https://pestisracok.hu/globalistak-es-nacionalistak-osszecsapasa-washingtonban-a-kinai-amerikai-kereskedelmi-haboru-miatt/

 

Azt Donald Trump elnök mondja meg, hogy hol és mikor állapodunk meg Kínával, és nem Wall Street – fogalmazott egy beszédében Peter Navarro a Fehér Ház kereskedelmi tanácsadója. Külön kiemelte Goldman Sachs alapkezelőt, amely szerinte gyengíti az amerikai tárgyalási pozícióit és „sufni diplomáciát” folytat az amerikai nemzeti érdekek kárára. Úgy tűnik, hogy a kínai-amerikai kereskedelmi háború kapcsán egymásnak feszültek az elnöki stáb tagjai és két táborra oszlottak: az egyikek Wall Street alapú megoldást sürgetnek, míg Steve Bannon Fehér Házban maradt haverjai az „America First” programot kívánják megvalósítani.

 

A kínai-amerikai kereskedelmi háború legújabb fejezete kezdődött azzal, hogy Xi Jiping küldött egy 142 pontból álló levelet Trump-nak, amelyben valamiféle megállapodás tervezetet körvonalazott. Most gondoljuk csak bele, 142 pont, és mindegyik legyen minimum 10 oldalas, akkor ez helyből 1420 oldalnyi tömény gazdasági duma. Nem csoda, hogy az amerikaik még nem adtak semmiféle érdemi választ, hiszen még senki sem tudta elolvasni ezt a betűtengert. Feltehetően aki először átrágja magát a szövegen és elmondja az elnöknek a lényeget, az hatalmas prémiumban részesül. De most komolyan Peking legközelebb az egykori Nagy Kormányosnak, Maónak az összes művét, bőrkötésbe csomagolva küldi el, lehetőleg mandarin nyelven? Egy biztos, a kínaiak a pszichológiai hadviselésben nyerésre állnak. A lényeg azonban máshol van, nevezetesen abban, hogy a „Mennyei Birodalom” vezetése jelentős engedményekre lenne hajlandó gazdasági téren. Ez átütő siker lenne Amerikának, de úgy tűnik, hogy a „győztesek” nem örülnek annyira, mint ahogy várnánk.

Megegyezni, vagy nem megegyezni?

Néha úgy tűnik, hogy az America First klub tagjai egyáltalán nem akarnak megállapodni Pekinggel, sőt újabb vámok kivetését szorgalmazzák. Mint ismeretes Donald Trump 250 milliárd dollárnyi importra vetett ki 25 százalékos vámot, és most sokan azt szorgalmazzák, hogy a fennmaradó 250 milliárd dollárt is adóztassák meg. Talán ez már túlzás volna, hiszen ha ez megvalósulna, akkor a kínai-amerikai kereskedelem volumene az ópium háború idején tapasztalt szintre esne vissza. Trump jelenleg errefelé, a nacionalista, agresszívebb álláspont felé húz.

Kijelentette, hogy a kínaiak tisztességtelen kereskedelmi tevékenységet folytatnak, beleértve a szellemi tulajdon ellopását és azt is a fejükre olvassa, hogy az amerikai cégeket technológiai transzferekre kényszerítik.

Sok amerikai gyártó és befektető azonban, nagyra értékeli az elnök azon szándékát, hogy megváltoztassák az ázsiai nagyhatalom kereskedelem politikáját, ám szerintük erre nem jó eszköz a vámháború. (Hiába, ahogy növekszik az elnök tekintélye, úgy válnak udvariasabbá a bírálói. Manapság csupán a CNN és a többi libsi média beszél olyan hangnemben Trump-al, mint ahogy más a kutyájával szokott.) Az importőröknek el kell dönteniük, hogy lenyelik a drágább behozatal költségeit, vagy tovább hárítják a fogyasztók felé. És néhány exportőrt sértenek a kínai megtorlások, és nehezebben tudják a termékeiket elhelyezni az ottani piacon. A már említett Peter Navarro professzor erre azt válaszolta: Jobban tennék a panaszkodók, ha Ohioban, vagy Daytonban és a többi amerikai iparvárosban fektetnének be. Újjáélesztenék a termelést és munkát adnának a helyieknek és ezzel segítenének megoldani a szociális- és “opiát” válságot. Ezzel arra célzott, hogy amerikai egyes részein már kezd katasztrofális méreteket ölteni a gyógyszerként beszerezhető opiátok fogyasztása. De a meccs még közel sem lefutott, hiszen a Wall Street-i hátterű politikusok a fegyverszünetet és valamiféle ideiglenes megállapodást kívánnak elérni. Ezek közé tartozik a pénzügyminiszter Steve Mnuchin és a gazdasági főtanácsadó Larry Kudlow. Trump nekik is tett ígéretet akkor, amikor kijelentette, hogy Argentínában esedékes csúcstalálkozója Xi Jiping elnökkel „jó hangulatú lesz”.

Majd meglátjuk -biztos jót beszélgetnek majd- azonban most úgy tűnik az USA tanácstalan, elfogadja-e a kínai engedményeket, vagy újabbakat is követeljen.

Fotó:MTI/EPA Roman Pilipej