Tunisz és Kairó példáját emlegetve, az utcáról döntené meg a kormányt Gyurcsány Ferenc. A 2006-ban az ellene tüntetőket szétverető, de rendre a jogállamiságról értekező DK-elnök most lázadásra és arra biztat, hogy túl kell lépni a demokratikus kereteken.

Hét végén esedékes évértékelője előtt huszonhat oldalas értekezést tett közzé Gyurcsány Ferenc, amelyben kiáll a teljes, a Jobbiktól a pártjáig terjedő ellenzéki összefogás mellett, és egyfajta szellemi vezetőként kívánja pozicionálni magát. A 2006-ban az ellene tüntetőket szétverető, de rendre a jogállamiságról papoló DK-elnök most arra biztat, hogy lázadást kell szervezni a kormány megdöntésére, és túl kell lépni a demokratikus kereteken.

„Ha az Orbán-rezsimtől megtagadjuk a demokratikus minősítést, akkor a lényeg szempontjából mindegy, hogy autokráciának, hibrid rezsimnek vagy diktatúrának nevezzük. Mert a lényeg, hogy amikor egy nem demokratikus rendszerrel szemben küzdünk, akkor megváltoznak a játékszabályok, azaz nem igaz, hogy csak demokratikus eszközökkel lehet és kell küzdeni. Éppen ellenkezőleg! A demokratáknak ezt sokszor nehéz belátniuk és elfogadniuk” – írja a volt miniszterelnök.

Szerinte „a választási vereséget követő bénultságot az Európai Parlamentben nagy többséggel elfogadott Sargentini-jelentés törte meg. A Fidesszel szemben állók élő közvetítésben láthatták, hogy vergődik a kormányfő a parlamenti kritika súlya alatt, és visszaigazolva látták meggyőződésüket, miszerint Orbán tönkreteszi a hazájukat. Az ellenzéki pártok vezetői arra a meggyőződésre jutottak, hogy dacára a köztük lévő vitáknak, a leglényegesebb kérdésben egy oldalon állnak. Orbánnak mennie kell!” – vonta le a következtetést minden ellenzéki párt vezetése.

A volt kormányfő átlépne a demokratikus kereteken a cél érdekében
Fotó: Mirkó István

Arról, hogy miként buktatná meg a demokratikus úton háromszor is kétharmados többséget szerző Orbán-kormányt, Gyurcsány úgy fogalmaz: „Számos nemzetközi példa alapján mondhatjuk, tanulva Tunisz, Kairó, Belgrád vagy más értelemben Pozsony példáján, hogy önkényuralmi rendszereket a parlamenti ellenzék és az utcai népmozgalom közös ereje sodort el, ahol a végső és döntő szerep az utcáé volt. Az ellenzéki képviselők feladata az ellenállás példájának megmutatása, az ellenállás politikai centrumának szervezése, programjának kezdeményezése, de mindehhez a végső politikai erőt a közvetlen népakarat szervezett, tömeges, hosszan tartó utcai felmutatása adja. Hajlok arra, hogy végül Magyarországon is ez hozhat eredményt. A feladatok így világosabbak.”

Gyurcsány szerint a parlamenti ellenzéknek a parlamenten kívüli ellenzék civil aktivistáival, szervezeteivel, mozgalmaival utcára kell hívnia az embereket, és az ellenállásból közösen kell lázadást formálni. „A lázadás akkor lehet eredményes, ha az kiterjedt, tömeges és tartós. A tüntetések békések, de ahogy a mai hatalom nem tiszteli a demokratikus alkotmányosságot, úgy természetes, hogy a vele szemben álló ellenzék, ha kell, átlép a hatalom önkényes szabályain is” – írta a DK elnöke.

Bákonyi Ádám