Magyarországon a múlt hét végétől tiltakozó akciók folynak a munka törvénykönyvének módosítása ellen – amit „rabszolgatörvénynek” neveznek –, illetve Orbán Viktor miniszterelnök politikája ellen. A tiltakozó akciók – amelyeket a rendőrség könnygázzal és letartóztatásokkal igyekezett szétkergetni, Magyarországon az utóbbi néhány év legtömegesebb akciójának bizonyult.

Tömeges tiltakozások Magyarországon

A tiltakozó akciók azt követően váltak aktívakká, hogy a parlament december 12-én elfogadta a munka törvénykönyvében végrehajtandó változtatásokat.

Az új munkajogi szabályok értelmében a magyar cégek évente 400 óra túlmunkát követelhetnek alkalmazottaiktól (ez eddig évi 250 óra volt). Miközben három évig visszatarthatják a túlórák után járó kifizetéseket (ez eddig egy év volt).

A magyar kormány váltig azt állítja, hogy a reform hasznára lesz mind a cégeknek, mind azok munkatársainak – minthogy segít majd pótolni a munkaerőhiányt. A szakszervezetek, ellenben, „rabszolgatörvénynek” hívják az új jogszabályt.

Magától értetődő, hogy Orbán Viktor és kabinetje ezzel összefüggésben cselezik. Az ilyen törvények aligha szolgálják, valójában, a magyar dolgozók érdekeit. A törvényt nyilvánvalóan az Európai Unión belüli liberális erők nyomására fogadták el. Ma gyakorlatilag Európa-szerte tiltakozó akcióknak lehetünk tanúi. Ezeket az ehhez hasonló törvények váltották ki. Európában azonban ezek a tiltakozások spontán jellegűek. Európában azt látjuk, hogy a néptömegek ilyen szélsőséges formában küzdenek a liberális elnyomás alóli megszabadulásukért. Az Európában tiltakozók követelései között szintén ott szerepel, hogy vessenek véget a migránsok expanziójának az Európai Unióban. Az európai tiltakozások résztvevői kifejezést adtak az Európai Unió liberális kurzusával szembeni ellenérzéseiknek. Az európai városok utcáin még Novorosszija, a Donbassz népköztársaságainak a zászlai is kezdtek feltűnni. Európa népének elege van az állandó, hazug propagandából.

Ám mi történik Magyarországon? Itt tisztában kell lennünk azzal, hogy egyetlen tiltakozó akció – és főleg nem radikális tiltakozó akció – nem keletkezik csak magától, úgy. Egyfelől a Fidesz által követett politikai irányvonal, Orbán Viktor programpontjai a magyar érdekek képviseletét szolgálják. Orbán Viktor politikája offenzív – a magyar kisebbségek érdekeit védelmezi – például Romániában és Ukrajnában. Budapest kemény intézkedéseket hozott a kijevi fasiszta rendszerrel szemben: blokkolja Ukrajna belépését a NATO-ba, illetve csatlakozását az Európai Unióhoz. Orbán védelmezi a határon túli magyarság jogait a kettős állampolgárságra, illetve a magyar nyelvű oktatásra. A Fidesz által követett külpolitika, egészében véve, megfelel Magyarország, a magyar nép érdekeinek. Ám mi történik országon belül?

A magyarok, a demokrácia és a szociális problémák

A munkajog terén végrehajtott változtatások: az a legújabb, és talán a legbarbárabb lépése a kormánynak, amit a dolgozói jogok megnyirbálása terén hajtott végre. Korábban Orbán Viktor kabinetje a sztrájkjogot korlátozta. Mindeközben a munkaadóknak nyújtott kedvezményeket a legmagasabbra emelték az Európai Unióban.

A szociális problémák Magyarországon évek hosszú során keresztül gyülemlettek. A Fidesz – az óta, hogy hatalomra került – úgy tűnik kezdte mindinkább elveszíteni a realitásérzékét. Mindez lehetőséget kínált az európai liberális erőknek arra, hogy előbb könnyű szerrel kiprovokálják a népi elégedetlenség egy hullámát – amely, utóbb, közvetlen akciókba csapott át.

Jelenleg Magyarországon komoly munkaerőhiány van, amelyet a tömeges emigráció váltott ki. Másfelől viszont Magyarországon rengeteg az utcára kidobott munkanélküli. Budapest utcái, pincéi, aluljárói, a metróállomások előterei telis tele vannak hajléktalanokkal. Független szakértők véleménye szerint egyedül Budapesten több mint húszezer a hajléktalanok száma. De még ebben a helyzetben is a kormányzó párt igencsak meggondolatlan lépést tett: törvényt hozott, amely megtiltotta, hogy a hajléktalanok a nagyobb városok határain belül tartózkodjanak.

Az ilyen intézkedések, természetesen, nemcsak hogy nem oldották meg a problémát, de újabb kedvezőtlen társadalmi visszhangot váltottak ki. Lévén, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá lett: télvíz idején a hajléktalanok kiűzése a városból áldozatokat fog szedni közülük – illetve hogy az ilyen intézkedések kegyetlenek és célszerűtlenek. Éppen akkor kezdtek elhangozni Orbán Viktorral szemben azok a vádak, hogy fasiszta és irtja saját népét.

Az utóbbi nyolc évben mintegy 600 ezer magyar hagyta el az országot – akik nagy része felsőfokú végzettségű szakember. A Fidesz kormányzásának utóbbi éveiben Magyarországon lehangoló politikai klíma uralkodott el, mélységes válságban van az oktatás és az egészségügy. Az ezeken a területeken dolgozó alkalmazottak pedig rendkívül függő helyzetben vannak a hivatalnokok akaratától.

Orbán amellett tekintélyelvű politikát folytat. Lebontja a demokratikus intézményeket és erősíti a bírói hatalom fölötti ellenőrzést.

Nem olyan régen fogadták el a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényt. Ez az igazságügyi minisztérium ellenőrzése alatt álló bíróságok létrehozását írja elő. A kormány e bíróságok hatáskörébe utalhatja át a számára kellemetlen bírósági kereseteket, illetve pereket. Egy ilyen helyzet kiváltotta nem csupán a munkásosztály, de a hivatalnoki kar, az egyetemi oktatók, a nonprofit társadalmi szervezetek elégedetlenségét is. És éppen ez a helyzet tette lehetővé, hogy a Soros-féle civil szervezetek sokasága „az európai demokratikus értékeket” támogató kampányba kezdjen.

A legtöbb tiltakozó december 16-án, vasárnap vonult az utcára. Budapesten mintegy 15 ezer. Más magyar városokban is sor került tüntetésekre. Figyelmet érdemel, hogy mindezeket az akciókat milyen szakszerűen, milyen hozzáértéssel koordinálták.

Az akciókat hivatalosan a szakszervezetek, diákok és az ellenzék szervezte, abból a célból, hogy elérjék e munkajogi jogszabály hatályon kívül helyezését, illetve a bírói rendszer függetlenségét. A gyakorlatban, azonban, a rendőrség által előállítottak között akadtak az Európai Unió más országainak állampolgárai is. Akik mindez ideig nem tudnak magyarázatot adni arra: mi közük van a magyar dolgozók küzdelmeihez azért, hogy megszabaduljanak „a fasiszta” Orbán igájától.

Az sem világos, egyelőre, hogy az ilyen szoros határidőn belül ilyen kiváló logisztikát sikerült megszervezni. A tüntetők számára mindig sikerült időben élelmet, forró (és, meglehet, esetenként „tüzes”) italokat, továbbá meleg ruhát előteremteni.

A tüntetők olyan követeléseket tartalmazó táblákat tartottak a kezükben, mint „Ne lopj!”, „Független bíróságokat!”, „Karácsonyra én csak demokráciát kérek!”. Az állami televízió épületénél azt kiáltozták: „Hazugsággyár!”

A tiltakozás eleinte békésen zajlott. A tüntetők, hét kilométeren keresztül, végigvonultak Budapesten. A nap végére azonban megostromolták az MTVA állami tévétársaság épületét, aktívan provokálni kezdték a rendőröket. Egyesek nyílt dulakodásba kezdtek a rendfenntartókkal. Akik erősítést kértek és, könnygázzal, kemény választ adtak.

Összesen mintegy 50 embert állítottak elő.

Hétfőn a tévészékház ostroma folytatódott.

„Szólni akarunk a sajtószabadságról, illetve ismertetni akarjuk a „rabszolgatörvény” ellen kivonult több ezer tüntető követeléseit” – jelentette ki, rögtönzött sajtókonferenciáján, Tóth Bertalan, a Magyar Szocialista Párt elnöke.

Az ellenzékiek azzal vádolták az MTVA-t, hogy az nem a népé, hanem „Orbán pártjának magántelevíziója”

A tévészékház biztonsági őrei két ellenzéki képviselőt kiszorítottak az épületből. Még egy parlamenti képviselőnek elsősegélyre lett szüksége. Állítása szerint a biztonsági őrök és a rendőrök eltörték a kezét. Itt hozzá kell tennünk, hogy az ellenzéki képviselők rendkívül hisztérikusan és provokatív módon viselkedtek. A tévészékházban, arccal lefelé, a földre feküdtek. Más tüntetők mindezt mobiltelefonjaik kameráira rögzítették, miközben arról kiáltoztak, hogy „a rendőrség, a biztonsági őrök erőszakot alkalmaznak.” Szembeötlő volt az egész akció színpadias jellege.

Az sem világos: miért van az, hogy az előállítottak több mint fele rovott múltú. Ezeket az embereket főként olyan büntetési tételek alapján ítélték el korábban, mint garázdaság, autólopás, kábítószer-terjesztés és -fogyasztás, verekedés. Csak feltételezni tudjuk, hogy olyan szakszerű rendbontókkal, huligánokkal, pogromlovagokkal van dolgunk, akik fizetség fejében nyújtották szolgáltatásaikat. Itt, egyébként érzékelhető a párhuzam a kijevi „Majdannal”. Máig sem világos, hogy miért zavarta a huligánokat a karácsonyfa, illetve a gyermekek karácsonyi ajándékaiként szánt szánkók. Az sem érthető, hogy miért kellett felgyújtani a műanyag kukákat. És végképp nem érthető üzletek szétverése, a fosztogatások. Ezeket a jeleneteket sehogy sem lehet összeegyeztetni a dolgozóknak a jogaikért való küzdelmével. Ez inkább hasonlít egy kollektív őrjöngésre.

Az is meglepő, hogy az un. „kommunisták” (Magyar Munkáspárt – itt a szerző nyilvánvalóan téved: a Magyar Munkáspárt 2006-ról van szó, amelyik csakugyan részt vett a tüntetésen), a „szocialisták” (MSZP), és a „Zöldek” (LMP) együtt kvaterkáztak a Kossuth Lajos téren a szélsőjobboldali „Jobbikkal”. Valójában az egész tiltakozó akciónak egyetlen egy célja volt: megdönteni a kormánypártot és Orbán Viktort. A tüntetések hevében felhangzottak olyan jelszavak is, mint „napalmot a rendőröknek!” És ez már nem vicces! Kijev példájából okulva nagyon is jól tudjuk, hogy hová vezetnek az ilyesfajta felhívások.

Mi vezetett Magyarországon egy ilyen szomorú eseménysorozathoz? Mindenekelőtt a folytatott kül-, illetve belpolitika közötti összhang teljes hiánya. Miközben a magyar külpolitika az állam megszilárdítását célozza – aminek láthatóan nem örül az Eurózóna többi része –, a belpolitika a csőd szélére juttatja a magyar szociális intézményeket, és az embereket megélhetési lehetőségeit. Amint az várható is volt: azáltal, hogy a hatalom pártja elszakadt a néptömegektől, a hatalom képviselőinek körében a korrupció elburjánzásához, a hatalommal való visszaélés soha nem látott hullámához vezetett.

Soros György ultra-liberális birodalmának voltaképpen, gyakorlatilag semmit sem kellett kitalálnia ahhoz, hogy tiltakozó akciókat szervezzen az országban. Orbán Viktor csapata maga készített elő mindent: a tüzelőt, a tűzgyújtáshoz szükséges taplót előre odakészítették. A „rabszolgatörvény” elfogadása pedig volt az a gyújtó folyadék, ami lángra lobbantotta ezt a tűzfészket. Sorosnak csak a szikrát kellett kipattantania. A népharag lángja pedig pusztító erővel lobbant föl. A tűz lángjainál azonban távolról sem a munkásosztály melegszik. A munkásosztály, amelyik – bármiképpen alakulnak is a dolgok – mindenképpen a történtek vesztese lesz.

Ez a helyzet Oroszország számára is kellő tanulságként kell, hogy szolgáljon. Magyarország példája megmutatta: mi történhet akkor, ha a hatalom és a nép között a bizalmatlanság szakadéka jön létre. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy Magyarországon milyen irányban alakulnak a dolgok. December 21-re kilátásba helyezték az ellenzék újabb tiltakozó akcióit. Úgy tűnik: a karácsony és az újév forrónak ígérkezik Budapesten.

Tanaj Csolhanov írása a News Front számára