A kékgallérosok 40 százaléka gyakran váltogat munkahelyet. Végzetes, felmondáshoz vezető csalódást okozhatnak a vezetők által be nem tartott ígéretek, amelyek már gyakoribb okot jelentenek, mint a felettesek durva bánásmódja. Rabszolgatörvény ide, vagy oda: a munka/magánélet egyensúlya mind fontosabbá válik — derül ki a HR-Evolution Kft. 6300 főnyi munkavállalói bevonásával végzett reprezentatív fluktuációkutatásából

«Embertelen munkarend, ha valakinek családja van, akkor nem lehet bírni, hogy sosincs hétvégéd, vagy csak a vasárnapod van egész héten évek óta» — panaszkodott az egyik dolgozó. «Ha máshol kevesebb pénzért könnyebb és kevesebb a munka, miért ne váltsak?» — így egy másik.

«Ne ígérjenek olyat — például fizetésemelést, ha nem tartják be. Ez rosszabb, mintha semmit nem ígértek volna.» — mondta egy harmadik, ami talán összefoglalja a felmondások leggyakoribb okát. «Korrekten mondják el, milyen lehetőségek vannak a cégnél: például azt mondják, hogy előleglehetőség van, de az elején kell a pénz, főleg, ha távolról költözöl fel szállásra, és kiderül, hogy csak 3 hónap múlva adnak»  — hangzott el sokak közt a hr-cég fókuszcsoportos interjúin, ahol összesen 180-an mondhatták el névtelenül, mit gondolnak az aktuális munkaerő-piaci viszonyokról.

A felmérésből kiderült, hogy a «veszélyeztetett réteg» igen széleskörű: a termelő- és kereskedelemben dolgozó kékgallérosok 40 százaléka gyakran váltogat állást, vagy épp hajlamos arra, hogy már a próbaidő alatt elmenjen. Ezen belül a legproblémásabb réteget (12 százalék) a váltogatók jelentik: ők azok, akik időnként még a próbaidőt sem várják meg, és 4 évet sem töltöttek el még egy helyen. A váltogatók között a legtöbben a 30-39 év közötti Budapest és környékén élő férfiak vannak. A másik csoportba osztották a szelektálókat (28 százalék), akiknek pályafutása során előfordult már, hogy próbaidő alatt elmentek és vannak köztük olyanok is, akik a 4 évet nem húzták ki. A szelektáló munkavállaló «prototípusa» a Nyugat-Magyarországon vagy épp Budapest és környékén élő 50 év fölötti férfi.

A munkáltatójukhoz leginkább lojálisak ugyanakkor a 40-49 év közötti, illetve az 50 fölötti, kelet-magyarországi nők, akik viszont helyzetükből és lakóhelyük munkaerő-piaci körülményeiből fakadóan korlátozva vannak a munkahelyváltásban. A felmérés szerint a lojálisak száma ugyanakkor még mindig a legnagyobb (43 százalék).

A magyar fizikai munkavállalók munkaerő-piacon megélt legrövidebb szolgálati idejeinek elemzése alapján az látszik, hogy nagy részük (62 százalék) már dolgozott olyan munkahelyen, ahol egy éven belül eljött. A munkáltató irányába mutatott hosszú távú kötődés kevésbé jellemző a fiatalokra, mint az idősebb korosztályokra. A 16-29 évesek majdnem fele dolgozott már életében olyan munkahelyen, ahonnan még a próbaidő lejárta előtt eljött. Általában a mai munkaerő-piaci környezetben dolgozók könnyebben, gyorsabban váltanak, nem feltétlenül horgonyoznak le hosszú évekre egy munkavállalónál.