Milyen állapotban van a magyarellenes Ukrajna hadserege? Elmondjuk.

Az Ukrajnában uralkodó állapotokat akár csak felszínesen ismerők is kételyekkel fogadják, amikor az ország NATO és EU tagságának lehetőségéről hallanak vagy olvasnak. Leltárba vettük Ukrajna NATO tagságának akadályait, amelyek lehetetlenné teszik a csatlakozást.

Ukrajna NATO- és EU-tagságát korábban Magyarország támogatta a leghatározottabban. A magyar kormány jóindulatú viszonyulásának két fő indoka volt. Egyrészről azt remélték, hogy Ukrajna nyugati integrációja, a kárpátaljai magyarok biztonságát is garantálja, másrészről

Magyarország jól felfogott érdeke, hogy Oroszország és Magyarország között legyen egy stabil lábakon álló ország.

Magyarország támogatását azonban felelőtlenül elpazarolta Ukrajna azzal, hogy a kárpátaljai magyarokat vette célba jogkorlátozó politikájával. A magyar kormány érthető okokból nem fogadta el, hogy a kárpátaljai magyarság nyelvi jogainak korlátozására hoztak törvényeket. Bár az intézkedések elsősorban nem a magyarok, hanem az oroszok ellen irányultak, ez nem nyugtatta meg a magyar kormányt. A magyar kifogások ellenére, a kijevi vezetés nem mutatott készséget arra, hogy a helyzetet megnyugtatóan rendezze. A gazdasági nehézségekkel megküzdeni nem tudó ukrán vezetés a magyar kisebbségben talált kockázatmentesnek tűnő célpontra, rájuk irányítva a társadalomban felgyülemlett haragot.

Magyarellenes intézkedések sorát vezették be, hivatalos helyen felmerült annak a lehetősége is, hogy a magyarokat ki kell telepíteni a szülőföldjükről.

Nyílt fenyegetésként értékelhető, hogy a világhálón szabadon elérhető listát vezetnek a magyar állampolgársággal is rendelkező kárpátaljai magyarokról. A lista készítői külön figyelmet fordítottak az önkormányzati vezetőkre, vállalkozókra, tanárokra. Az államközi konfliktus oda fajult, hogy Ukrajna kitiltotta Magyarország beregszászi konzulját, Magyarország pedig viszonozta a barátságtalan gesztust. Ukrajna nehezen értette meg, hogy a magyar kormány kész elmenni a falig a kárpátaljai magyarok védelmében, akár az ország NATO-közeledését is blokkolni fogja.

A konfliktus ellenére Ukrajna nyugati integrációjának nem Magyarország a legfőbb gátja.

Ukrajna NATO-tagságának egyetlen áthághatatlan akadálya van: saját alkalmatlansága.

«Ukrajnát a NATO-ba» feliratú plakát FORRÁS: AFP/NURPHOTO/VLADIMIR SINDEYEVE

A tagság lehetőségét önmagában kizárja, hogy Ukrajna jelenleg is polgárháborúban áll az országban élő jelentékeny számú orosz kisebbséggel. Folyamatban levő konfliktussal nem lehetséges a NATO-tagság. Ez a konfliktus pedig addig tart, amíg az oroszok szeretnék. Egyetlen ukrán kormány sem engedheti meg magának, hogy lemondjon a polgárháborúban érintett területekről, az oroszok azonban bármeddig készek elhúzni a konfliktust. Ezzel mattot kapott a mindenkori kijevi kormány.

Amennyiben egy nap mégis sikerülne pontot tenni a területviták végére, az ukrán haderő állapota továbbra is komoly kérdéseket vet fel. Bár a védelmi képességek hiánya nem kizáró ok a tagságot illetően, mégis érdemes egy pillantást vetni az ukrán haderő állapotára. Az ukrán hadsereg zömmel a szovjet időkből származó fegyverzettel rendelkezik. A hadsereg modernizációja kimerül az elavult harcászati eszközök felújításában. Pusztán érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a felújítást Fehéroroszországgal végeztetik, Oroszország szoros szövetségesével. Bár tény, hogy Lukasenka elnök is szívesen megszabadulna Oroszország barátságától, ennek ellenére az orosz befolyás jelentős.

Az ukrán hadseregben 3153 darab harckocsi van leltáron, ennek több mint 50 százaléka használhatatlan, részben az orosz alkatrészek hiánya miatt.

Az ukrán hadsereg közel 3000 darab gyalogsági harcjárművel rendelkezik, a használhatatlan darabok aránya szintén 50 százalék körüli. A mintegy 3700 darab tüzérségi eszköz hadrafoghatóságát a különböző források eltérően ítélik meg, azonban ezek is raktárak mélyén pihentek évtizedekig, egészen a polgárború kitöréséig.

Ukrán katonák és tankok egy gyakorlaton FORRÁS: AFP/SERGEI SUPINSKY

Az elaggott eszközök mellett a 150 000 fős haderő sem mentes a problémáktól. A kis létszámú oroszbarát szakadárokkal szembeni kudarc világított rá, hogy az impozáns létszám ellenére, az alkalmazhatóság tekintetében csekély értékű az állomány. A polgárháborús konfliktus kitörésekor mindössze ötezer fő volt bevethető, a hadsereg krémje, akik éles helyzetben nem azonnal adták meg magukat.

Az ukrán hadseregben sok orosz nemzetiségű katona szolgál, 

a tisztek között éppen úgy, mint a legénységi állományban. Az orosz katonák Ukrajnával szemben sem teljesen lojálisak, NATO-hadseregben való jelenlétük pedig egyenértékű lenne azzal, hogy Oroszország a falakon belül van. Az ukrán haditengerészet a Krím elcsatolása előtt mintegy 12 000 főt tett ki, 2014-ben a tengerészek mintegy 2/3 része átállt az oroszok oldalára.

Az ukrán nemzetiségű katonák sem lelkesednek különösebben a katonaéletért, a besorozott katonák zöme azonnal továbbáll, amint lejár a kötelező szolgálati idő. Ezzel párhuzamosan az újoncok behívása is zsákutcába futott, az állomány feltöltése csak papíron működik. A katonaköteles férfiak tömegei vándoroltak külföldre, hogy a polgárháború befejezéséig ott vészeljék át az időt, illetve nyugati országokban vállalva munkát segítsék az otthon levő családjukat. Az utánpótlás hiánya miatt

nem ritka, hogy a törvényileg lehetséges idő többszörösét töltik egyes katonák a fronton. 

A hadkiegészítő parancsnokság újabb és újabb sorozást rendel el, azonban mérsékelt sikerrel. A havi 70 ezer forintnyi összegű zsold egyáltalán nem jelent vonzerőt az ukrán fiatalok számára. Folyamatosak a dezertálások is. 2014 és 2018 között a katonai ügyészség, 11 292 dezertálással, szolgálati hely engedély nélküli elhagyásával, illetve katonai szolgálat megtagadásával kapcsolatos ügyet zárt le és továbbított a bíróságokhoz vádemelésre.

Ukrajna haderejének leghatékonyabban működő része sokáig az AZOV zászlóalj volt. Ezzel csupán annyi probléma volt, hogy az állomány jelentős része nettó nácikból állt. Az

Az önkéntes haderő egységeit számos köztörvényes és háborús bűn terheli, a felelősségre vonás alól a legtöbb esetben mentesültek.

Az ukrán katonai főügyész közlése szerint Ukrajnában évente 20 ezer katonai bűncselekményt követnek el. Bár a problémás alakulatokat beolvasztották a hivatalos hadseregbe, ezzel azonban nem oldották meg az alapproblémát, a hadsereg soraiban továbbra is bűnözők tömegei szolgálnak. Ezeket a katonákat leszerelés után, azonnal bűnözői körök szippantják fel.

A hadseregben uralkodó közállapotot jól jellemzi, hogy az ukrán hadseregben kiugróan magas az öngyilkosságok száma,

tavaly átlagosan hetente 2-3 katona lett öngyilkos. 

Az öngyilkosságok összefüggésben vannak a rossz körülményekkel, illetve a hadseregben szolgáló bűnözök tevékenységével. A kínos adatok napvilágra kerülése után azonnal hírzárlatot rendeltek el, öngyilkosságokra vonatkozó adatok nem kerülnek nyilvánosságra.

Az öngyilkosságok mellett

a katonák egymás közötti leszámolása okoz komoly gondot.

Részben ez is a bűnözők jelenlétére vezethetők vissza, illetve a katonák rossz pszichés állapotára. Az ukrán katonai főügyész közlése szerint, 2014 óta 2500 olyan haláleset történt, amelyek nem harci cselekmények alatt következtek be, tízezernél is több ukrán katona szenvedett sebesüléseket a frontvonalon kívül. Tavaly négy tengerészgyalogossal végeztek saját társaik, nem sokkal korábban pedig két Bereg-vidéki katona lelte halálát bajtársaik keze által.

A katonák által elkövetett bűncselekmények kapcsán nem lehet szó nélkül hagyni a hadsereget is átszövő korrupciót. Nincs hét, hogy valamelyik kárpátaljai magyar lap ne számolna be botrányról a hadsereg berkein belülről. A kínos esetek annak ellenére is napvilágra kerülnek, hogy ezeket egy ideje igyekeznek eltusolni. A belbiztonsági szolgálat emberei tavaly augusztusban fogtak el két katonát, miközben túl akartak adni némi lőszeren és robbanóanyagon. Nem elszigetelt jelenségről van szó, az ukrán katonák szívesen adnak túl feleslegesnek ítélt hadianyagon, hogy némi költőpénzhez jussanak. A katonai korrupciót két típusra lehet osztani. A leggyakoribb, amikor kisebb haszon reményében, alvilági köröknek adnak el fegyvereket az alacsonyabb beosztású katonák. A nagy horderejű üzletek azonban már nemzetközi jogot sértenek.

 A Szovjetunióból örökölt irdatlan mennyiségű hadianyag egy jelentős része, már a korábbi években is terrorista csoportokhoz került. 

1999-ben 3000 darab AK-47-es gépkarabélyt adtak el Burkina Fasón keresztül Libériának, annak ellenére, hogy ezt nemzetközi egyezmények tiltották. Ilyen nagyságú ügyletet nem lehetett volna keresztülvinni a legmagasabb politikai és katonai vezetés tudta nélkül. Naivitás azt gondolni, hogy ezek a viszonyok megváltoztak az elmúlt években.

Ukrajna gazdasági lehetőségei sem teszik lehetségessé, hogy komolyan fontolóra lehessen venni az ország NATO- vagy EU-tagságát. Az országnak még évtizedekre van szüksége, amíg a jelenleg is súlyosbodó gazdasági válságból kilábal. Jelenleg a megtermelt GDP 5 százalékát fordítják honvédelmi kiadásokra, megközelítőleg 4,4 milliárd dollárt. Kétséges, hogy a súlyosan eladósodott ország még sokáig képes a költségeket fedezni. Pedig a hadsereg NATO-kompatibilissé tétele sokkal nagyobb anyagi áldozatot igényelne, jóval meghaladva az ország lehetőségeit. Biztosra vehető az is, hogy az Egyesült Államok hadiipara potenciális klienseként tekintene majd az új NATO-tagra.

A nemzetiségi kérdés nem csak a hadseregen belül jelent gondot. 

Ukrajna lakosságának legalább 17 százaléka orosz nemzetiségű.

A nagy létszámú kisebbség Ukrajnán belüli sorsa akkor is kérdéseket vet majd fel, ha sikerül véget vetni a polgárháborúnak. A társadalmi béke megteremtését nagyban nehezíti, hogy

az országban zavartalanul tevékenykedhetnek különféle szélsőjobboldali csoportok.

Az ukrán szélsőségesek azonban nem csak az orosz kisebbséggel szemben ellenségesek. Tavaly nyáron, Ungvár közelében sátorozó cigányokat támadtak meg neonácik, több embert megsebesítve, illetve megölve. Ugyancsak tavaly több esetben magyar többségű településeken vonultak fel hasonló szellemiségű szervezetek tagjai, hogy megfélemlítsék a szülőföldjükön élő magyarokat.

Orosz nemzetiségiek százalékos eloszlása az Ukrán területi egységeken egy 2001-es népességszámlálás alapján (a Krímet azóta az oroszok elcsatolták) FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

A jogállami normák érvényesülésére érzékeny nyugat szemet huny afelett, hogy a szélsőséges csoportok bátorítást, illetve pénzt kapnak egyes nyugatosnak mondott politikai köröktől. Az engedékenység más területen is megfigyelhető. Nagyvonalúan kezelik azt a tényt is, hogy a közismerten a választott képviselők jó része súlytalan. A 2015-ös tüntetéshullám után csupán annyi változás történt, hogy az oroszbarát oligarchákat hosszabb időre felváltották a nyugatbarát oligarchák. A csere lényegi változást nem jelentett, hiszen korábban ugyanezek az emberek voltak oroszbarátok is. Az ukrán és orosz elit összefonódását az ukrán külügyminiszter, Pavlo Klimkin nemrég kötött házassága szemlélteti a legjobban. A házasság ténye nem is érdemelne különösebb figyelmet, ha az újdonsült ara nem egy orosz tábornok lánya lenne. Az örömapa aktív katona, nem mellesleg a „Krím visszatéréséért» érdemrend birtokosa is, ami alapján arra lehet következtetni, hogy részt vett a félsziget megszállásában. A két ország közötti fegyveres konfliktus nem tett kárt a pár szerelmi viszonyában, nászra akkor került sor, amikor a kelet-ukrajnai harcok már javában zajlottak. Ukrán újságírók azt is kiderítették, hogy Klimkin orosz nemzetiségű. A politikus ezt tagadja, azonban kétségtelen tény, hogy katonakönyvében orosz nemzetiségűnek van feltüntetve. A tábornok após más szálon is kötődik Ukrajnához. Egy Kijev melletti nyaraló birtokosa, mindössze néhány méterre az ukrán elnök, Petro Porosenko dácsájától. Erős a gyanú, hogy

az ukrán elit oroszellenessége a legnagyobb színjáték. 

A helyzetnek megfelelően bármikor orosz-kompatibilissé teszik újra magukat, a hadititkokat és az anyagi támogatásokat pedig majd köszönik szépen.

A sokat szenvedett ukrán nép (tehát maga a nép) természetesen kiérdemelte a nyugat szolidaritását. Azonban az ukrán állam, jelen állapotában joggal érdemelte ki a szörnyállam elnevezést, létével szenvedést okoz nemcsak az ukránoknak, hanem a területén lakó minden népnek.

SZALMA GYÖRGY  Origo.hu