Egy cseljabinszki bíróság — első fokon — úgy ítélkezett, hogy ki kell adni Ukrajnának egy, súlyos sebesülése miatt gyógykezelésre érkezett, majd ott menedékjogot kérő donyecki harcost, Filip Venyegyiktovot.

Ennél bájosabban már csak az FSZB (az orosz titkosszolgálat) megyei kirendeltségén nyilatkoztak: Venyegyiktov TERRORISTA, aki EGY TÖRVÉNYTELEN,ILLETVE A TÖRVÉNY ÁLTAL NEM SZENTESÍTETT FEGYVERES ALAKULATNÁL SZOLGÁLT. Mi több, fegyvert merészelt használni akkor, amikor — sebesülteknek a harcmezőről való kimentése közben — az ukránok lőtték őket.

Szakvéleményében az elhárítás megyei kirendeltségének képviselője szinte szó szerint megismételte azokat az «érveket», amelyek az ukrán gestapó, az SZBU «Donyeck megyei» kirendeltségétől kapott megkeresésben szerepeltek («terrorista», «törvénytelen fegyveres alakulat»). Az orosz «elhárító tiszt» (aki az ellenség helyett a hazafiságot «hárítja el») — ukrán kollégájához hasonlóan — idézőjelben írta a Donyecki Népköztársaságot».

Fejétől bűzlik a hal — de a végtagoknál rohad.

Ha «fönt» még csak készül az árulás, «lent» már gyakorolják is. Nyilván azért, hogy ne akkor kelljen majd kapkodni a köpönyeg megfordításával, amikor az árulás már fönt is megvalósul. Mint Lavrov csoda-külügyminiszter esetében, aki egy hasonló helyzetben úgy reagált: az ukrán fél kiadatási kérelmeinek az orosz bíróságoknak eleget kell tenniük. Ha tehát az ukrán hatóságok, az Interpol útján — banditizmus, terrorizmus, gyilkosság vádjával — körözést adnak ki hazájukért fegyveres harcot vívó donbasszi honvédek ellen, akkor — Lavrov csoda-külügyminiszter szerint — az orosz bíróságoknak kutya kötelességük eleget tenni e jogi aktusnak. Vagyis a szerencsétlenek újra (és immár végleg) hóhérkézre való adásának.

Néhány esetben az ilyesfajta gyalázatosságot még időben sikerült megakadályozni. Újabb esetek alapján azonban gyanítható, hogy sokszor annyi esetben az árulás megtörtént, a szabadságharcos sorsa beteljesült. Két olyan esetről is olvastam (mindkét esetben nőről volt szó), amikor az ukrán hóhéroknak kiszolgáltatott szabadságharcost (vagy antifasisztát), immár ukrajnai börtöncellájában, felakasztva találták.

Filip Venyegyiktovot itt még nem az SZBU kínvallatása után látjuk, hanem sebesülését követően készült róla a kép: a feje — a koponyája — sérült, egy repeszszilánktól. (Azt gyógykezelték nála Oroszországban.)

Őérte még folyik a jog, az igazság harca az árulás ellen. De ha megint az utóbbi győz, hamarosan újra így, vagy még szörnyebben fog kinézni. Ha egyáltalán eljut oda, hogy megkínzása után, ítélethirdetés előtt lencsevégre kapják.