http://www.blikk.hu/aktualis/politika/orszagos-sztrajk-rabszolgatorveny-budapest/zzehbs2?fbclid=IwAR3cxM32HHKjQErnn1ZeQbp1tWBrojR644Jc5GVtL-3kVLClaz48TzfBjak

Budapest — Teljes városok megbénítását, gyárak elbarikádozását és a magyar gazdaság megrengetését helyezték kilátásba januárra a szakszervezetek még december közepén a „rabszolgatörvény” néven elhíresült, a túlóra számának növelését célzó jogszabály elfogadása miatt.

Noha az elkövetkező napokban országszerte számos tüntetést szerveznek civilek és pártok, az érdekképviseletek által január 15-re belengetett sztrájkok időpontját még senki nem tekinti biztosnak.

Kiszelly Zoltán politológus szerint nem várható már komolyabb megmozdulás, mivel csak néhány gyárban alkalmazták az új jogszabályt. – A szakszervezetek szempontjából az lenne a logikus, ha a törvénymódosítása miatti félelmet arra használnák fel, hogy alapszervezeteket alapíthassanak olyan munkahelyeken, ahol eddig nem voltak jelen, továbbá bővítenék a taglétszámukat. A szakszervezetek ugyanis kifejezetten gyengék jelenleg, hiszen a magyar emberek többségének egyéni céljai vannak, amit maguk akarnak kivívni, nem pedig kollektív eszközökkel – magyarázta a Blikknek a szakértő.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) néhány évvel ezelőtt készült felmérése szerint a munkavállalók mintegy 9-10 százalékának van szakszervezeti tagkönyve. Ez az arány a nyugdíj előtt állók esetében magasabb (12,5 százalék), míg a fiatalabb korosztályban jóval alacsonyabb, a húszas korosztályban például alig több mint 6 százalék. A Policy Agenda tavaly készült, nem reprezentatív kutatása is azt igazolja, hogy a 35 év alattiak nem mutatnak túl nagy érdeklődést az érdekeiket védő egyesülések iránt, a pályakezdők több mint egyharmada pedig egyáltalán nincs tisztában az őt megillető munkavállalói jogokkal.

Benke Norbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) regionális elnöke szerint viszont az együttműködő három konföderáció minden hazai területet lefed, így az őket támogató civilekkel együtt készen állnak egy országos tiltakozásra. – Ott vagyunk az Audi- és Mercedes-gyárban, velünk vannak az óvodai dolgozók, a pedagógusok, a vasutasok, a BKV-sok egy része is, összesen több százezres tagsággal készülünk. Konkrét időpont még nincs, de várhatóan január közepén kezdjük a tüntetéseket és sztrájkokat a nagyobb megyeszékhelyeken és az azokhoz közeli nagyvárosokban. A célunk, hogy tárgyalóasztalhoz ültessük a kormányt – mondta a Blikknek az érdekképviseleti vezető.

Benke Norbert, a MASZSZ vezetője /Fotó: Facebook

Mostanra azonban már nemcsak a korábbi túlóratörvény visszaállítását követelik, hanem minimum két számjegyű minimálbér-emelést is. Épp ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség egyedüliként megtagadta az év utolsó előtti napján megkötött, 8 százalékos növelésre vonatkozó megállapodás aláírását.

Az érdekérvényesítést azonban nehezíti, hogy a sztrájktörvény szakértők szerint viszonylag kis mozgásteret biztosít a szakszervezeteknek, így a hatályos jogszabály megszegése nélkül aligha tudnak jelentős nyomást gyakorolni a kormányzatra. Hiszen például a BKV-nak minimum 66 százalékos szolgáltatást az esetleges munkabeszüntetés idején is biztosítania kell.

ÁSZ: Fehérít az új törvény

Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke szerint a túlórakeret emelése a gazdaság fehérítését is szolgálja. – Ne legyünk álszentek: az a vállalkozó, aki jelentős megrendelést kapott, eddig is megoldotta, hogy a dolgozói elvégezzék a munkát, legfeljebb eddig csak zsebbe, feketén mentek ilyenkor a pluszmunkáért járó juttatások. Most mindenki számára tisztább helyzet keletkezik – fogalmazott a Világgazdaságnak adott interjújában az egykori fideszes képviselő.

Kommentár: Nyomáspróba

A mai munkavállalók jelentős hányada, vagyis akik rendszerváltás után kezdték gyarapítani a dolgozók táborát, talán nem is emlékeznek a SZOT-ra. Egy igazi hatalmi ágazat a szocialista érában gigászi székházzal, saját újsággal, üdülők tucatjaival, saját kitüntetésekkel. Nos, akkor minden adva volt ahhoz, hogy országos sztrájkot szervezzenek. Más kérdés, hogy abban az időben a hatalommal szembeni fellépés lett volna az utolsó – a szó szoros értelmében –, amivel megpróbálkozhattak volna a mozgalom vezetői.

Napjaink érdekvédői remélhetően nem ezt tekintik irányadónak. Égető kérdés, hogy a mai szervezettség, támogatottság és eltökéltség vajon elegendő lesz-e a valódi nyomásgyakorláshoz. Mert önmagában az a tény, hogy foglalkoztatottsági rekordok dőlnek meg Magyarországon, nem biztos, hogy gyarapítja az elégedetlenkedő munkavállalók sorait is.

Gaál Zoltán, szerkesztő