Az orosz elnök megjegyezte továbbá: azzal, hogy az ország tíz régiójában vezették be a hadiállapotot, az országot megbízható, és megbízhatatlan részre osztották.

 

Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy véli: Kijev az Ukrajna délkeleti részén vívott háborújával akarja leplezni belpolitikai kudarcait.

Az ukrán hatalom magatartását így magyarázta Putyin: „Egy háborúval mindig könnyebb leplezni a gazdaság-, illetve szociálpolitika kudarcait. Így ugyanis nem ők, hanem a külső agresszor tehető felelőssé. A nép elnyomorodásáról is a külső agresszor tehet, és arról is, hogy az állami költségvetés is csupán máról holnapra él. Minek folytán kinyújtott tenyérrel kell koldulni, pénzt kérincsélni a Nemzetközi Valutaalaptól és más szponzoroktól – a jövő nemzedékekre hárítva át a felelősséget a kialakult helyzetért, illetve viselni majd annak terheit.”

Az államfő megjegyezte: az olyasfajta provokációk közepette, mint ami a Kercsi-szorosban is történt, az ukrajnai hatalomnak könnyebb folytatnia a nép és az állam kifosztását célzó politikáját. Putyin ezzel kapcsolatban idézett egy orosz közmondást, mely szerint vannak egyesek, akik jól megélnek a háborúkból.

Mindezen kívül Putyin véleménye szerint azzal, hogy Ukrajna tíz régiójában vezették be a hadiállapotot, az országot megbízható, illetve megbízhatatlan részre osztották.

„Az országnak éppen abban a tíz megyéjében vezették be a hadiállapotot, amelyekben a hivatalban lévő elnöknek nincs különösebb támogatottsága, politikája nem talál kellő egyetértésre – jelentette ki újságíróknak az orosz vezető. – Ez azt jelenti, hogy Ukrajna mostani vezetése saját kezével választotta ketté az országot megbízható, illetve nem igazán megbízható részre.”

Az elnök megjegyezte: Ukrajnában a mostani, a Kercsi-szorosban történt incidensnél fajsúlyosabb esetekben sem vezettek be hadiállapotot. „De most, a választások közeledtével erre feltétlenül sort kellett keríteni! – hangsúlyozta Putyin – De mi célból? Nyilvánvalóan azért, hogy korlátozhassák a polgár- és szabadságjogokat, korlátozhassák az országban a politikai tevékenységet.”

Putyin hozzátette: Ukrajna nem hozta szóba az őrizetben lévő tengerészei kicserélésének a kérdését. „Ami a tengerészeket illeti: kicserélésük kérdése egyelőre nincs napirenden – ezzel kapcsolatos kérdéseket Ukrajna nem vetett föl” – mondta. Hangsúlyozva egyben: minthogy az ügyben nyomozás van folyamatban, ezért erről egyelőre korai beszélni.

„Egyelőre tanúsítanunk kell az ukrán hatóságok cselekedeteinek provokatív jellegét. Majd mindezt rögzítenünk is kell jogi okiratokban – fejtegette az orosz vezető. Szükségünk van a matrózok teljes értékű vallomására. Amelyeket azután a megfelelő módon még formába is kell öntenünk”.

A rendezés kérdése a Donbasszban

Mindezeken túl az elnök úgy véli: Kijev nem érdekelt a Donbassz helyzetének rendezésében.

Az államfő kifejtette az újságíróknak: a legutóbbi – az ezzel az incidenssel illetve a Fekete-tengeri provokációval összefüggő – legutóbbi események elemzése, illetve az, amit a Donbasszban látunk, arról tanúskodik, hogy Ukrajna jelenlegi vezetése általában sem érdekelt a helyzet rendezésében – de főként nem békés eszközökkel. Ez egy háborús párt, és amíg ők vannak hatalmon, az ehhez hasonló tragédiáknak, a háborúnak nem lesz végük.”

Putyin emlékeztetett az ogyesszai szakszervezeti székházban történt tragikus eseményekre, melyekkel kapcsolatban nem folyik semmiféle vizsgálat. (1) „Nyomozás nuku, és síri csend” – konstatálta az államfő.

A Porosenkóval való kapcsolatok

Az államfő kijelentette továbbá: nem utasítja el a Petró Porosenkó ukrán elnökkel való találkozókat (2). Megjegyezte azonban, hogy nehéz vele bármiről is beszélni.

„Ami a legfelsőbb szintű kontaktusokat illeti, én nem mondok le róluk. Igen, beszélgetésünkre valóban nem került sor. Ám ez nem jelenti azt, hogy megszakítunk mindenféle érintkezést egymással – hangsúlyozta az orosz vezető a sajtókonferencián. Habár vele kontaktálni elég nehéz, minthogy nem tudom, miről beszélgessek vele.”

Ennek során, Putyin elmondása szerint, nem teljesülnek a két ország részvételét feltételező megállapodások.

Itt van például: már egy éve is annak, vagy még több, hogy megállapodtunk a szembenálló felek szétválasztásáról Sztanyica Luganszkaja térségében. Az EBESZ – szerintem – ötven alkalommal tájékoztatott minket arról, hogy minden olyan feltétel adott a csapatok szétválasztásához, amit az ukrán fél szabott meg. (3) Így például az, hogy hét napig egyik fél katonái se tartózkodjanak az egyeztetett elválasztó vonalon belül – emlékeztetett Putyin. – Ám ukrán partnereink egyre csak ezt mondogatják: „Nem, nem úgy van az! Maguk nem hallották, de mi hallottuk, hogy valaki lőtt”. És hát hogy minden egy helyben topog, nem értem, hogy miről tudnánk így megállapodni.”

Az orosz államfő biztosította hallgatóságát: az orosz fél minden körülmények között fenn fogja tartani a kapcsolatokat Ukrajnával. „Napi természetű ügyekben kapcsolataink, természetesen fennmaradnak majd. Remélem, hogy ez így is lesz” – összegezte az orosz vezető.

Az orosz állampolgárság elnyerésének kérdése

Az elnök közölte továbbá, hogy az Orosz Föderáció megkönnyíti állampolgárságának elnyerését az ukránok számára, és semmiféle korlátozást nem vezet be beutazásaikat illetően. „Nem, az ukrán állampolgárok számára nem fogunk bevezetni semmiféle korlátozást. Mi több, éppen ellenkezőleg, az ukrán állampolgárok számára liberalizáljuk a területünkön való tartózkodásukat. Azok számára pedig, akik ezt akarják, meg fogjuk könnyíteni az orosz állampolgárság elnyerését” (4) – mondta az orosz állam vezetője a sajtókonferencián.

November 30-án Kijev megtiltotta a 16 és 60 év közötti orosz férfiak beutazásait. 2014-ben – az ukrajnai államcsínyt, majd a Krímnek az Oroszországgal való újraegyesülését követően – Kijev már vezetett be korlátozásokat e csoport képviselőivel kapcsolatban. A tilalmat akkor azonban ajánló jelleggel vezették be. 2015. március 1-től orosz állampolgárok csak külföldre szóló útlevéllel, diplomata vagy szolgálati útlevéllel, hajós útlevéllel, vagy légi járművek legénysége számára kiadott okirattal léphettek be Ukrajna területére. (5) 2018. január 1-től csak biometrikus útlevéllel léphetnek be Ukrajna területére, aminek során ujjlenyomatot kell adniuk.

Megjegyzések:

(1) A történteket átélt szemtanúk állítása szerint mintegy 116 halálos áldozatot követelő véres leszámolás híre egy idő után külföldre is eljutott. A negatív nemzetközi visszhang hatására az ENSZ – már 2014-ben, és azóta többször is – felszólította az ukrán hatóságokat a történtek kivizsgálására, a bűnösök felelősségre vonására. Ez azonban mindmáig nem történt meg: bírósági eljárás eddig kizárólag a gyilkos támadás áldozataival szemben indult. Annyi történt csupán, hogy az áldozatok egy részét – bizonyítékok hiányában, sokszor évekig tartó vizsgálati fogság után – a bíróságok kénytelenek voltak szabadon engedni. Előfordult azonban, hogy a szabadon távozókat ismeretlen fegyveresek ott, rögtön a bíróságok előtt, elrabolták és magukkal hurcolták. Újabb fogságából távolról sem mindenki került eddig elő. Más esetekben a tárgyalótermet elárasztó szélsőségesek nyomására a bíróság – megváltoztatva eredeti szándékát – a vádlott vizsgálati fogságának meghosszabbítása mellett döntött, vagy éppen újabb vádpontot kreált ellene.

(2) Telefonon, például, elég gyakran érintkeznek egymással.

(3) Valójában a csapatok és fegyverzetek szétválasztását a legtöbbször a luganszki fél kezdeményezte. Az ukrán féllel előzetesen egyeztetett akciójuk mintegy ezerszer (!!!) hiúsult meg az évek során. A megállapodás szerint, az előre egyeztetett időpontban a luganszki fél mindenkor jelzőrakéta fellövésével jelezte: felkészült a szétvonás megkezdésére (amire az ukrán félnek egy másik rakéta fellövésével kellett volna jeleznie, hogy ő is kész a szétvonás megkezdésére.) Ukrán részről soha, egyetlen alkalommal sem lőttek föl válaszrakétát, így az ésszerű várakozási határidő leteltével a luganszki fél mindenkor azt volt kénytelen konstatálni, hogy a csapatok és fegyverzetek kölcsönös visszavonására – az ukrán fél hibájából – ez alkalommal sem került sor.

Megjegyzendő: a 2014 augusztusában az ukrán hadsereg által megszállt Sztanyica Luganszkaja Luganszk 13 km-re lévő, a Szeverszkij Donyec folyó túlsó partján lévő elővárosa. Fontos logisztikai támaszpont, ahol szüntelenül folynak az előkészületek a főváros, Luganszk bevételét célzó ukrán rohamra.

A két fél (ukrán, illetve luganszki) által előzőleg megállapodásban rögzített csapatszétválasztási aktusok túlnyomó többségének esetében az EBESZ missziójának képviselője meg sem jelent. (Vagy ha meg is jelent, nem jelentett az újabb akció kudarcáról). Igen sok esetben az ukrán fél – kevéssel az újabb csapatszétválasztás időpontja előtt – heves tüzérségi akciót indított. Aminek részben provokáció volt a célja (azokat az ukrán rágalmakat, hogy az ágyúzás luganszki részről történt, az EBESZ mindig is készséggel elhitte, és így is jelentette), hogy a felelősséget a luganszki félre hárítsa. Részben pedig a heves ágyúzással távol tartotta az EBESZ megfigyelőit a helyszíntől. (A történet folytatása: az ukrán fél rendszeresen kezdte támadni az EBESZ misszió helyszínre kivonuló képviselőit. Aminek nyomán Porosenkó bedobta: (fölfegyverzett) ENSZ-békefenntartókat kell vezényelni a Donbasszba. Akik feladata – a washingtoni-kijevi páros elképzelései szerint – a Donbassz megszállása, néphadseregeinek lefegyverzése, vezetésének leváltása, a Donbassz nemzetközi (nyugati) ellenőrzés alá való helyezése, az Oroszországgal közös határ lezárása, majd a határoknak az ukrán csapatok előtti megnyitása lett volna. Ahogy az a Krajinai Szerb Köztársaság likvidálásakor is történt, 1995-ben.)

(4) Az Állami Dumában lévő hazafias, baloldali erők régóta követelik a Donbassz népköztársaságainak elismerését, lakóiknak az orosz állampolgárság megadását. (A krími válság idején, 2014. február-márciusában, Oroszország haladéktalanul megadta az orosz állampolgárságot a „Berkut” nevű, az addig a törvényes rendet védő ukrán készenléti rendőrség ragjainak, [akik ellen az új rezsim bosszút esküdött, és leszámolást is kezdett], továbbá a Krímben állomásozó ukrán – az orosz hadsereg oldalára átállt – egységek katonáinak.)

A Donbasszból menekült – forma szerint ukrán – állampolgároknak, a néphadsereg harcosainak megadandó orosz állampolgárság ügye (sőt a tartózkodási engedélyeknek az ő esetükben rugalmasabb kezelésének ügye) azonban húzódik, mint a rétestészta (noha maga Putyin elnök is több alkalommal megígérte már a probléma sürgős orvoslását). A helyzet azonban mindmáig az, hogy orosz bíróságok egyre szaporodó számban toloncolják ki a Donbassz harcosait, antifasisztáit Ukrajnába. A kijevi hatóságok pofonegyszerű megoldást találtak a maguk számára: az általuk kézre keríteni kívánt személy ellen – valamilyen köztörvényes bűntett vádját kreálva – nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki, amit az orosz bíróságok (különösebb vizsgálódás nélkül, az érintett kétségbeesett tiltakozását általában figyelmen kívül hagyva) elfogadnak, és adják a szerencsétlent az ukrán gestapó kezére. Máskor pedig valami nem túl jelentős adminisztratív vétség alapján utasítják ki az illetőt.

(5) A két, korábban elfogott orosz hajó legénysége is rendelkezett az említett, érvényes – orosz – útiokmányokkal. Ezzel kapcsolatban megkerülhetetlenül vetődik fel a Krím orosz területként történő nemzetközi elismerésének a kérdése. Az egész nyugati világ által vitatott,(legalábbis) de facto helyzet az oka az egész válságsorozatnak. A két orosz – krími – hajó legénysége (kijevi felfogás szerint) ukrán állampolgárságú, illetve hajóik „törvénytelenül, az ukrán jogszabályokat megsértve”indultak és érkeztek a mindmáig ukrán területnek hirdetett Krím kikötőibe. Másfelől: a Kercsi-szorosnak (de facto) immár mindkét partja orosz terület, aminek ellenőrzésére így az orosz hatóságok, értelemszerűen, korlátlanul jogosultak. Az Azovi-tenger területi vizeinek megosztását szabályozó megállapodás változatlanul érvényben van (mely megállapodás a két ország – közös – belső tengerének hirdeti meg az Azovi-tengert. Amely belső tengernek nincsenek nemzetközi vizei, hiába is hisztizik az oda is benyomulni, ott támaszpontokat létesíteni kívánó Egyesült Államok. Amelyik rossz néven veszi, hogy az orosz területeket, orosz területi vizek fölött egymással összekötő Krími Híd alatt nem férnek el repülőgép-anyahajói).

Hacsak a kijevi vezetés – ostoba, érzelmi túlfűtöttségből – ezt a megállapodást is föl nem mondja. Ahogy fölmondta a két ország közötti, barátságinak nevezett, lényegében alapszerződést, amiből minden más megállapodás is következik.) Ha a nyugati világ továbbra is toporzékolni kíván a Krím népének megvalósult akarata miatt, akkor kénytelen lesz számolni a tényleges helyzet elleni szélmalomharc következményeivel – újabb és újabb válságokkal – is.