https://tsargrad.tv/news/rossii-nado-bylo-brat-mariupol-i-berdjansk-jekspert-o-tom-chto-moglo-by-predotvratit-problemy-v-azovskom-more_170843

  1. november 26.

…egy szakértő arról, miképpen lehetett volna elejét venni az Azovi-tengerrel kapcsolatos problémáknak

 

Viktor Blitov, az Orosz Haditengerészeti Erők készültségi szolgálatában dolgozó Veteránok Szövetségének társelnöke kommentálta a „Cargradnak” a Kercsi-szorosban történt provokációt. Egyebek mellett elmondta: milyen hibák vezettek a kialakult helyzethez. Meggyőződése: „Oroszországnak be kellett volna vennie Mariupolt és Bergyanszkot”. (1)

 

Viktor Blitov meggyőződése, hogy a Kercsi-szorosban végrehajtott provokáció ötlete nem csupán az ukrán hatalomtól, de a Nyugattól is származik. A Nyugat szempontjából, mindenekelőtt azért kedvező az Oroszország és Európa közötti kapcsolatok kiéleződése, hogy így megakadályozzák a gázvezetékek kiépítését.

„Keresztülmentek az első hajók. Azok megkérték az engedélyt az áthaladásra – nem is volt semmiféle probléma. Másodszorra viszont már előzetes értesítés nélkül küldték a hajókat. Ez viszont már a területi vizeken való áthajózás szabályainak megsértése” – idézte föl az események alakulását az Orosz Haditengerészeti Erők készültségi szolgálatában dolgozó Veteránok Szövetségének társelnöke.

A „Cargrad” beszélgetőpartnere megjegyezte: Kijev ragaszkodik ahhoz, hogy a Krím ukrán terület, így az ukrán hajók joggal tartózkodnak a területi vizein. „Ugyanakkor viszont megszállt területként könyvelik el a Krímet. Amivel is de facto elismerik, hogy ott Oroszország jelen van” – fejtette ki a szakértő.

„A Nyugat hárulról nyomja őket. Biztosan ott vannak a Langley tanácsadói, ott ülnek a MI-6-tól is a brit tanácsadók, akik aktívan foglalkoznak az ilyesfajta kérdésekkel” – véli Blitov.

Emlékeztetett rá: amikor az orosz határőrök megpróbáltak kapcsolatot teremteni a határsértőkkel, azok nem válaszoltak. Ellenben kétségbeesett jeladásokkal fordultak a világközvélemény felé: „May Day, SOS! Itt lőttek ránk!”

Amikor az került szóba, hogy, a provokáció közepette, mit tehetett volna az orosz fél, a „Cargrad” beszélgetőpartnere fölvetette: „megtehették volna, hogy a híd alatt keresztbe fordítanak egy uszályt, majd azt mondani, hogy az balesetet szenvedett”. Ebben az esetben – mondta a szakértő – lett volna indok arra, hogy lezártnak nyilvánítják a Kercsi-szorost, és közben figyelni, „hogy a hajók ott vannak-e még mindig a területi vizeinken, visszafordultak-e, vagy megálltak-e valahol a határon”. Az uszályoknak ezeket a „baleseteit” minden egyes alkalommal el lehetett volna játszani, valahányszor az ukrán hadihajók megpróbálkoztak a határ megsértésével – vélekedik Blitov.

Most azonban, hogy a helyzet ennyire kiéleződött a szakértő javaslata a következő: vissza kell hívni az orosz diplomatákat ukrán területről, meg kell szakítani a minszki tárgyalásokat, és el kell ismerni a Donbassz népköztársaságait.

„Hiszen Normandiában Merkel és Hollande Putyint szinte odavezették Porosenkóhoz. (2) Putyin nem akart menni, így majdhogynem karon ragadva őt, vitték oda Porosenkóhoz. Emlékszik erre? És szinte kényszerítették mindkettőt, hogy fogjanak kezet. Akkortájt mi nem ismertük el a Kijevben történt államcsínyt. Ezért amazok annak elérését tűzték ki célul a maguk számára, hogy mi elismerjük a fordulatot. A második hibánk pedig az volt, amikor – Putyin kérésére – a donyecki népköztársaságok leállították a Mariupol és Bergyanszk felé történő előrenyomulásukat. (3) Ezeket a városokat el kellett volna foglalni. Akkor most nem lenne az Azovi-tenger problémája. Persze, a Nyugattal való kapcsolataink kiéleződtek volna. Lettek volna szankciók is. De nem érintettek volna minket olyan fájón, mint amilyen fájón érinthetnek majd minket a továbbiakban” – tartott ki véleménye mellett a szakértő.

„Amikor valakibe bele akarnak kötni, előbb mindig egy gyereket küldenek rá. Aki odajön, és azt mondja: adj egy tízest! adj egy százast! Amire az illető azt mondja: tűnés innen. Amire viszont ott terem egy jól megtermett bácsi. Aki azt mondja: te hogy mered bántani ezt a gyereket! Ide azzal a százassal! – Hát körülbelül ilyen volt ez a provokáció is” – foglalta össze Blitov.

Megjegyzések:

(1) Mariupol, Bergyanszk – a két legnagyobb ukrajnai kikötőváros az Azovi-tengernél. Mariupolt, a legnagyobb kikötővárost, az ukrán hadsereg 2014. június 13-án bevette. Bergyanszk végig a kezükön volt.

(2) 2014. júniusában – a normandiai partraszállás 70. évfordulóján – Francois Hollande, akkori francia elnök meghívta számos ország állam- és kormányfőjét (közöttük Putyin elnököt és Porosenkót is) a megemlékezésekre. A csúcstalálkozó margóján négyes csúcstalálkozót rendeztek a francia és az orosz elnök, Merkel kancellár, illetve Porosenkó részvételével. A találkozón létrehozták a békés rendezés, annak alapelveinek kidolgozására hivatott négyes fórumot – és már ott hozzáláttak a munkához. Lukasenkó belorusz elnök meghívására a Négyek Minszkben folytatták a munkát. Ott hozták létre a békés rendezés kidolgozására hivatott, állandó tárgyalási fórumot, Ukrajna és a két népköztársaság részvételével – míg a Négyek koordinálják, ellenőrzik a folyamatot, és (elvileg) közbelépnek, ha akadozik a folyamat.

A sorsfordító kézfogást Lavrov csoda-külügyminiszter erőltette. Ő forszírozta Oroszország részvételét a két hónappal korábbi genfi konferencián is. Amin, voltaképpen, már nem volt miről tárgyalni, hiszen Alekszandr Turcsinov, az ukrán parlament akkori elnöke (e minőségében pedig az ország ideiglenes államfője már április 7-én meghirdette a „Terrorellenes Műveletet”(ATO), a Donbassz addig még békésen folyó tiltakozó mozgalmának katonai erővel történő leverését. (És még egy hét sem telt el, a konferencia egyik résztvevőjének, az Egyesült Államoknak az alelnöke, váratlan kijevi látogatásán szabályszerűen kikövetelte az ATO haladéktalan beindítását. A Donbassz egyes városaiban – például Szlavjanszkban – ekkorra már fegyveres összetűzések robbantak ki a városokba bevonulni igyekvő ukrán csapatok, és a helyi lakosság között. Nyilván e genfi konferenciának is szerepe volt abban, hogy Oroszország a döntő pillanatban húzta el segítő kezét a Donbassztól, sorsára hagyva azt a fenyegető veszedelem árnyékban. Noha köztudott volt, hogy Ukrajna, a május 1-i ünnepek után megindítja hadseregét a Donbassz (egyelőre még fegyvertelen) népe ellen.

Végzetesnek bizonyult, hogy Moszkva – a Nyugathoz hasonló sietséggel – órákon belül elismerte a puccsista rezsim választási komédiája során – az Egyesült Államok erőteljes támogatásával – győztes Porosenkó választási sikerét. EZZEL OROSZORSZÁG (IS) LEGALIZÁLTA A PUCCSISTA REZSIM URALMÁT (noha Putyin nem sokkal előbb még azt hajtogatta, hogy soha nem fogja elismerni a törvénytelen, puccsista (mint akkor még mondta) juntát. Oroszország ezzel megfosztotta önmagát attól az eszköztől, hogy politikai nyomást gyakoroljon a kijevi rezsimre.

(3) 2014 augusztus végére, szeptember első napjaiban a néphadsereg kijutott az Azovi-tengerhez. Felszabadította Novoazovszk városát, amely egyszerre terül el az Oroszországgal való szárazföldi és tengeri határnál. Majd gyors ütemben megindult nyugat felé, és két-három nap alatt a 47 km-re lévő Mariupol alatt termett. A városból elmenekültek nemcsak a junta hatóságai, de a hadsereg nagy része is – lényegében már csak be kellett volna vonulni. Ekkor jött a Minszk-1 nevű szörnyűség, ami megállította (általában is, mindenütt) a néphadsereg offenzíváját, lényegében gúzsba kötötte a honvédséget. A város felszabadítása, pedig, megnyitotta volna az utat nyugat felé. Optimális esetben pedig a néphadsereg akár még szárazföldi folyosót is nyithatott volna a 2014 óta földrajzi elszigeteltségben lévő Krím felé. (Nem mellékesen: a Krím északi bejáratánál fekvő területek felszabadításával megelőzhetők lettek volna a félsziget elleni ilyen-olyan blokádok – melyeket, egyébként, ellenblokáddal, meg kellett volna torolni az ukránokon). Nemrég tudtam meg: egy donyecki csapategység átlépve a korábbi megyehatárt, immár Zaporozsje megye területén megindult az ott lévő másik kikötőváros (és üdülőhely), Bergyanszk felé. Ezt a támadást is le kellett állítani.

Így Mariupolba visszatért az ukrán hadsereg. Folytatódott a náci szoldateszka – különösen pedig az „Azov” terrorkülönítmény rémuralma a városban, amely immár négy és fél éve tart. Az ukrán hadsereg azóta szinte bevehetetlen erőddé építette ki a várost. Amit, ha netán odajut a dolog, már csak súlyos véráldozatok, mérhetetlen rombolás, pusztítás árán lehet majd csak bevenni. Ahol, egyszersmind, kialakították Ukrajna talán legnagyobb, félelmetes hírű koncentrációs táborát.