A világgazdaság közeljövőjének kulcsproblémája az, hogy miként viselkedik a kínai fogyasztó — véli egy vezető befektetési bankár. Emellett tett egy meglepő kijelentést a brexittel kapcsolatban is.

A világgazdaság legfontosabb kérdése jelenleg az, meg lehet-e mozdítani a kínai fogyasztókat — mondta a CNBC-nek nyilatkozva Jim O’Neill, az amerikai Goldman Sachs befektetési bank korábbi elnöke. A hivatalos pekingi adatok szerint Kína gazdasága tavaly 6,6 százalékkal bővült. Az ország fárasztó kereskedelmi háborút vív az USA-val és mindezek egy olyan időszakban nehezítik a kínai gazdaságpolitikusok életét, amikor a feldolgozóipari export vezérelte gazdaságot át kellene állítani a fogyasztás vezérelte modellre.

Ennek tükrében nem meglepő, hogy a GDP-növekedés lelassult — véli a jelenleg a nemzetközi kapcsolatok kutatásával foglaló Chatham House-t vezető szakember. Szerinte a pekingi vezetés megtervezte ezt a gyengülést. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a 6,6 százalékos tavalyi plusz, amely három évtizede a legalacsonyabb ütem, annyival növelte a kínai gazdaságot, mintha hozzáadták volna Ausztrália teljesítményét.

O’Neill egy olyan területet lát, amelyen szerinte a pekingi vezetés lassan reagál a gondokra, nevezetesen azt, hogy a lakossági fogyasztás bővülése lassul. Ennek nem így kellene történnie, ezért a szakértő úgy véli, hogy a világgazdaság legnagyobb problémája jelenleg az, hogy a kínai átlagfogyasztók nem növelik a vásárlásaikat úgy, ahogy tehetnék.

Keménységre keménység

A befektetési bankár reagált Donald Tusk, az Európai Tanács február eleji kemény kijelentésére a brexittel kapcsolatban. Tusk azt mondta, hogy a pokolban külön helyet tartanak fenn azoknak a brit politikusoknak, akik úgy győzték meg az átlagembereket az EU-s kilépésről, hogy halvány fogalmuk nem volt arról, hogyan kellene átvezetniük az országot a függetlenségbe. O’Neill szerint ez a megjegyzés ugyan szokatlan egy uniós vezetőtől, mert Brüsszelben általában nagyon diplomatikusan fogalmaznak, de nem nevezhető meglepőnek.

Úgy tűnik, hogy a brexiter politikusokat egyáltalán nem érdekli, mi lesz az ír-észak-ír határ sorsa a kilépés után. Úgy gondolják, majd megoldják valahogy, hogy az eddig szabadon átjárható választóvonal hirtelen igazi határral válik. A függetlenség elszánt híveitől nem idegen az agresszív politikai fellépés, most csupán azzal szembesültek, hogy rajtuk kívül mások is tudnak bántóan, keményen fogalmazni.

Húsz százalék

A pénzügyi szakértő meglepő módon csak 20 százalékos esélyt ad annak, hogy az Egyesült Királyság válási megállapodás nélkül hagyja el az EU-t. (Miközben jelenleg nincs a feleknek aláírt egyezségük, ezért, ha semmi sem változik, a szigetország így zuhan ki az unióból március végén.) O’Neill úgy látja, hogy Theresa May miniszterelnök igyekszik meggyengíteni és megosztani brexiter politikus kollégáit.

A brit kormányfő egyfajta machiavellista politikai játszmát játszik, amelyben igyekszik sarokba szorítani és ezzel színvallásra késztetni a brexiter konzervatív parlamenti képviselőket. Olyan helyzetet teremt, amelyben el kell fogadniuk a kormány és az EU között létrejött, január közepén a londoni parlamentben csúfosan megbukott brexitmegállapodást. Ha nem teszik, akkor vagy a megállapodás nélküli brexit okozta gazdasági hanyatlásért veszik magukra a felelősséget, vagy azért, hogy a miniszterelnök esetleg az utolsó pillanatban elhalasztja az általuk áhított kilépés március 29-ei időpontját.

Napi.hu