A 2013. november 21-i kijevi tüntetéssel kezdetét vette az utóbb «Majdan» néven elhíresült őrület. Az emberek a miatti tiltakozásukként vonultak az utcára, mert Viktor Janukovics elnök, az utolsó pillanatban felfüggesztette az ország uniós integrációs folyamatát (NEM TÖRÖLTE, CSAK HALASZTOTTA!)

Az emberek eredetileg az egyre mélyülő szegénység, az oligarchák fosztogatásai, az európai integrációs folyamat megakadása ellen tiltakoztak (amelytől jobb, emberibb, «európaibb» életet,az oligarchák önkényének a megszüntetését. Ám ahogy az nálunk is 1956-ban történt, erre készülő emberek egészen más irányba — saját céljaik felé — vitték el a tüntetést. Egy-két napon belül a Galíciából, az ország nyugati részéből érkezett fasiszta suhancok átvették teljesen átvették az események irányítását. Amely így a törvényesen megválasztott (bár közutálatnak «örvendő»), oroszbarátnak tartott Viktor Janukovics megbuktatását célzó véres, erőszakos zavargásokba torkollott.

A három hónapig tomboló őrületben a rendfenntartó erők 107 tagja vesztette életét (csak Kijev központjában)! 2014. február 20-án ismeretlen fegyveresek a teret, a környező utcákat övező házak — közöttük kormányépületek — tetejéről, ablakaiból tüzet nyitottak az utcán közlekedő emberekre. A véres provokációnak 80 és 100 közötti ember esett áldozatul. Bár másnap még aláírták az elnök és az akkori ellenzék (a mai fasiszta, puccsista junta) közötti megállapodást, mely a válság rendezésére lett volna hivatott, az elszabadult, gyilkos pogromhangulatban az államfő, a február 22-re virradó éjszaka menekülni volt kénytelen a fővárosból, majd az országból is.

Másnap, február 22-én — felrúgva minden vonatkozó jogszabályt, az addigi kormánypárt és a kommunista párt képviselőit erővel távol tartva, képviselői igazolványaikat elkobozva és felhasználva — az alkotmányban előírtnál kevesebb szavazattal megfosztották hatalmától a törvényes államfőt. Az ország élére egy háromtagú junta állt.

Az országban elszabadult a pokol, az erőszak. Fasiszta suhancok sorban fojtották el az ország akkori 25 megyéjéből 16-ban (közöttük ukrán többségű megyékben is) kirobbant, a törvénytelen, alkotmányellenes hatalomátvétel ellen tiltakozó mozgalmakat. Ogyesszában (az egyébként már hanyatló) tömegmozgalom résztvevőivel borzalmas körülmények között számoltak le, 2014. május 2-án — a véres akciónak (szemtanúk szerint) 116 halálos áldozata volt. A tobzódó erőszak, az orosz nemzetiségűekkel szemben kilátásba helyezett erőszak és leszámolás elől három megye (a Krím, illetve a Donyec medence — Donbassz — két megyéje [Donyeck és Luganszk] függetlenségi népszavazásba menekült. A Krím-félsziet lakossága, szinte egyhangúlag, az Oroszországhoz történő visszatérésre szavazott.

Az orosz diplomácia azonban, a Donbasszal kapcsolatban, mindmáig érthetetlen, zavaros — az átlagos megfigyelő szemében nemzetáruló — manőverekbe kezdett. Mely manőverekkel ötödik éve gyötrik, véreztetik a két ország egyre reményvesztettebb lakosságát. Ugyanennek a zavaros, csak számukra érthető okokból az orosz diplomácia, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, az ország második legnagyobb városában, az elsöprő többségében oroszok lakta, másfél milliós Harkovban és az azonos nevű megyében megakadályozta a függetlenségi népszavazást.

Az USA által — saját maguk által bevallottan is — 5 milliárd dollárt fektetett be a törvénytelen bábrezsim hatalomra emelésében. Külön, jelentős összegekkel szállt be Soros is, aki azután benyújtotta a számlát az új rezsimnek: a milliárdos csaló spekuláns saját embereit helyeztette minden olyan kulcspozícióba, ahol Soros gazdasági-üzleti térnyerésének útját egyengetni lehetett.

A 2013. november 21-én indult tömegtüntetésekből a fasiszta junta terrorja, rémuralma lett. Az ország délkeleti részét dúló 2014 áprilisa óta folyó népirtó polgárháború mérhetetlen pusztulással, becsülhetően mintegy százezer halálos áldozattal járt.

Az oligarchák szemérmetlen fosztogatása, (élükön Poros Jankó bábelnökkel, aki elnöki uralmának eddigi négy és fél éve alatt közel megduplázta vagyonát) amellyel végképp a padlóra küldték az egykor egyik legvirágzóbb szovjetköztársaságot, minden korábbit messze felülmúl. A mostanra teljesen kifosztott országban immár arra sem maradt pénz, hogy a tél beálltával biztosítsák a fűtést a lakosságnak. Amely ösztönös akciókkal tiltakozik ez ellen. Annak felismerésétől azoban még igen messze vannak, hogy, mindenek előtt, bajaik, a problémák fő okát, a puccsista náci juntát kell elkergetni — akár fegyverrel is.

Sándor Csikós