Vaszilij Nyebenzja, Oroszország állandó ENSZ-képviselője emlékeztetett arra, hogy a minszki megállapodások semmiféle követelményt nem fogalmaznak meg Oroszország számára.

Kijelentette: a Nyugatot nem Ukrajna boldogulása érdekli. A nyugati országok gyalogként használják fel Kijevet az Oroszországgal szembeni geopolitikai játszmában – adja hírül a TASZSZ.

Nyebenzja átadta testület tagjainak a Biztonsági Tanács ama határozata szövegének másolatát, amely értelmezi a minszki megállapodások tartalmát.

„Újra és újra arra kell felszólítanom Önöket: olvassák át figyelmesen ezt a dokumentumot – folytatta. – Ne ismételgessék, újra és újra, a betanult frázist: „Oroszországnak teljesítenie kell a minszki megállapodásokat. (1) Nincs azokban Oroszországról egy szó sem.” (2)

A megállapodások végrehajtását Kijevben ma már a hazaáruláshoz hasonítják, amiért büntetőjogi felelősségre vonás jár – jelentette ki az orosz állandó képviselő, emlékeztetve Viktor Medvedcsuk (3) elleni eljárásra.

Nyebenzja óva intette Kijevet és nyugati patrónusait attól, hogy áttérjenek „a B-tervre”, vagyis a konfliktus fegyveres megoldására.

Oroszország képviselője arra is felhívta a figyelmet: a „Mirotvorec” nevű botrányos internetes oldal feketelistájára, oroszokon kívül, rákerülhettek brit, francia, német, olasz, cseh, szlovák és magyar állampolgárok (4) is – olyanok, akik, az Európai Unió megfigyelőiként részt kívánnak venni az ukrajnai elnökválasztáson.

Nyebenzja hangsúlyozta, hogy ezen az oldalon közzéteszik „a kijevi nacionalisták számára kényelmetlen személyek személyes adatait”. E „célszemélyek” közül egyeseket már meggyilkoltak. Nevük, adataik közzététele ugyanis az illetők „kalóz módra történő megbélyegzését” jelenti. (5)

Február 7-én az ukrán parlament képviselői elfogadták azt a törvényt, amely megtiltja, hogy Oroszország képviselői, megfigyelőkként, jelen lehessenek az ukrajnai választáson.

Miroslav Janca, az ENSZ-főtitkár politikai kérdésekben illetékes helyettese kijelentette: a Donbasszban zajló konfliktust nem lehet sem „alvónak”, sem „befagyottnak” tekinteni. Hangsúlyozta – „a magában Európa szívében” zajló – konfliktusnak mind a mai napig emberek esnek áldozatul. Janca megjegyezte: „a szürke övezetekben” az ukrán hadsereg, illetve a népi milíciák harcálláspontja mind közelebb kerülnek egymáshoz (6), és egyre inkább realitássá válik, hogy nehézfegyverzeteket az elválasztó vonalak közelébe telepítenek, illetve azokat bevetik”.

Megjegyzések:

(1)  Noha a megállapodásban ez nem szerepel, „valaki” mégis bedobta – az egész világ pedig engedelmesen szajkózza –, hogy „Oroszországnak teljesítenie kell a minszki megállapodásban vállalt kötelezettségeit”. Senkit sem zavar, hogy a megállapodás – Német-, és Franciaország mellett – Oroszországot a szerződés garantálójaként említi. Amelynek feladata tehát, ellenőrizni, hogy a szerződés részes államai – a hadban álló felek: Ukrajna, illetve a Donbassz két népköztársasága – végrehajtják-e a megállapodásban foglaltakat.

A puszta logika is azt mondatja velünk: egy ország nem lehet egyszerre egy megállapodás részese, és egyben a megállapodás garantálója is.

Ennek a nemzetközi jogi bukfencnek két célja van: 1. (miként azt Ukrajna folyamatosan igyekszik bebizonyítani:) Oroszország mégiscsak részese a konfliktusnak; 2. ürügy az Oroszország elleni újabb és újabb szankciók elfogadására. Melyek igazi célja: károkat okozni az orosz gazdaságban, illetve kiiktatni az országot a gazdasági versenyből.

(2)  E hazugság célja, amiről föntebb is szó van: bebizonyítani, hogy Oroszország a konfliktus részese – illetve ürügy az újabb és újabb oroszellenes szankciókhoz. A mondat: a fordító kiemelése.

(3)  Eddig Ukrajna főtárgyalója a Minszkben folyó tárgyalásokon. Arról ismert, hogy álláspontja sokkal normálisabb a hivatalos kijevi álláspontnál. (Egyesek úgy tudják, hogy Medvedcsuk Putyin sógora.)

(4)  A fordító szerénytelenül megjegyzi: őt (is) megkeresték azzal a felkéréssel, hogy legyen megfigyelő a március 31-i ukrajnai elnökválasztáson. (Szerencsére azonban) a fordító tudomására jutott, hogy rajta van a „Mirotvorecen” – méghozzá az ukrán állam ellen elkövetett súlyos bűncselekmények vádjával.

Ha egy külföldi rákerül erre a honlapra, annak, jobb esetben, az a következménye, hogy nem lépheti át Ukrajna határát – egy ideig, vagy végleg is. A fordító esetében azonban ez azt jelenti, hogy ukrán földre lépve bizonyosan letartóztatnák. Ezért kénytelen volt elhárítani a felkérést. Nincs kizárva, persze, hogy más magyar állampolgárokat is felkértek megfigyelőknek. Akik ezért (szintén) rákerültek a „Mirotvorecre”.

(5)  Rákerülni a „Mirotvorecre” ukrán állampolgárok esetében, a szélsőséges nacionalisták számára „felhívás lehet a táncra”. Vagyis az illetőt letartóztathatják, meg is gyilkolhatják. Ez történt Olesz Buzina ellenzéki író esetében, akit mindjárt másnap, hogy rákerült a „Mirotvorecre”, lakása előtt, a nyílt utcán lelőttek. (Gyilkosát fölmentették.) Egy másik, egykori képviselő pedig „kiesett lakásának ablakán”.

(6)  A minszki megállapodás értelmében a csapatokat és naponta használatos fegyvereiket egymástól másfél-másfél kilométerre kellett hátravonni. Pusztító, illetve nagy hatótávolságú fegyverek esetében ez a távolság nagyobb. Mostanra azonban az ukrán hadsereg – csere címén – a néphadsereg állásaihoz mind közelebb és közelebb tolta csapatait és fegyverzeteit. A másfél kilométerből gyakran csupán néhány száz méter lett. Egyes kirívó esetekben az ukrán hadsereg a néphadsereg állásaitól csupán 80 méterre (!) helyezkedett el. Ukrán beismerés (dicsekvés) szerint mostanra a demilitarizált övezetek („szürke zónák”) 90 százalékát már elfoglalták. (Ezeket a területeket – kivétel nélkül – a népköztársaságok által ellenőrzött területekből csípték le. Korábban már felszabadított települések egész sorának lakossága került újra a kijevi rezsim rémuralma alá. Az addig demilitarizált településekre pedig az ukrán hadsereg felvonultatta fegyverzetét, tüzérségét. Ily módon az ostrom alatt tartott Gorlovka városnak, például, az egész területe belőhető lett.)