Magyarország miniszterelnökét 2018 gyengülőfélben lévő erős kezű vezetői közé sorolta a Bloomberg publicistája, amin talán szépít valamit, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő is ebbe a csoportba került és a világ többi vezetője is elégtelent kapott a képzeletbeli vizsgán.

A szótárak üzemeltetésével foglalkozó internetes site-ok már eldöntötték, mely szavukkal jellemzik 2018-at. Az Oxford a toxicot, mérgezőt választotta, a Collins a single-use-t, azaz egyszer használatost. Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája a misgovernment szót ajánlja olvasói figyelmébe, miután úgy látja a világ jelentős országai régen voltak egyszerre annyira rosszul vezetve, mint 2018-ban. Ami azt illeti csak Hszi Csin-ping kínai államfőnek adott elégségest, a többiek nem mentek át képzeletbeli vizsgáján.

A bénázó csúcspolitikusok listáját Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke vezeti. Miközben kezét-lábát töri, hogy meggyőzze az amerikaiakat: jól választottak, amikor két éve mellette döntöttek, semmi sem sikerül neki. A tőzsdék, amelyek jó teljesítményével regnálása első évében fényezte magát, botladoznak. Az USA költségvetési deficitje részben a Trump-adminisztráció korábbi adócsökkentései miatt 2012 óta nem látott magasságba emelkedett, a kereskedelmi hiány az ezt csökkenteni hivatott büntetővámok bevezetése ellenére tízéves csúcson van.

Fluktuáció

Az elnöki adminisztráción belüli fluktuáció katasztrofális: Trump környezetének 65 százaléka cserélődött le kevesebb mint két év alatt — derül ki a Brookings Institution kutatóintézet adataiból. Ezen belül 24 tagú kabinetjéből 13-an távoztak és az elnöknek immáron nehézségei vannak azzal, hogy megfelelő utódokat találjon a helyükre. Korábbi munkatársainak egy része enyhén szólva nem rejti véka alá a vele szembeni kritikáját.

Mindez azonban csak a felszíne annak a rossz vezetésnek, amit az USA államfője produkál. Regnálásának második évében már megjelentek azok a károk, amelyeket az USA világpolitikai szerepében okozott. Izraelt és Dél-Koreát kivéve senki sem kapott tőle dicsérő jelzőket, ezért az emberek úgy gondolják, akár szövetségese országuk az USA-nak, akár nem, semmit sem várhatnakAmerikától. Az USA szövetségi rendszere gyengül, miközben egy bizonytalan, kaotikus többpólusú világrend kezd formát ölteni.

Európa sem áll jól

Theresa May brit miniszterelnök biztosan szerezte meg a rossz vezetők rangsorának második helyét. A brexit elé néző országában lassul a gazdaság, a cégek elhalasztják beruházásaikat, a külkereskedelmi hiány nő. A kormány olyan válási megállapodást hozott tető alá az EU-val, ami sem a brexitereknek, sem a remainereknek nem tetszik, a parlament várhatóan leszavazza, így az ország elindulhat a gazdasági katasztrófával fenyegető megállapodás nélküli EU-s kilépés felé. Talán egy újabb függetlenségi népszavazás lehetne a kiút, amit May körömszakadtáig ellenez.

Emmanuel Macron francia államfő az EU-s integráció erősítését célzó reformjaival a nyugati világ reménységeként lépett színre másfél éve, ám 2018 vége előtt az úgynevezett sárga mellényesek heves tiltakozása miatt vissza kellett vonnia hazai reformjai egy részét. A demonstrációkat a benzin adójának kicsi növelése robbantotta ki, ám elitellenes randalírozássá váltak.

Angela Merkel német kancellár azzal töltötte 2018-at, hogy próbálta elhárítani a pártszövetségén, a CDU/CSU-n belüli rebelliót, amelynek ő volt a célpontja. A konzervatív lázadok keményebb bevándorlásellenes szabályozást követeltek, olyan kulisszák mögötti vitákba kényszerítették a kancellárt, amelyekbe láthatóan belefáradt. Az ősszel lemondott a CDU pártelnökségéről, s immáron béna kacsaként irányítja Németországot. A gazdasági stabilitás ugyan megmaradt, ám egyre többen látják ezt inkább stagnálásnak, miközben az ország lemarad az új technológiák, az infrastruktúra és az oktatás fejlesztésében.

Gyengülő erős emberek

Nem csupán a demokráciák szenvednek a halvány vezetéstől, hanem az erős emberek irányítása alatt álló országok is — véli a Bloomberg publicistája. Vlagyimir Putyin orosz államfőt ugyan 2018 márciusában hatalmas többséggel választották újra, ám a nyugdíjkorhatár emelése miatt sokan szembe fordultak vele. (Enélkül fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, ám Oroszországban igen alacsony az átlagéletkor.) Moszkva erőteljes külföldi akciói nem hoztak eredményt, Putyin továbbra sem tud értelmes, az együttműködést is lehetővé tevő kapcsolatot kialakítani az EU-val és az USA-val.

Recep Tayyip Erdogan török államfő szintén konszolidálta hatalmát 2018-ban egy választási győzelemmel, ám a gazdaság félremenedzselése miatt recesszió várható és a líra az argentin peso után a második leggyengébb valutaként majdnem 30 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben. Mohamed bin Szalmán herceg Szaúd-Arábia reformer uralkodójaként lépett színre, ám imázsát tönkretette, hogy része lehetett Dzsamál Hasogdzsi, a Washington Post újságírója brutális megölésében Szaúd-Arábia ankarai követségén.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártja, a Fidesz újabb kétharmadot szerzett az április parlamenti választásokon, ám a kormányfő túlzásokba esett egy sor intézkedéssel, amelyek célja hatalma további konszolidációja volt. A rabszolgatörvény miatt az eddigi legkitartóbb tiltakozóhullámmal került szembe 2010 óta és rendőrség kénytelen volt erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben, amit a miniszterelnök az elmúlt nyolc és fél évben sikeresen elkerült.

Talán valami

Hszi Csin-ping kínai államfő annyiban jobban szerepelt említett kollégáinál, hogy elkerülte a nagy baklövéseket 2018-ban. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy jól döntötte-e, amikor viszontvámokkal reagált az amerikai kormány vámháborújára. Kína továbbra is feltörekvő ország, amely nagyon függ a kereskedelemtől. Hszi kiállása Trumppal szemben talán szimpátiát kelt Európában, de Kínának nem az európaiak a természetes szövetségesei. A következő években derül ki, hogy a pekingi vezetés izmozása Washingtonnal jó stratégiának bizonyult-e.

Lehet, hogy csupán a véletlen szüleménye, hogy 2018-ban nem láthattunk hozzáértő, világos fejű, arroganciától mentes vezetést a világpolitika színpadán. Ha azonban ez lesz a normális a következő években, akkor az átlagembernek is alkalmazkodnia kell hozzá. Ha elviselhetetlennek érzi országát, késznek kell arra, hogy kivándoroljon vagy hatékony tiltakozással lépjen fel a regnáló hatalommal szemben — tanácsolja a Bloomberg cikkírója. A rossz vezetés nem csupán olyan jelenség, amelyen az emberek ingathatják a fejünket, hanem olyasmi, ami lerombolhatja azokat a hazai és nemzetközi intézményeket, amelyek biztosítják normális életük feltételeit.

Napi.hu