Az ellenem összeállított indoklásból én (aki Ukrajnáról szóló olvasmányaimban nem kevés ilyen esettel találkoztam) már látom: a szűkszavúnak látszó indoklásban az ukrán Btk. igen kemény tételei rejlenek: szervezkedés Ukrajna függetlensége, szuverenitása, területi integritása ellen. Szisztematikus ukrán-ellenes tevékenység, a szeparatizmus, a szakadárok támogatása. (Láttam – meg is van – egy rettenetes videót: a néphadsereg egy foglyul ejtett katonájának keresztre feszítését és elevenen történt elégetését. Egy összetett mondat elég volt ahhoz, hogy hóhérai a létező egyik legszörnyűbb kínhalálra „ítéljék”. A földön térdeplő, hátrakötött kezű (és a rá váró iszonyatos kínokra, velőtrázó fájdalomüvöltésére való tekintettel előrelátóan betömött szájú) áldozat feje fölött kihirdetik az „ítéletet”: „Így jár mindenki, aki a szakadárokat segíti.” És elborzadva gondoltam arra, hogy ezt akár az én fejemre is olvashatták volna, azért, amit a Donbassz népének harcát támogató, önjelölt aktivistaként végeztem – és végzek is, mindhalálig.

 

Az én „vádiratomban” szereplő vádakból már most, látatlanban is tudom, hogy adott esetben mire számíthatnék. Még ha ezeket a vádakat lehet úgy is forgatni, hogy a szakadárok segítésének szörnyű bűnébe essek. És nem beszélve a többiről: ukrán-ellenes, ellenséges, lejárató propaganda akciókban vettem részt, nemzeti gyűlölködést szítottam, segítettem a szakadárok harcát. Ezek, bizony, az ukrán Btk. legsúlyosabb tételei. A legjobb esetben is 13-15 év, de valószínűleg még ennél is több. (Az külön két-három év, hogy „illegálisan, az ukrán hatóságok engedélye nélkül – még azt is hozzátették: előre megfontolt szándékkal – hatoltam be az orosz bandák által megszállva tartott ukrán területre, a Donbasszba”. Ha a kezükbe kerülnék, a kínvallatási szeánszok egyik külön tétele lenne: ki volt a cinkostársam, ki segített illegálisan behatolni Ukrajna területére (noha a kérdéses terület – például Donyeck – történetesen nem is áll a kijevi központi „kormány” ellenőrzése alatt).

 

Ezek a közlemények a megfélemlítést szolgálják. Aki Ukrajnában él, és ott szembesül velük, annak az élete attól fogva egy rettegés lesz. Egy amerikait, egy nyugat-európait mindez hidegen hagyhatja: oda nem ér el a junta gyilkos keze. A kettő között terülünk el mi – például én is. Nekem már van alapom félni: egy ügyes, szakavatott elfogó brigádnak nem okozna különösebb nehézséget átjönni a szomszédból, engem elkapni, magatehetetlen, védekezésre képtelen állapotban – vagy éppen elkábítva – átcsempészni az autóval alig öt órára lévő határon.

 

Nos… Hogyan is hívhatta fel (kvázi: utasította, utasíthatta) egy civil portál (még ha szélsőséges is) Ukrajna illetékes szerveinek figyelmét a legújabb, horogra akadt halra? Úgy, hogy ez az ál-civil szervezet és annak honlapja valójában az ukrán Gestapo (leánykori nevén Ukrán Biztonsági Szolgálat, SZBU – igen rosszindulatú nyelvek szerint pedig a CIA ukrajnai fiókintézményének) a fedőszerve. Ál-civil szervezet ál-portálja. Nem kell tehát köntörfalazni, nyugodtan ki lehet mondani, amit az előbb írtam. Anton Gerascsenkó, a már 2014-ben is hivatalban lévő, egyik főnáci, Arszen Avakov, a kijevi jenki bábkormány „belügyminiszterének” tanácsadója volt az ötletgazda. És a honlap üzemeltetője.

 

 

Mivel is vádoltak engem:

  1. Előre megfontolt szándékkal, törvénytelenül hatoltam be Ukrajna, a Donbassz orosz bandita alakulatok által megszállt területére.
  2. Ukrán-ellenes propaganda akciókban vettem részt. (Már bocsánat! Én nemcsak részt vettem ilyeneken, de időről időre szerveztem is őket. Miként az „bűnjeleim” mellékelt listájáról kitetszik. Ha netán úgy adódna, e bűnjelek mindegyikével összefüggésben számíthatok majd arra, hogy vallatni, ütni-verni fognak.)

„Vezető bűnjeleim” között öt fénykép van. Kivétel nélkül tavasszal, a Donyeckben tett látogatásomkor készültek. (Ahogy a többi „bűnjel” között szereplő fénykép is). Amivel azt a benyomást keltik, mintha legfőbb vétkem az volt, hogy „az orosz bandita alakulatok által megszállt” területre nyomakodtam be, az ukrán hatóságok engedélye nélkül. Édes istenkém! Putyin krími látogatása idején az ukrán külügy tiltakozó jegyzéket készített. DMITRIJ MEDVEGYEV OROSZ MINISZTERELNÖK pedig [igazán illusztris „kolléga] AZÉRT KERÜLT RÁ A „MIROTVORECRE, mert, szintén, a Krímben járt, ukrán engedély nélkül. Ez olyan, mintha Franciaországban még mindig bűnlajstromot vezetnének mindenkiről, aki Guineában jár. Amelynek népe 1958 októberében népszavazáson döntött a francia uralom végéről, az ország függetlenné válásáról. Gyanítom: ha akkor is Émmanuelle Macron az elnök, ott is lenne „Mirotvorec” (bevallom, nem tudom, franciául hogy mondják: „békefenntartó”). A masculin Émmanuelle hazája, mindenesetre pontosan annyira békefenntartó (például Ukrajnában, a Donbasszban), mint amennyire a „Mirotvorec” nevű ál-civil szervezet, egyben civil álszervezet, valamint a spicliportálja.

No, szóval: az öt kép közül kettőn a barátaimmal, meghívóimmal együtt szerepelek a képen. Egy képen egyedül. Egy másik képen Darja Morozova ifiasszonnyal, a Donyecki Népköztársaság ombudsmanjával. Egy képen pedig barátaimmal, illetve önkéntesünkkel együtt. Két képen is kimutatom a fogam fehérét. Helyesebben: agresszív szándékaimat: amennyiben egy (könnyített) golyóálló mellény fedi civil átmeneti kabátomat. Az (ugyancsak könnyített) sisak pedig hasznomra volt, mivel még korábban, útközben, elveszítettem a sapkámat, és fejfedő nélkül voltam kénytelen elviselni a kora tavasziasan hideg időt (amiből pár nap alatt rekkenő nyári hőség lett, gyanítható egyik okaként az egekbe szökő vérnyomásomnak. Ahhoz béketeremtőim nem voltak elég tájékozottak, hogy fölmérjék: nem azért öltöttem harci díszt, hogy rohamra vezényeljem Kijev ellen a Donbasszban hemzsegő orosz martalócokat. Hanem mert éppen az ő hadseregük lövi szüntelenül az egyébként már eddig is (és azóta még inkább) rommá lőtt donyecki repülőteret és a környező kertvárost. Akkor, mondjuk éppen nem lőttek – ám hazaérkezvén számtalan hírt olvastam: a repülőtér és a kertváros eszeveszett ágyúzása tovább folytatódik. Minek folytán az utóbbi mostanra még romosabb lehet annál, mint amilyennek április derekán megismertem.

Nos hát? Az életben még csak álmodni sem mertem volna arról, hogy egy olyan nagyszerű, tiszteletre méltó társaságban találom magam, mint a Mirotvorec listáján lévők. Én is egyike lettem hát – többek között ­– az ukránok által „pufajkásokként”, „krumplibogarakként” becézett oroszoknak, donbassziaknak (krumpli- vagy kolorádóbogár, amelynek színei – az orosz nemzeti büszkeség, a hazafiasság és hősiesség jelképeként, büszkén hordott, narancssárga és barnás fekete csíkokból álló György-szalag színei). Fivéreim, nővéreim a „Mirotvorecben”! Fogadjatok magatok közé, fogadjátok be a jelentéktelen, szürke – méltatlan – magyarországi öregurat! (Már kaptam is azóta üzenetet: befogadnak. Isten hozott a társaságunkban! – mondják, számomra roppant megtisztelően, és az egyszerű oroszoktól megszokott, ám mégis, újra és újra elragadó szívélyességgel.)

Ja, és hát bűnözőként vagyok megnevezve. Jelentem alássan, Csikós Sándor vagyok, Magyarországról. Aki bűnöző, az alábbiak szemében:

– Csalók, tolvajok, sikkasztók. Ócska piaci szatócsok, akik kétes eredetű portéka forgalmazásából, újabban viszont az emberi vérrel való kufárkodásból gazdagodtak meg (egyikük pedig – az Amerikai Egyesült Államok kormányának, továbbá kedvenc Soros Györgyünknek a jóvoltából Ukrajna – mostanság hatalma elvesztésétől remegő – bábelnökeként kapaszkodhatott föl az uborkafára. (Tehát folytatom a sort): önnön országuk, saját népük kifosztói, szétrablói, tönkretevői. Perverz kéjencek, ideg- és lelki betegek, szadisták. Istentelenek, egyházuk szétverői és népük vallási hitének megcsúfolói, a Sátán szolgái. Szerződés- és esküszegők, krónikus hazudozók, akik már régen elfelejtettek igazat mondani (ha egyáltalán tudtak valaha). Férgek, giliszták, kígyók és varangyok, egyéb undokságok sereglete. Debilek, mihasznák, himpellérek, alávaló, hitvány gazemberek, rohadékok, szemétládák. Haza- és nemzetárulók, maffiózók, banditák, terroristák, nyakig véres mészárosok és hóhérok, tömeggyilkosok, háborús bűnösök. Akikre ötödik éve várnak már a bitófák.

 

Büszke vagyok arra, hogy a ti szemetekben én bűnöző vagyok. Bárcsak ezerszer veszélyesebb bűnöző lehetnék, rátok nézve!

 

KÖPÖK ÉN RÁTOK! Ugyanazt mondom, most én, mint amit hajdan ti üvöltöztetek: „Bándu, hety!” Le a bandával! Banda, takarodj!

Csikós Sándor

https://myrotvorets.center/criminal/chikosh-shandor/