A civil társadalmakra koncentrálva választaná le Oroszországról Ukrajna után Belaruszt és Moldovát is a Chatham House

Füstbombával és fáklyákkal a kezükben tüntető fiatalok a kijevi Majdanon 2018. november 29-én


Politikai laboratóriumként tekint a londoni Chatham House Ukrajnára. Olyan laboratóriumként, ahol a grandiózus kísérletek alanya nemcsak a hatalom, de az egész társadalom, s az átalakítás eredményeit fel lehet majd használni Belaruszban és Moldovában is. Mert a neves intézet még novemberben nyilvánosságra került jelentése e három ország civil társadalmainak támogatására ad iránymutatást. A Royal Institute of International Affairs szakértői ugyanis e három országot úgy kezelik, mint amelyek a jövőért folyó elkeseredett harc frontvonalában vannak. A harc magától értetődően Oroszországgal folyik, s a londoni kutatók annak a lehetőségeit vázolták, hogy miként lehet Ukrajnát az energetikától a nyelven és az egyházon át a kereskedelemig minden téren leválasztani Oroszországról.

„A Chatham House úgy látja, a Kreml eltökélt szándéka, hogy nagyhatalommá tegye Oroszországot. A londoni elemzők szerint ezért még mindig fennáll a veszélye annak, hogy Ukrajnát visszaterelik az orosz érdekszférába”

A kijevi hatalom gyenge pontjainak e harcban az elemzés a Donbaszt, a politikai elit megosztottságát és korrupt voltát valamint az információs biztonság alacsony szintjét, az orosz források hozzáférhetőségét nevezi. Az elszakadást éppen ezért a Chatham House elhúzódó folyamatként értelmezi, amelyben javaslata szerint támaszkodni kell a civil társadalomra. Arra a civil társadalomra, amely az elemzők szerint megmutatta az erejét 2013-14-ben és aktív volt a Donbasszban is. A jelentés minden bizonnyal a fronton megjelenő önkéntes zászlóaljakra gondol, felülemelkedve például azon a tényen, hogy ezek a náci jelképeket viselő szabadcsapatok milyen bűnöket követtek el a polgári lakosság ellen.

A Krím elvesztése és az ország keleti régiójában zajló konfliktus következtében a jelentés szerzői szerint Ukrajna 100 milliárd dollárt veszít, amelyet a Sandy hurrikán okozta 65 milliárdos károkkal hasonlítanak össze. Érdekesség, hogy az elemzés a tízezres nagyságrendű emberveszteségekről nem tesz említést. Úgy látszik, a londoniak szemében ez járulékos kár a geopolitikai csatamezőn. Megemlítik viszont azt a másfél millió belső menekültet, akik kritikus helyzetbe hozták az enélkül is gyenge ukrán szociális infrastruktúrát. Emellett felhívják a figyelmet arra, hogy Ukrajna nem fér hozzá a rendkívül fontos szénbányákhoz és elveszítette az ellenőrzést a mintegy 500 kilométeres Oroszországgal közös határszakasz felett is. A Chatham House kutatói szerint azonban a veszteségek ellenére a Donbaszban történtek felsorakoztatták az ukránokat az államiság eszméje mögött és felgyorsították a nemzeti identitás keresésének a folyamatát. Az Donbaszban kibontakozott orosz-ukrán szembenállást az ukrán társadalom átalakulása szempontjából összességében hasznos tapasztalatnak tartják.

A háború megteremtette az ukrán nemzetet, ám az elemzők szerint közben vészesen megnőtt a bűnözés, a harcok résztvevői nehezen állnak át a békés polgári életre, megnövekedett a szociális feszültség és ellentmondásosan viszonyul a társadalom a konfliktus békés lezárásához is. Londonban nyugtalanok amiatt, hogy 2015-ben a Donbasszban élők 60 százaléka bármilyen kompromisszumra kész volt a két szakadár formációval, míg az ország középső területein ez az arány 17 százalék volt. A friss felméréseket a jelentés már nem is publikálja, hiszen ezek a szembenállást, a teljes leválást proponálók szomorúságára azt mutatják, hogy az ukránok többsége belefáradt a szembenállásba, a háborúba. A 2017-es 37 százalékkal szemben tavaly már a megkérdezettek 48 százaléka nevezte jónak a viszonyulását Oroszországhoz és 50 százalék rendezné a kapcsolatokat is. Így az ukrán lakosság szimpátia szintje visszatért a 2014. áprilisi mutatókhoz, de ez az elmúlt öt év rombolása ellenére még valamelyest javulhat is, hiszen a háború előtti években az ukránok 86 százaléka állt ki a jószomszédi kapcsolatok mellett.

„A londoni elemzők a Krím és a Donbasz reintegrációjának felgyorsítására egyrészt javítanák a katonai koordinációt, másrészt erősítenék a frontvonal közelében a „puha erő” alkalmazásának hatékonyságát. Az itt működő NGO-k 56 százaléka a jelentés szerint a nyugati támogatásokból működik, s mindössze 16 százalékos a hazai finanszírozás aránya. Mariupoltól Kramatorszkon át Szlavjanszkig a leginkább feszült helyeken ezek a nem kormányzati szervezetek az amerikai USAID pénzén igyekeznek meggyúrni a frontvonalon túlról átjárókat”

Az elemzők ennek kapcsán aggályosnak tartják, hogy az ukrán fennhatóságú területeken még mindig túl erősek az orosz orientáltságú politikai erők. Komoly sikerre országos szinten ugyan nincs esélyük, ám a Chatham House szerint sok kárt okoznak a minden áron békét, kompromisszumokat propagáló álláspontjukkal, mint ahogy gyengíti a hatalom pozícióit az is, hogy ezen vélemények szerint a Nyugat nem segít visszaszerezni az elveszített területeket és feléleszteni a gazdaságot. Ennek kapcsán a londoni kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy Oroszország mindent megtesz annak érdekében, hogy befolyásolja, sőt ellenőrizze a politikai mező egy részét, s így Moszkva érdekeinek megfelelően már idén sokszínű, szétaprózódott parlament állhat fel. A Chatham House ennek kapcsán azt ajánlja Kijevnek, hogy vádolja meg Oroszországot a választási folyamat legitimációját aláásó kíbertámadások szervezésével és a kisebbségi területeken a minél szélesebb autonómiát követelő erők, sőt az olyan bomlasztó elemek, mint Nagyezsda Szavcsenko vagy Mihail Szaakasvili támogatásával is.

Az orosz befolyás mellett a Chatham House a radikális csoportok erősödésétől is tart. Ezek ugyan nem nagy létszámúak, ám a keleti fronton harcoló, a hagyományos pártokban csalódott, a szociális problémáktól sújtott veteránok komoly tartalékot jelentenek számukra. A radikálisok egyrészt tönkre tehetik a későbbi választásokat, másrészt tevékenységükkel megerősítik az Ukrajnáról, mint neonáci államról szóló, alapvetően orosz nézeteket. A brit elemzők ezért e radikális nacionalista csoportok lefegyverzését javasolják Porosenkónak. Ez a tanács azonban teljes mértékben figyelmen kívül hagyja, hogy ezek a radikálisok már beépültek a hatalmi struktúrákba. Tagjaik ott vannak a hadsereg, a rendőrség soraiban vagy az SzBU szárnyai alatt önállóan tevékenykednek. Így aztán egyáltalán nem egyértelmű, hogy miként végződne egy a megtörésükre irányuló akció.

A választások kapcsán a jelentés komoly rizikót lát az európai irányultságú erők támogatottságának a gyengülésében is, s általában a pártokkal szembeni bizalom további csökkenésében, a társadalmon eluralkodó apátiában. Az ilyen közegben az elemzők szerint megerősödhetnek az oroszbarát euroszkeptikus, a Donbaszban megbékélést, az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz közeledést hirdető erők.

„S ahogy a parlament sokszínűségében a Chatham House elemzése nem a demokrácia erősödését látja, úgy a kisebbségekkel szembeni bizalmatlanságot is inkább abból a szempontból tartja kockázatosnak, hogy e gyengén integrálódott népcsoportokat Oroszország kihasználhatja az ukrán államiság gyengítésére. Meglehetősen egyoldalú, Oroszországra kihegyezett, mondjuk ki, oroszellenes megközelítése ez az ukrán helyzetnek”

Egyébként a tanulmány szerint az etnikai ukránok 46 százaléka nem bízik a más nemzetiségűekben, míg 49 százalékuk a más vallásúakban.

Végül a brit elemzők – e téren is kizárólag az ukrán függetlenséget fenyegető kockázatokra koncentrálva – kitérnek a média helyzetére. A jelentés potenciális veszélyként idézi azokat a felméréseket, melyek szerint csak a megkérdezettek 27 százaléka bízik az ukrán sajtó szavahihetőségében, míg Odesszában és Herszonban teljes a bizalmatlanság. Kiemelten veszélyesnek tartják a nem állami csatornák híradásait, s a Facebookot. Az orosz befolyás csökkentésére további szigorításokat, a hamis hírek még hatékonyabb leleplezését ajánlják. Figyelemre méltó, hogy a szólásszabadság helyzete, az állami sajtó hitelessége, minősége, objektivitása egyáltalán nem érdekli őket, s a médiába érkező pénzforrásokat kizárólag a nemzeti kultúra erősítésére koncentrálnák.

Mint a Chatham House átfogó jelentéséből, annak hangsúlyaiból és ajánlásaiból egyértelműen kiderül, Ukrajnában a kísérlet folytatódik, a politikai laboratórium teljes gőzzel működik tovább, és lassan felkészülhet a társadalom hasonlóan oroszellenes áthangolására Belarusz és Moldova is.