Vlagyimir Orlov, a Katonapolitikai Újságíró Központ (CIGR) katonai szakértője, a „Szvobodnaja Pressza” („Szabadsajtó” – SZP) tudósítóival áttekintette annak a lehetőségét, hogy a letartóztatásban lévő ukrán tengerészeket kicseréljék a Porosenkó rezsim által az SZBU börtöneiben fogva tartott orosz állampolgárokra.

Az ukrán igazságügyi minisztérium az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az Oroszországban lefogott ukrán haditengerészek védelmének ügyében. „Kormányunk nevében az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk, követelve a 39-es szabály alkalmazását. Ez kimondja azonnali határozat meghozatalát a törvénytelenül foglyul ejtett ukrán állampolgárok szabadon bocsátásáról” – közölte az ukrán kormány szerdai ülésén Pavel Petrenkó igazságügy-miniszter.

A miniszter kifejtette: Ukrajna álláspontjának lényege, hogy „a tengerészek hadifoglyoknak tekintendők. Így, védelmüket illetően, biztosítani kell számukra a Genfi Konvenciókban előírt valamennyi garanciát”.

Mint emlékezetes, az illetékes oroszországi bíróság – az általuk orosz területi vizeken elkövetett provokációk vádjával – november 27-én előzetes letartóztatásba helyezett 15 ukrán haditengerészt. Az előzetes letartóztatás 2019. január 25-ig tart.

Itt megjegyezzük, hogy az ukrán tengerészek nem csupán megsértették a határt, de – minden jel szerint – tüzet is nyitottak az orosz határőrökre. Legalábbis erre utal Jurij Birjukovnak, az ukrán elnök tanácsadójának a világhálóra föltett bejegyzése. „A mieink nem voltak nyuszik, tűzharcban védték magukat” – írta. Ám még ha figyelembe vesszük is, hogy fegyveres összetűzésre került sor, tekinthetők-e az ukrán haditengerészek hadifoglyoknak?

Ennél is messze fontosabb kérdés azonban: nem lehetne-e kicserélni ezeket a pancser provokátorokat azon orosz állampolgárokra, akiket nem ritkán igen kemény körülmények közepette tartanak fogva ukrajnai börtönökben? Itt elsősorban azokról van szó, akik önkéntesekként mentek harcolni a Donbasszba, fogságba estek, és ukrán bíróság elítélte őket. A „Szvobodnaja Pressza” már nem egyszer írt az ilyen harcosok nehéz sorsáról.

Emlékszünk: valami hasonló történt akkor is, amikor a „Nord” orosz állampolgárságú legénységét egyidejűleg engedték szabadon az őrizetbe vett ukrán halászokkal. Nem lehetne-e most is valami hasonlót tenni?

– Érdekes az ukrán fél álláspontja, mondja Alekszandr Satyilov, az orosz kormány mellett működő Pénzügyi Egyetem szociológiai és politológiai tanszékének dékánja. Egyfelől nem üzentek hadat Oroszországnak, ugyanakkor elvárja, hogy tengerészeit hadifoglyoknak tekintsék. Itt Kijevnek el kellene döntenie: hadiállapotban van-e Moszkvával, vagy sem. Ehelyett az ukrán vezetés a tisztességét is meg akarja őrizni, és tőkére is szert akar tenni.

Az világos, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulva a kijevi rezsim, gyakorlatilag, csak nyerhet. Ez a bíróság már régen olyan hivatallá lett, ahol ráütik a pecsétet az oroszellenes határozatokra. Ott bármilyen, még a legostobább beadványokat is támogatják – feltéve, hogy az oroszellenes céllal készült.

Ami azt illeti, hogy Oroszország mit kezdjen a határát törvénytelenül megsértő, és ezért őrizetbe vett ukrán haditengerészekkel – itt csakugyan lehetséges, hogy nem hivatalos tárgyalások kezdődjenek az ukránok kicseréléséről az ukrán börtönökben ülő oroszországi önkéntesekre. Polgártársainkat ki kell segítenünk. Ilyenre már voltak precedensek. Vagyis az ukrán hadsereg foglyul ejtett katonáit kicserélték a donyecki és luganszki néphadsereg harcosaira. Ez esetben is, afféle jóindulatú gesztusként lehetne lebonyolítani a fogolycserét. Ennek során, szerintem alaposan meg kell kérni a professzionális ukrán tengerészek árát. Jobb lenne, ha a 15 ukrán tengerészért el tudnánk érni valamennyi, szabadságvesztését töltő orosz önkéntes elengedését.

„SZP”: – Hajlik-e majd a kijevi rezsim a fogolycserére – miközben állandón tanúsítania kell az Oroszországgal szembeni kérlelhetetlen álláspontját?

Gondolom: most mindjárt Kijev persze, hogy nem fog belemenni semmiféle fogolycserébe. Többek között azért sem, mivel Ukrajnában igen komoly politikai botrányt kavart a hadiállapot bevezetése az ország egyes részein. Erős az a vélekedés, hogy ez kizárólag Pjotr Porosenkó érdekében történt, aki meg akarja tartani elnöki székét. Ilyen körülmények között a fogolycserét, minden valószínűség szerint a hivatalban lévő ukrán elnök ellen fogják felhasználni. Ő ezzel tisztában van, és nem is fogja hagyni, hogy a jégre vigyék. Ezért a legmagasabb hőfokon kell majd tartania a ruszofóbiát. Ami az orosz felet illeti, el kell végezni a nyomozati eljárást. És meg kell majd hozni az ítéleteket az orosz tengeri határokat megsértő ukrán katonákkal szemben. Habár nem lehet kizárni, hogy, végső soron Ukrajnában azok a politikusok kerekednek felül, akik az Oroszországgal való maximális konfrontációra, sőt a nyílt háborúra bujtogatnak. És akkor egy határozatlan időre elnapolódhat az orosz önkénteseknek az ukrán tengerészekre való kicserélésének kérdése. Porosenkó, láthatóan az USA jeladására, máris kardcsörtetésbe fogott.

„SZP”: – És az előfordulhat-e, hogy Oroszország, – rosszul értelmezett békeszeretetből, mindenféle csere nélkül – visszaszolgáltatja Ukrajnának a naszádokat és a foglyokat?

– Nemrég még azt mondtam volna, hogy ez egy nagyon is elképzelhető variáció. Most azonban, a kijevi rezsim Kerccsel kapcsolatos demarsára adott határozott válasz után, az ukrán tengerészek által elkövetett provokáció vált „azzá a szalmaszállá, ami eltörte a teve hátgerincét”. Gondolom, hogy az orosz legfelsőbb vezetés, a Kijevvel való kapcsolatokban áttér a kemény stílusra. Ezért a mostani helyzetben nem várhatók jóindulatú gesztusok sem Ukrajnával, sem a kollektív Nyugattal való viszonyban. Az más kérdés, hogy az ukrán tengerészek összehasonlíthatatlanul humánusabb körülmények között lesznek, mint az ukrán tömlöcökben sínylődő orosz önkéntesek. Egyebek mellett azért is, mert nálunk senki sem akar az államközi konfliktusból még nemzetek közötti konfliktust is csinálni.

– Oroszország minden körülmények között hangsúlyozza, hogy nem áll háborúban Ukrajnával – mondja Vlagyimir Orlov, a Katonapolitikai Újságírási Központ szakértője. – Ezért, értelemszerűen, nem tartjuk hadifoglyoknak az ukrán tengerészeket. Ám, dacára az Oroszországgal szembeni harcias retorikájára, Kijevben is félnek aláírni bármiféle, valamiféle jogi érvénnyel is bíró olyan papírost, amiből az következnék, hogy háború folyik „az agresszor” ellen. Számunkra ezért az őrizetbe vett tengerészek egyszerűen határsértők, és nem többek.

Mindezzel együtt is elképzelhető az ukrán tengerészek kicserélése a szabadságvesztésüket töltő orosz önkéntesekre. Annál is inkább, mert vannak már tapasztalatok fogságban lévő önkéntesek cseréjére fogságban lévő ukrán katonákkal.

„SZP”: – Ám mégis előfordult, hogy orosz állampolgárokat, az utolsó pillanatban, kizártak ebből a fogolycseréből. Nem jelenti-e ez azt, hogy Porosenkó számára, minden körülmények között, fontos, hogy az önkéntesek közül orosz állampolgárokat tartsanak fogva a börtöneikben? (1)

– A kijevi rezsim majdnem minden alkalommal az információs háború, a propaganda szempontjainak szem előtt tartásával tervezi meg és hajtja végre akcióit. (2) És amikor olyan helyzet áll elő, hogy a saját állampolgáraikat megmentő akcióként lehet beállítani az agresszorral megkötött alkut, akkor ebbe ők belemennek. Ahogy azt követően, hogy az ukrán tengerészekre is rábizonyul, hogy megsértették a határt – sőt, netán még fegyvert is használtak –, esetleg az orosz hatóságok is beleegyezhetnek a fogolycserébe. (3)

Forrás: http://veche-info.ru/main-themes/5709

 

Megjegyzések:

(1) A tavaly december 27-én végrehajtott fogolycseréről van szó. Az eredeti elképzelések szerint az ukrán félnek 306 hadifoglyot – közöttük 11 orosz és 3 egyéb nemzetiségű állampolgárt – kellett volna szabadon engednie. Akiket már – a többiekkel együtt – el is szállítottak a fogolycsere helyszínére. Ahol is az ukrán fél – teljesen váratlanul – megtagadta az oroszok és a külföldiek átadását, akiket rögtön vissza is vittek börtöneikbe. (Nyilván ezt az alamuszi húzást leplezendő, az ukrán fél a Donbasszból származó 55 hadifoglyot is visszatartott.)

A 2014 májusa óta az ogyesszai vizsgálati börtönben sínylődő Jevgenyij Mefjodov orosz állampolgár

A fogolycserére, az eredeti megállapodás szerint, a Donbassz népköztársaságai illetve Ukrajna között kellett volna sort keríteni.

A fogolycseréről szóló megállapodást a Dmitrij Medvedcsuk, a kijevi rezsim megbízottja, a fogolycsere ügyében közbenjáró Kirill moszkvai pátriárka (a pravoszláv egyház feje), illetve Alekszandr Zaharcsenkó, a Donyecki és Leonyid Paszecsnyik, a Luganszki Népköztársaság elnöke írta alá.

A fogolycsere pillanatában jelentette ki az ukrán fél – váratlanul –, hogy az orosz foglyok cseréjéről külön, Moszkvával akar megállapodni. Egyes értékelések szerint lelketlen lépésével az ukrán fél azt akarta elérni, hogy – amennyiben az orosz fél ráharap Porosenkó csalijára, és belemegy a saját állampolgárai érdekében külön lefolytatandó tárgyalásokba – ezzel voltaképpen elismeri, hogy (mégiscsak) hadviselő fele a Donbasszban folyó háborúnak.

 (2) Ukrajna gyakorlatilag a Donbassz lerohanásától kezdve, váltig állítja, hogy orosz reguláris csapatok törtek be, illetve szállták meg a Donbasszt. Erre két okból is törekedett. Egyrészt hogy magyarázatot adhasson az „Európa legjobb hadseregeként” reklámozott ukrán szoldateszkának a Donbassz kezdetben lebecsült és gúnyolt népfelkelőitől elszenvedett sorozatos és súlyos vereségeire és veszteségeire. Másrészt hogy elérje a Nyugat, a NATO fegyveres beavatkozását a bukdácsoló ukrán hadsereg oldalán. (No meg indokot találjon a Nyugattól kikönyörögendő haditechnikai és anyagi segítségnyújtásra.)

Ezért a letartóztatott politikai foglyok, illetve hadifoglyok (kín)vallatásának egyik célja: olyan „beismerések” kikényszerítése belőlük, hogy ők az orosz titkosszolgálatoknak dolgoznak – de legalábbis, hogy egységeiket hivatásos orosz tisztek irányítják. Ilyen vallomások kicsikarása érdekében egy ideje az orosz titkosszolgálatok emberrablásokhoz folyamodnak: diverzánsok saját állásaikban támadják meg és hurcolják magukkal a néphadseregek harcosait, hogy aztán kínvallatásokkal ilyen „beismeréseket” csikarjanak ki belőlük.

 

Hasonló okból szervezték meg a luganszki Népi Milícia egy, örmény nemzetiségű, őrnagyának elrablását a hátországból. (Az akció véres kudarccal végződött: a foglyul ejtése közben kirobbant tűzharcban Armen Bagirján, a Luganszkban született, világ életében ott is élt őrnagy életét vesztette.)

 

(3) Nagyezsda Szavcsenkó, a korábban (szadizmusáról is) hírhedt terroristanő (korábbi pilóta) az Ajdar terrorkülönítményének tüzérségénél szolgált, mint irányzó. Az ő útmutatásai alapján kilőtt lövedék talált telibe egy, Luganszkból nőket, gyermekeket evakuáló autóbuszt. Mindenki bennégett, közöttük a menekülteket kísérő két orosz tévés is. Szavcsenkót utóbb a népfelkelőknek sikerült elkapniuk – akik kiadták őt Oroszországnak, ahol már körözés alatt állt. Az újságírók kegyetlen meggyilkolásáért 22 évet kapott.



Ekkortájt történt, hogy különleges megbízatással két orosz tiszt (egy százados és egy törzszászlós) érkezett a Donbasszba. Feltehetően az egyik alakulatnál megbúvó árulók juttatták őket ukrán kézre. Akiket így 13, illetve 14 évre ítéltek. Mindkét félnél az elítéltek elnöki kegyelemben részesültek – így kerülhetett sor kicserélésükre.


A kezdetekkor ukrán részről még megtagadták olyan hadifoglyok kiadását, akikre az ukrán bíróság már kimondta az ítéletet. Azután már kapcsoltak: az ítélettel – a formális logika szerint
– az ítéletekkel a foglyok mintegy köztörvényes bűnözőkké válnak, akiket ezért könnyebb kicserélni (lévén hogy hadifoglyokat tilos bíróságilag elítélni, csak azért, mert az ellenség katonái voltak. Kivéve, ha köztörvényes bűntettet is elkövettek.) A kiszabott több éves ítéletekkel pedig nyomást lehet gyakorolni a donbasszi, illetve orosz félre.