Európa új arcot szeretne látni Ukrajna élén, Volodimir Zelenszkijnek erre meg is van az esélye, ám Arnaud Dubien francia politológus szerint ez még egyáltalán nem zárja ki, hogy Petro Porosenko győzzön az elnökválasztáson

Ki lesz Ukrajna új elnöke? Beleszólhat-e a régi motorosok csatájába a komikus Zelenszkij? S változtat-e ez bármit is ország politikáján? Kimozdulhat-e a holtpontról az Európai Unió és Oroszország viszonya? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Arnaud Dubien francia politológussal, a L’Observatoire francia-orosz elemző központ igazgatójával.

Résztvevők Julia Timosenko választási gyűlésén Kijevben 2019. február 9-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Sputnik

– Néhány hete már Moszkvától Berlinig azt találgatják – Washingtonban talán már tudják is -, hogy ki lesz Ukrajna elnöke. Lényeges lehet az államfő személye a jelenlegi helyzetben, amikor a külpolitikai irányvonal aligha változhat? E tekintetben fontos egyáltalán ez a választás?

– Azért van annak tétje, hogy ki lesz Ukrajna elnöke. Egy ilyen helyzetben, mint a mostani, a választásnak mindig van tétje. Mindenek előtt az ukránok számára.

– S lát-e bármilyen lehetőséget arra, hogy finomodjon, rugalmasabbá váljon esetleg a keleti szomszéd felé is a jelenlegi a külpolitikai irányvonal?

– Ha marad az elnök Petro Porosenko, akkor aligha számíthatunk bármilyen változásra, ha Julija Timosenko, akkor sem sokra. Megváltozhat ugyanakkor a Naftohaz Ukraini vezetése, ami Moszkva számára fontos lehet. Az év végéig ugyanis a gáz kérdésében meg kell állapodni. Igaz, Firtas már nem játszik, s a körülmények megváltoztak, Timosenkónak azonban ebben nagy tapasztalata van Putyinnal. E tekintetben nem mindegy, hogy Timosenko vagy Porosenko győz. Azt azonban tényleg nem lehet várni, hogy ő vagy akár más kelet felé fordulna. Ha bárkinek megfordulna ez esetleg a fejében, egy ilyen lépést újabb Majdan és felfordulás követne. A nacionalisták felgyújtanák az elnöki palotát. Erről tehát szó sem lehet! Még akkor sem, ha az ukrán felmérések alapján a lakosság 80 százaléka úgy gondolja, hogy az ország rossz irányba megy. A többség békét akar, még ha nem is bármilyen áron. A béke pedig azt jelenti, hogy megbékélni, kiegyezni valahogy Oroszországgal. Ezért aztán előbb vagy utóbb Kijev és Moszkva beszélni fog egymással. Ez az idő persze még nem a következő elnöki ciklusban jön el. Erre csak Vlagyimir Putyin után kerülhet sor. Addig is az idén tárgyalni kell a gázról, és ha kompromisszumra jutnának a felek, az impulzust adhatna az előrelépéshez más kérdésekben is. Ennél többet várni értelmetlen.

– Visszatérve az esélyekhez, a két régi motoros között dől el a verseny, vagy azért – mint azt a legutóbbi felmérések is mutatják – beleszólhat ebbe az új arc Volodimir Zelenszkij is?

– Zelenszkij most vezet, ám ne feledjük el, hogy Ukrajnáról beszélünk, és még sok minden történhet március végéig. A két forduló között pedig főképp. Mert biztosnak csak az tűnik, hogy az elnök személye csak a második fordulóban dől majd el. Sok tehát a bizonytalanság, a felmérések is változnak, s ami a legfontosabb, a szavazni készülők mintegy 40 százaléka még nem döntötte el, hogy kire adja a voksát. Ők döntenek majd az új elnökről, de csak az utolsó pillanatban. Addig nagyon mocskos kampányra számíthatunk, amelyben a „kompromatoktól” a letartóztatásokon át a Donbaszra koncentráló provokációkig minden megengedett. Ezért aztán hiába vezet a sötét ló Zelenszkij, egyáltalán nem zárnám ki, hogy végül mégis Porosenko lesz a befutó. Ő és a köre ugyanis bármire kész a hatalom megtartása érdekében. Persze, Timosenko sem „szűzleányka”, ám a lehetőségei – mindenek előtt a médiatámogatottsága – behatároltak. Zelenszkijt már komolyan kell venni, ám figyelmeztető, hogy már megszellőztették az oroszországi bizniszeit, s hát ő a Porosenkóval rossz viszonyban lévő oligarcha Ihor Kolomojszkij embere. A felmérésekben egyre magabiztosabban vezet, így már az elnökválasztás végső győzelemre is esélyes jelöltjének tekinthető, ám még egyáltalán nincs lefutva ez a meccs.

– Kényes és nagyon fontos momentumra mutatott rá. Ukrajna berendezkedése továbbra is oligarchikus, és alapjában maga a választás is az oligarchák vetélkedése. Ki kivel van?

– Kolomojszkijnak az a legfontosabb, hogy ne Porosenko győzzön. Ezért felépítette és támogatja tévécsatornájának arcát Zelenszkijt, de ugyanígy Timosenkót is. Ugyanezzel a lendülettel elszívja az úgynevezett oroszbarát szavazók egy részét. Aztán ott van Donyeck egykori királya Rinat Ahmetov, aki lényegében megfúrta Putyinnak és Medvedcsuknak a „régiósok” táborának egységes fellépését célzó tervét. Itt azonban most mindenről beszélhetünk, csak egységről nem. A Vilkult támogató Ahmetov ezzel elérte, hogy a második fordulóba se jusson be oroszbarát jelölt, s ezzel lényegében Porosenko kezére játszik.

Arnaud Dubien

– Ki ne felejtsük Arszen Avakov belügyminisztert, aki kulcsember a hatalom oldalán…

– Róla nehezen tudom elképzelni, hogy csak úgy lelépne. Olyan hatalom koncentrálódik a kezében, hogy őt kipöckölni szinte elképzelhetetlen. Az ő érdeke, hogy Porosenko maradjon, s akkor még öt évre övé a rendkívül fontos belügyi poszt. A lényeg az ő szempontjából, hogy ne legyen váltás, ám Porosenko közben gyengüljön, és még inkább rászoruljon.

– Közben azt se hagyjuk ki a számításból, hogy Ukrajna legfeljebb részben szuverén állam. Pártfogóinak, a nyugati hatalmaknak az érdekeivel szemben tehát a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben aligha lehet elnök valaki. Mekkora hatása van az Egyesült Államoknak erre a választásra?

– Az ukrán politikai mező tiszta. Apró nüanszokkal, de minden lényeges erő nyugatos és mindenek előtt Amerika befolyása alatt áll. Alternatíva tehát a 2014 előtti választásokkal ellentétben most nincs, így e tekintetben nem igazán elvi kérdés, hogy ki lesz az elnök. Az országot így is, úgy is a Nyugat tartja fenn. Az azonban az érzésem, hogy Amerika nem nagyon akarja, hogy Timosenko győzzön.

– S mit akar Európa? Egyes elemzők szerint Timosenko például Berlinhez áll közel…

– Európában sokak szerint Timosenko már a múlt. Európa új arcot szeretne. Porosenkóban csalódtak, Timosenkót nem akarják, Zelenszkij pedig tapasztalatlan. Jó forgatókönyv nincs.

– Ezt az ukránok is mondhatják. Éppen ezért van igény az új arcra, s ez megnövelheti Zelenszkij esélyeit…

– Persze, igény van. De ez lehetne Anatolij Gricenko is, aki szintén nem mai gyerek, de legalább nem korrupt.

– Moszkvának igazi befolyása az eredményre hosszú idő után nincs, ám mégis mit szeretne?

– Különösebb illúziói Moszkvának már nincsenek, ám azt azért szeretné, ha Porosenko bukna. Ez talán lehetőséget adna arra, hogy a gáz kérdésében kompromisszumra jussanak, az egyházak közötti feszültség pedig csillapodjon. Legfeljebb abban bízhatnak, hogy a „régiósok” a parlamenti választásokon jobb eredményt érnek el, ám erre is kevés hatásuk van.

– A legfontosabb azonban most mind az ukránok, mind Európa, de talán még Oroszország számára is, hogy megálljon az ország szétesése, az állam működjön. Ez ugyanis erősíthetné a biztonságot. Mennyi esély van arra, hogy megállnak a széttartó folyamatok? Mi lesz például a Donbasszal?

– A helyzet kilátástalan, a rendezés zsákutcába jutott, egyik fél sem kész a kompromisszumra. Itt a közeljövőben semmi sem fog változni. Közben a Donbaszt sem akarja a magáénak vallani valójában már senki. Sem Oroszország, sem pedig Ukrajna. Aki viszont majd „megnyeri”, annak fenn kell tartani ezt a régiót, ami sokba fog kerülni.

– Közben a kercsihez hasonló esetek csak borzolják a kedélyeket…

– Így van, s hasonló provokációt mondjuk az első forduló előtt egyáltalán nem zárok ki. Porosenkónak szüksége van rá, mert mint láttuk, ez felviszi a támogatottságát, de kapóra jön a szankciók híveinek is.

– A szankciók szigorítása azonban Európának nem jó. A konfliktus Oroszországgal őt is gyengíti, nemcsak Moszkvát. Ez a feszültség csak a széles értelemben vett régión kívüli geopolitikai játékosoknak kedvez. De tud-e, akar-e tenni valamit Európa ez ellen?

– Azért ne felejtsük el, ez a helyzet Nyugaton sokaknak nagyon is megfelel. Oroszország számukra ellenség, amellyel nem is kell együttműködni. Európát egyébként sem ez, hanem a brexit aggasztja. Ezen kívül még az EP-választások. Nyárig tehát sem Ukrajnával, sem Oroszországgal nem foglalkozik Európában komolyan senki. Már csak azért sem, mert ma Európában nincs stratégiai gondolkodás.

– A kérdés azonban most már nemcsak úgy merül fel, hogy kell-e ilyen Oroszország Európának, hanem fordítva is. Kell-e ilyen Európa Oroszországnak? Kell?

– Az Európa Tanács körüli viták jól mutatják ezt a helyzetet. Elmozdulást azonban az Európai Unió és Oroszország viszonyában belátható időn belül nem várok. Mindenki a másiktól várja az első lépést. Moszkvát közben lefoglalják egyéb dolgok, Amerika, Kína, a Közel-Kelet. Ráadásul nem látja az EU-t komoly játékosnak. Ehhez jönnek még a szankciók. Így aztán mindenkinek megfelel egyelőre, ami most van. Már csak azért is, mert ezzel az európai vezetéssel Moszkva már nem akar kezdeni semmit, míg Európa mintha a Putyin utáni időkre várna. Az olyan projekteket pedig, mint az Északi Áramlat, a Török Áramlat vagy az atomerőművek építése, ez a helyzet nem akasztja meg.

moszkvater.com