Magyarország jó példát mutat az európai nemzetállamoknak, hogyan nyerjék vissza a szuverenitásukat – mondta lapunknak Alain de Benoist francia filozófus

A vesztes oldalon harcol Emmanuel Macron francia elnök, a sárgamellényes tüntetések után pedig nem folytatja ugyanúgy, ahogy korábban – mondta lapunknak Alain de Benoist francia filozófus, aki a budapesti Új világrend született konferencián tartott előadást. Hangsúlyozta, a liberalizmust tévesen azonosítják a demokráciával.

–  Milyen előzményei vannak Euró­pa egyre láthatóbb megosztottságának, a nemzetállami szuverenitás és a központosítás hívei közti ellentétnek?

–  Az Európai Unióra jellemző a döntésképtelenség, láthatóan a határairól sem tudnak dönteni a tagállamok, ha már egyáltalán felmerült az az abszurd ötlet, hogy felvegyék Törökországot. Az euró bevezetése önmagában nem lett volna rossz ötlet, de a megvalósítása már igen, hiszen nem lehet ugyanaz a valuta ugyanazon értékkel ennyire különböző gazdasági szinten álló országokban. Ez szétszakította az EU-t északra és délre. Majd jött a bevándorlás, ami pedig kelet-nyugati szakadást hozott. Aztán jött Orbán, és az unió migrációs politikájával szembeszálló magyar példa, amely hamar átterjedt a többi visegrádi országra is. Szerintem ez nagyon jó. Sokan mondják Franciaországban, hogy a következő európai választáson két oldal küzd meg egymással: az egyiket Orbán és Salvini, a másikat Macron és Merkel képviseli. Az előbbi felívelőben van, a másik pedig zuhan, a trend nagyon világos.

–  A sárgamellényesek tüntetései mekkora csapást jelentenek Macronnak?

–  Ez történelmi esemény, mert különbözik minden más tiltakozástól, amit az elmúlt években láttunk. Alulról indult, teljesen függetlenül a pártokról és a szakszervezetektől, és nem lehet egyértelműen sem jobbra, sem balra besorolni. Nagyon magas a támogatottsága, hetven–nyolcvan százalék, csak a legutóbbi napokban csökkent egy kicsit, amikor Macron megígérte a minimálbér emelését, de szerintem ez már túl kevés, túl későn. A válság ennél már mélyebb, megingott az emberek bizalma a politikai elitben és a médiában. Amit látnak a tévében vagy az újságokban teljesen más, mint amit a mindennapi életükben megtapasztalnak. Macronnak mostantól sokkal nehezebb lesz.

–  Az üzemanyag környezetvédelmi adójának emelése alighanem csak az utolsó csepp a pohárban az emberek számára. Mi a tiltakozás fő oka?

–  Különböző okokból tüntetnek az emberek. A sárgamellényesek akciója anyagi természetű tiltakozásnak indult, az adók miatt, majd nagyon gyorsan társadalmi és politikai tiltakozás lett belőle. Vannak akik kulturális bizonytalanságban élnek, elsősorban a bevándorlás okozta változások miatt és vannak, akik szociális bizonytalanságban élnek, mert hiába van munkájuk, nem tudnak megélni belőle. Amikor ez a kétfajta bizonytalanság összekeveredik, ilyen lázadás lesz belőle. A bevándorlás egyre elviselhetetlenebb problémává vált az elmúlt években, és az emberek tudják, hogy még többen jönnek. Emellett nő a társadalmi feszültség is, hiszen a gazdagok gazdagabbak, a szegények pedig szegényebbek lesznek. A kapitalizmus logikája természetesen az, hogy elnyomjon minden, ami megállíthatja a tőke terjeszkedését: a határokat, a kultúrák különbözőségét például. A nemzetállamoknak egyre nehezebb megőrizni az önállóságukat. De Magyarország ebben is jó irányt mutat és szerencsére már nincs is elszigetelve.

–  Mit lehet tenni a szuverenitás elvesztése ellen?

–  Az elmúlt években az országok sokat vesztettek a függetlenségükből a határaik védelme is nehezebbé vált. Korábban a határok jelezték a politikai hatalom és a kollektív identitás határait. Mára azonban a globalizáció megváltoztatta ezt. Nagyon erős politikai felhatalmazás, akarat és világos elképzelések kellenek ahhoz, hogy ebben a helyzetben az államok visszanyerjék szuverenitásuk egy részét. Sajnos azonban sok politikus elfelejtette, mit jelent a kormányzás valójában, csak menedzselni akarják az országaikat. Számomra egyébként különösen izgalmas, erről beszéltem az előadásomban is, hogy Orbán Viktor az illiberalizmus szót használta: a demokrácia és a liberalizmus ugyanis nem azonos, hiába használják szinte szinonimaként a második világháború óta.

–  A liberális uniós elit gyakran éppen a jogállamiságra, emberi jogokra hivatkozva támad neki a politikáját ellenző nemzetállamoknak.

–  Az emberi jogi ideológia eszközzé vált a politikai hatalom és szabadság kormányzására. Ez az egyik különbség a liberalizmus és a demokrácia között. Az emberek akár nagy többséggel is szavazhatnak valamire, ha az emberi jogi ideológia elutasítja, a liberálisok semmisnek tekintik a közakaratot.


Bírálják a tüntetőket a liberálisok

Franciaországnak nyugalomra, rendre van szüksége és arra, hogy visszatérjen a rendes működéséhez – mondta Emmanuel Macron francia elnök tegnap az EU-csúcs után, hozzátéve, nem hiszi, hogy a francia demokrácia képes elfogadni olyan párbeszédet, amely csak a közterületek elfoglalásával működik erőszakos cselekmények által. Guy Verhofstadt, az EP-választásokra Macronnal szövetségre lépett európai liberálisok vezetője pedig egy publicisztikában azt írta, a franciaországi sárgamellényesek tüntetéseit, a legitim, jogos tiltakozásként indult mozgalmat megszállták a szélsőséges erők, az úgynevezett alternatív jobboldali agitátorok. A George Soros alapítványa által támogatott Project Syndi­cate portálon megvadult csőcseléknek nevezte a tüntetőket. (ŐM)