A német vezetés, amelyek támogatja az Oroszországot és Németországot közvetlenül összekötő északi áramlat 2. gázvezeték építését, lehetetlen helyzetbe lavírozta magát, miután ezzel Moszkva politikai stratégiai érdekeit szolgálja Európa érdekei helyett.

Berlin védelmezi az északi áramlat 2. gázvezeték kiépítését, amivel az európai országok megosztására törekvő Oroszország stratégiai érdekeit szolgálja. Az ügy az Azovi-tengeren kirobbant orosz-ukrán konfliktus idején rámutat a kelet-európai régió törékeny geopolitikai helyzetére, különösen élesen láthatóvá vált, hogy a német külpolitika ellentmondó célokat követ az oroszokkal kapcsolatban — írja a Financial Timeson (FT) megjelent elemzésében Constanze Stelzenmüller politológus, külpolitikai szakértő.

A gázvezeték a Balti-tenger keresztezésével közvetlen összeköttetést teremt Oroszország és Németország között, lehetővé téve, hogy az orosz Gazprom gázmonopólium Ukrajna és Lengyelország kihagyásával juttassa el a susogó energiahordozót Európa szívébe, egészen az osztrák határig. A csőkígyót az orosz vállalat építi, ám a beruházás finanszírozásában német, holland és osztrák gázszolgáltatók is részt vesznek. A gazdasági terhek megosztása nem jár együtt a politikai felelősség szétosztásával — az teljes egészében a német vezetést terheli.

Régi vita

Az északi áramlatról 2015 óta folyik a vita. Ha elkészül, Ukrajna elveszíti évi kétmilliárd dollárra becsült tranzitbevételét, amelyet a területét keresztező orosz gázvezetékek használata után kap. Számos közép-kelet-európai ország hasonló veszteségekkel számolhat és szintén ellenzi a projektet. Az USA kormánya úgy véli, hogy Németország túlzottan kiszolgáltatott lesz az orosz gázellátásnak, ha a vezeték elkészül.

Franciaország, Kanada és Nagy-Britannia szintén aggodalmának adott hangot és novemberben a német, illetve az európai parlament képviselőinek egy része fordult levélben Angela Merkel kancellárhoz, hogy állítsa le a beruházást. Az elmúlt hetekben a CDU elnöki posztjáért versenyző mindhárom jelölt, további szociáldemokrata és a Zöldekhez tartozó vezetők is az északi áramlattal szemben foglaltak állást. A kérdés mindezek tükrében az, miért nem hátrált még ki a német kormány a projekt mögül?

Túlzás és értetlenség

Az egyik ok az lehet, hogy a bírálatok egy része túlzás. Donald Trump, az USA elnöke azt állította, hogy Németország kiszolgáltatott lesz a vezeték miatt, mivel gázszükséglete 51 százalékát az oroszoktól fogja beszerezni. Ezzel szemben Berlin következetesen szembe megy Moszkvával: fenntartja a törékeny egységet a 2014-es ukrajnai beavatkozás miatt Oroszország ellen hozott európai szankciók mögött és befektet Ukrajna átalakításába. Ráadásul az USA folyékony gázt akar eladni Európában, amiben Lengyelország a legelkötelezettebb partnere.

Ugyanakkor amikor a német kormány arról beszél, hogy az északi áramlat 2-vel az eladó és a vevő is nyer, figyelmen kívül hagyják, hogy nincs még egy olyan ország Európában, amely a németeknél többet nyert volna a kontinens országainak egymásra utaltságán, demokratizálódásán, stabilitásán és prosperálásán. Eközben Oroszország és Kína manapság fegyverként használja a világ országainak egymásra utaltságát a kereskedelemben az infrastruktúrában és az interneten. Az északi gázvezeték geopolitikai eszköz Moszkva kezében az európai országok megosztására és befolyásolására.

Hogyan mászhatnak ki a csapdából?

Az FT cikkírója szerint Berlinnek nem sok lehetősége maradt arra, hogy kikászálódjon a csapdából, amibe saját magát ejtette. Az építési engedélyek visszavonása nemzetbiztonsági okokra hivatkozva súlyosan rombolná a német vezetés presztízsét, hitelességét mint megbízható partnerét, és nagy kártérítésekkel járna. Angela Merkel kancellár célzott rá, hogy a vezetéken át érkező gáz mennyiségének visszafogásával szoríthatnák rá az ukrán tranzit fenntartására az orosz felet, ezzel azonban nem sokat javítanának Kijev alkupozícióján Moszkvával szemben.

Így két lehetőség marad. A német kormány aláveti magát az amerikai szankcióknak, azaz az USA-ra terelve a felelősséget húzza ki magát a projektből, vagy nem akadályozza tovább az Európai Bizottságot abban, hogy a verseny korlátozására hivatkozva szóljon bele a vezeték üzemeltetésébe. Mindkét megoldás kínos, de az alternatíva, az északi áramlat 2. építésének befejezése, ami tönkre teszik az ukránok alkupozícióját az oroszokkal szemben, még rosszabb. Megkérdőjelezi, hogy Németországot megbízható partnernek és Európa egyik elfogadott vezetőjének tartsák szomszédai.