A szíriai Aleppó érseke, Jean-Clément Jeanbart 2017 decemberében járt Magyarországon és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen beszélt a háború szörnyűségeiről, az Iszlám terrorjáról, ami miatt csak Aleppóból félmillió keresztény volt kénytelen elmenekülni.

Az egyházi vezetőnek nemrégiben jelent meg egy üzenete, amiben azt jelenti ki: ” nem túlzás azt állítani, hogy egy harmadik világháború zajlott a mi földünkön, amely számtalan áldozatot hagyott maga után” – az eredeti arab levél francia fordításából készült magyar szöveget változtatás nélkül közölte a görögkatolikus.hu

A napokban egy újságban európai kormányzati intézmények hivatalos jelentését olvastam arról, hogy mi történt Szíriában a háború alatt, mely – hála az Égnek – nemsokára véget ér. Elszörnyedtem az ott említett számokon. Egészen mostanáig túlzónak, és szélsőségesnek tartottam ezeket a számokat. Arra gondoltam, ezt vagy propagandának használják, vagy némely újságíró olvasókat megnyerni vágyó képzeletének szülötte, esetleg néhány rendező nagyzásából fakad, akik túlozva, hatásvadász módon jelenítik meg mozifilmeken a háború tragikus eseményeit.

A jelentés arról számol be, hogy több százezer dzsihádista érkezett Szíriába, s az ország hadserege ellen majd félmillió vérengző harcos küzdött. Ezek nagy része fundamentalista, és külföldi terrorista, akiket a föld minden részéről küldtek ide, hogy a szíriai népet mészárolják, és az országot, intézményeivel együtt romba döntsék. Meg kell említeni, hogy ez a szám kétszerese Hitler hadseregének, akikre a múlt század harmincas éveiben a második világháború alatt szüksége volt ahhoz, hogy egész Európát leigázza. Hitler hatodik páncélos hadseregében – mondják –, nem voltak 265.000-nél többen. Viszont több ezerre becsülték a terroristák birtokában lévő páncélozott szállító harcjárművek, tankok, ágyúk és nehéz gépfegyverekkel megrakott teherautók számát. S ehhez jön még többszázezer kézi lőfegyver és könnyűfegyver. Szíria hatalmas területén jelenlévő számtalan katonai táborban nyilván több tízezer tonnára becsülhető szükséges lőszer kellett még e sok nehéz-, és könnyűfegyverhez, s mindenféle felszereléshez.

Annakidején azt gondoltam, hogy messze eltúlozták ezeket a számokat, igen távol a valóságtól. Azonban az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy amit mondtak az mégis inkább pontos és objektív állítás. Szíria elleni támadás az eddig ismert egyik leglátványosabb katonai megszállás volt, amilyen még sohasem volt a történelemben. Nem túlzás azt állítani, hogy egy harmadik világháború zajlott a mi földünkön, amely számtalan áldozatott hagyott maga után.

Katar miniszterelnöke, Hamad Bin-Jassim Bin-Jaber Al Thani sejk nemrégiben tisztességgel bevallotta, hogy a Perzsa-öböl menti államok 137 milliárd dollárt fizettek e szörnyű háború finanszírozására. Arról meg ne is beszéljünk, mit tettek más, keleti és nyugati országok a harcoló felek támogatásáért – mint ahogy ezt Robert Stephen Ford, a damaszkuszi volt amerikai nagykövet elismerte.

Oly sokat invesztáltak ebbe a háborúba, hogy az amerikai vezetőknek halvány kétségeik sem voltak afelől, hogy az ország végleg megsemmisülésre van ítélve. Emiatt Szíriában az ISIS felszámolása különösen nehéz volt, s azt feltételezték, hogy e művelet 30 évig tart vagy még több harcot igényel, ha még számbavesszük a harcokban résztvevő rengeteg, bőkezűen megfizetett, és erősen felfegyverkezett terroristák számát is. Ugyanis azt olvashattuk az orosz hadügyminisztérium beszámolójában, hogy az utolsó három évben csaknem 90.000 légitámadást hajtottak végre a terrorista csoportokat bombázva. Mindez arra hajt minket, hogy megfontoljuk a keserű igazságot, meglássuk, mily rémségek történtek, mily rettenetes dolog fenyegette országunkat, s felismerjük: ettől az elkerülhetetlen katasztrófától csakis a Magasságbeli segítségével és mennyei csodával tudtunk megmenekülni.

Napjainkban, – mikor a vihar már elcsendesedett, s az ország a létét fenyegető veszélyből kiszabadulva, egyre inkább helyreáll –, most döbbenünk rá, hogy valóságos csoda történt. S remélhetőleg megvalósul a béke – a feszültségek, korlátok és az adódó nehézségek, eljárási bonyodalmak ellenére, melyek azért még mindig lassítják ezt a folyamatot. 2013-ban a városi ellenállók egyike, a szíriai hadsereg védekező katonája mesélte nekem, mennyire csodálkozott, s még felfogni sem tudta annak titkát, hogyan is élte túl kevés társával azokat a heves, ádáz ütközeteket, melyeket a modern fegyverekkel jól felszerelt támadóik ellen vívtak. Így folytatta: „Püspök atya, én úgy éreztem, mintha egy láthatatlan kéz lett volna mellettünk, mely elhárította az ellenség csapásait. Véletlenül nem lehetett ez a mi szent Édesanyánk, Szűz Mária két keze?”

Ma, öt évvel később, azután a zendülés után, amely miatt Szíria hatalmas területének minden részében oly sokan szenvedtek, s miután országunkat nyugalom, és biztonság veszi körül, most jut ismét eszembe, amit ez a hős harcos akkor mondott. Így én is észrevehetem, hogy valóban egy láthatatlan és erős kéz vette védelmébe Szíriát, amikor ez a szörnyű, hallatlanul brutális támadás érte. Ez a kéz védelmezte, és mentette meg országunkat egy eddig sohasem látott tragédiától, s a végzetes katasztrófától. Véleményem szerint a mindenható Isten keze adta ránk áldását, és árasztotta ki ránk kegyelmét, hogy újra megtaláljuk a békét, s lehetővé váljék számunkra, hogy tanúként éljünk e mártírok mérhetetlen seregének vérével öntözött vidéken.

Nem túlzás azt állítani, hogy alattomos összeesküvést szőttek országunk ellen. Még sohasem látott felforgató tervekkel rosszindulatú, ellenséges koalíciót hoztak létre Szíria hatalmas, nehezen elképzelhető eszközökkel való megsemmisítésére: hihetetlen mennyiségű pusztító és halálos fegyverrel felfegyverzett több százezer dzsihádistával. Ugyanakkor számos külföldi kormány biztosított e támadóknak védelmet, és támogatást. Ráadásul egy ötödik hadosztály, és az országban elszórt több száz összeesküvő is segítette őket. Emberi értelemmel igen nehéz lett volna elképzelni, hogy egy ilyen invázió ésszerű, és lehetséges. Valóban egy ilyen támadással való szembenállás, bármilyen ellenállás emberileg elképzelhetetlen, és csaknem lehetetlen lenne. Márpedig – e világ minden logikájával ellentétben – országunk át tudta vészelni ezt a halálos megpróbáltatást.

E ponton jogosan véljük, hogy az Irgalmas, és Mindenható Úr védelmezett és mentett meg minket, ő akarta, hogy továbbra is ebben a mi szeretett országunkban élhessünk. Ez a dráma, amin csodával határos módon jutottunk túl, talán nem arra ösztönöz minket, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjunk az Úrnak, aki isteni gondviselése által megoltalmazott minket? Nem arra vagyunk talán hivatottak ma, hogy hallgassunk az ő szavára, melyet szívünkbe súg? Arra a szóra, mely tettre, szorgalmas, és kitartó munkára hív, hogy ebben a drága országban építsük föl, ami elpusztult, hozzuk helyre, ami romban áll itt, az isteni kegyelmek, és hívek elszánt bátorságának földjén. Haladéktalanul el kell köteleződnünk, hogy bátran, elszántan vessük bele magunkat a munkába! Ez a mennyei Hang ugyanakkor arra hajt minket, hogy tanúságot tegyünk az ő Nevéről: honfitársainkkal a szeretet, a megértés, a bocsánat evangéliumi nyelvét beszéljük. A harmónia és a béke nyelvét, mely a konkrét őszinte szolgálatban fejeződik ki. Ezt a szolgálatot odaadó szívvel nyújtsuk megpróbált közösségeinknek, de minden honfitársunknak is, kikkel nap, mint nap találkozunk, és mindazoknak, akik gyengédséget és baráti szeretetet várnak tőlünk.

Istenszülő Szűz, keresztények menedéke, és minden gyengédség Anyja, adj szívünkbe őszinte ragaszkodást Fiad, Jézus iránt, ki híveitől fenntartás nélküli odaadást kér, és viszonzást nem váró önzetlen szeretetet.

hd.gorogkatolikus.hu