„Az innovációs gondolkodás egy mentális állapot, amikor az ember folyamatosan azon gondolkodik, hogy amit elkészít, megcsinál, hogyan lehetne még jobban megvalósítani, és mennyire hasznos az a termék. Ezt kellene a fiataloknak megtanítani, hogy rögtön azon gondolkodjanak, hogy amit kutatnak, az miért lesz hasznos. Ez minden országban gazdasági és piaci kérdés is” – mondta az Origónak Grüner György, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kalifornia Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora, innovációszakértő. A Los Alamos-i Nemzeti Kutatólaboratóriumban osztályvezető és az UCLA Solid State Science Center igazgatója volt, de több innovatív vállalatot alapított és vezetett. Tudományos munkásságát számos díjjal kitüntették, és a világon egyedüliként kétszer is, a Világgazdasági Fórum „Technology Pioneer” díjával ismerték el. A világ egyik legtöbbet idézett fizikusa. Grüner György szerint az a fontos, hogy mindig képzeljünk el egy jobb jövőt. Ez legyen a cél. Ez segíti a társadalmat, a gazdaságot, a tudományt is.

De mi az az innováció?

„Az innovációnak többféle meghatározása lehetséges – attól függően, hogy kit kérdezünk– mondja Grüner György, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kalifornia Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora, innovációszakértő.

Grüner György, az MTA külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzoraFOTÓ: TALÁN CSABA

„Ha egy közgazdászt kérdezünk, azt mondja majd, hogy az innováció a gazdaság egyik fő mozgatóereje. A statisztikák szerint az innováció a gazdaság növekedésének legalább a feléhez járul hozzá. Ha pedig például egy pszichológust kérdezünk, ő azt mondja: az innováció egy mentális állapot, amelyben, ha létrehoz valamit az ember, azonnal azon gondolkodik, hogyan lehetne azt még jobban elkészíteni, vagy hogyan tudná azt hasznosítani. Az alapdefiníció valahogy így hangzik: ha valamit kitalálunk vagy feltalálunk – ez az invenció –, abból próbáljunk jobbat, hasznosat készíteni. A lényeg tehát a hasznosságon van. Ez az alapja az innovációnak.”
Az innovációhoz rengeteg pénz kell– teszi hozzá Grüner György. Ha nem lenne haszna annak az új eszköznek, amelyet fejleszt a tudós, senki nem fizetné ki. De ahhoz, hogy eljussunk a tényleges innovációhoz, nagyon sok minden szükséges.

„Először is kezdődik egy felfedezéssel. Egy kutató felfedez valamit. Aztán következik az invenció, amikor abból a felfedezésből készítünk valamit – egy kis eszközt, vagy »kütyüt«. Ezt követi majd csak az innováció. Ez lényegében az innovációs lánc. Mondok egy példát: felfedezték, hogy hogyan mozognak az elektronok különböző anyagokban – ezt le is írták. Ezt volt maga a felfedezés. Ezután elkészült a tranzisztor – ez volt az invenció. A tranzisztor egyik felfedezőjével, John Bardeennel egyébként én 15 évig dolgoztam együtt. Ez egy kézzel elkészített tranzisztor volt. Ezt követte az innováció – persze, hosszú út vezetett odáig. A lényeg az lett, hogy ma már az okostelefonokban milliárdnyi tranzisztor van beépítve. A Nobel-díjak legalább felét az invenciókért adják – például a tranzisztor elkészítéséért is megkapta John Bardeen a Nobel-díjat. Később kapott egy másikat is: a szupravezetés elméletének kidolgozásáért. Az első tehát egy invenció volt, a második pedig egy alapvető felfedezés.”

Az innováció nem politikai kérdés

Magyarország nem áll túl jól, ha az innovációs láncot nézzük – mondja a professzor.

„Először is korábban nem volt tisztázott a jogi alap arra, hogy ha a magyar tudósok felfedeznek valamit, kié lesz a szabadalom, és nem volt meg a gazdasági háttér sem, hogy be lehessen adni szabadalmakat. Ez ugyanis elképesztően sok pénzbe kerül. Megint mondok egy példát: az egész világon a nanotechnológiára fordított kutatási összeg ugyanannyi, mint amennyit ezen a területen a szabadalmakra fizettek ki. Ez világít rá arra, hogy a szellemi tulajdon mennyire fontos. Magyarországon, ha feltaláltak valamit, azt publikálták, és abban a pillanatban ingyen és bérmentve »odaadták« a világon mindenkinek. Hiába fedezünk fel valamit itthon, az arra alapozott innovációt és terméket többnyire már külföldön hozzák létre.Először is az a legfontosabb, hogy a szabadalom a miénk legyen.Ehhez vezethető alapvetően vissza, hogy nem áll túl jól Magyarország az innovációs láncban. Hiányosak az elemei – ezeket kell felépíteni.”

Grüner György az Innovációs és Technológiai miniszternek, Palkovics Lászlónak ad tanácsokat – elsősorban azon dolgozik, hogyan lehetne felépíteni Magyarországon hatékonyan az innovációs láncot.

„Ez egy konkrét tudomány. Meg kell nézni, hogy milyen elemei vannak, milyenek a feltételek. Meg kell teremteni a különböző jogi, technikai, tudományos és pénzügyi hátteret is. Aztán össze kell rakni, mint egy kirakós játékot. Mivel én innovációszakértő vagyok, ehhez értek, ebben dolgozom, a világ minden részén láttam és csináltam is. Ráadásul az innováció nem párthovatartozás kérdése. Ez objektív, és szükség van rá. Magyarországon eddig ez nem volt előtérben, de elengedhetetlen, hogy elinduljon az innovációs gondolkodás.”

A fiatal kutatóké a jövő

Grüner György egyetemi tanárként a Los Alamos-i Nemzeti Kutatólaboratóriumban osztályvezető, és az UCLA Solid State Science Center igazgatója volt. Emellett több innovatív vállalatot alapított és vezetett. Tudományos munkásságát Alexander von Humboldt- és Guggenheim-díjjal, illetve a világon egyedüliként kétszer is, a Világgazdasági Fórum „Technology Pioneer» díjával ismerték el.A „Highly Cited” cím birtokosaként világ egyik legtöbbet idézett fizikusa.
„Mégis felmerül olykor, hogy én miért szólok bele a világ másik oldaláról, néhányan azt mondják: a magyar helyzetet nem értem, nem látom át. Én a technológiát ismerem – hogy hogyan kell működnie az innovációs láncnak. A minisztérium és a kormány feladata az, hogy megteremtsék a feltételeit annak, hogy az innovációs lánc megvalósuljon és hatékony legyen. Tudja, a politika a nem tökéletesnek a művészete.”
Grüner György azt mondja: a jövő nem a 80 éves akadémikusoké, hanem a 40 éves kutatóké. Az innovációs fejlődés az ő történetük.

Az alapkutatástól a termékfejlesztésig – ki mit fizet?

Az alapvető kutatásokat az államnak támogatni kell – de nem mindegy, hogy milyen kutatásokra ad pénzt az állam – mondja a professzor.

„Alapfeltétel, hogy a felfedező kutatásokat támogatnia kell az államnak. De csak a kiváló kutatásokat szabad támogatni. Azt, hogy mi a kiváló, a nemzetközi megítélésnek és elbírálásnak kell eldöntenie. A tudomány ugyanis nemzetközi – tehát van erre lehetőség. Ha egy kiváló kutatási program nemzetközi támogatás is kap, mondjuk megnyer egy nemzetközi pályázatot – azt támogatni kell itthon is.Középszerű kutatásnak nincs létjogosultsága – főleg egy kis országban.Egyszerűen nem engedheti meg magának az ország. Persze, nagyon nehéz ezt elérni egy kis országban, ahol mindenki mindenkinek a barátja, és persze ellensége is. Éppen ezért kellene nemzetközi szinten eldönteni. Meg kell mérettetni, hogy a mi a kiváló, és mi nem az.A másik fontos feltétele a támogatásnak az kellene, hogy legyen, hogy mi fontos az országnak, az ország gazdaságának, oktatásának vagy egészségügyének.A harmadik lényeges szempont pedig az, hogy bizonyos globális tendenciákból ne maradjon ki az ország. Ilyen például a mesterséges intelligencia kutatása. Az ilyen jellegű kutatásokat, fejlesztéseket is támogatni kell.”

Grüner György szerint ezeket a fontos kutatásokat több pénzzel támogathatja az állam, de létrehozhat, meghirdethet olyan programokat is, amelyek az állam számára fontosak, és ezekre a konkrét kutatásokra ajánlhat fel bizonyos – nagyobb összegű – támogatást.

„A tudósok pedig – mint a mézre a méhek – odajönnek majd, és kutatnak. Higgye el, lehet, hogy ironikusan hangzik, de van benne igazság. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország az alapkutatásban kiváló. De vajon koncentrálnak-e a tudósaink azokra a területekre is, amelyek kiemelten az ország érdekeit szolgálná? Gondoljuk meg: amikor egy laboratóriumi berendezés százmilliárd forintba kerül, vagy amikor egy kutatóintézet fenntartása százszor annyiba kerül, mint egy kórházé, akkor meg kellene gondolni, hogy annak, aki a pénzt adja – jelen esetben az államnak –, lehetnek fontos prioritásai. Vannak kiemelt kutatási területek. Amerikában például létezik a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency), vagyis a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége, amely szinte megvalósíthatatlan technikai problémákat vet fel, és erre sok pénzt ad. A kutatók különböző javaslatokkal állnak elő, és ezekből választják ki a legérdekesebbeket. Mindenki tudja, hogy a végcél még mesze van, de a kutatások közben is sok minden kialakulhat. De léteznek nemzeti kutatólaboratóriumok is. Az egyikben például az volt a cél, hogy fejlesszék az energiatároló berendezéseket. Ötször jobbak legyenek, ötször olcsóbbak és öt év alatt készítsék el. Ez volt az »öt-öt-öt program«. Tudom, hogy az Egyesült Államokban háromnegyed évszázada kezdődött el ez a folyamat, és ez mindenkinek természetes mára. Ázsiában húsz éve kezdték el, és most Európában, Magyarországon is el kell kezdeni. Én optimista vagyok. De ismét mondok egy példát. A világ egyik legnagyobb felfedezését egy Faraday nevű tudós nevéhez lehet fűzni. Ő fedezte fel az elektromosságot. A miniszter megkérdezte tőle: »mondja uram, ez miért lesz nekünk hasznos?« Mire Faraday azt válaszolta: »azt nem tudom, de azt igen, hogy ezt ön, uram, meg fogja adóztatni.« Faradaynek igaza lett, száz év múlva ugyan, és az Egyesült Államokban, de megadóztatták. És ez a felfedezés nagyon fontos és hasznos volt az országnak, sőt, a világnak és a társadalomnak.”

Az alapkutatás támogatása azért fontos, mert azokból a kutatási eredményekből később hasznos termékeket, eszközöket lehet gyártani. Az alapkutatás viszont jóval kevesebbe kerül, mint az azt követő invenció, majd az innováció. Hogy a skálát lássuk: ha az alapkutatás X mennyiségű forintba kerül, az invenció és a korai innováció tízszer ennyibe, és a termékfejlesztés megint tízszer ennyibe. Vagyis: az innovációt természetesen nem teljesen az állam finanszírozza teljes egészében. Egy fázisban a vállalatokat is be kell vonni – és ettől kezdve már üzletté válik – mondta a professzor.

Grüner György, az MTA külső tagja, a Kalifornia Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzoraFOTÓ: TALÁN CSABA

A tudomány, mint üzlet – amelyből a társadalomnak is haszna van

„Tíz évvel ezelőtt írtam egy esszét, aminek az volt a címe, hogy »A tudomány, mint biznisz«. A kérdés az volt, hogy ki a termelő, és hol van a piac” – mondja a professzor.

„A termelő természetesen a kutató. Lényegében a tudós publikálta a felfedezését, és a többi tudós gratulált neki – végtelenül meg volt mindenki elégedve. Ott a termelő és a piac körbe-körbe forgott – a társadalmon kívül. Egyfajta elefántcsonttoronyként. Az esszémben azt próbáltam kifejteni, hogy a piac az állam és a nagyvállalatok. Nem a kollégák, nem a többi tudós. Hanem az, aki megfizeti a mi termékünket – vagy a felfedezést, vagy az abból kifejlesztett eszközt. Azt remélem, hogy ez az aspektus itthon is elfogadott lesz.”

Az akadémia részéről többször elhangzott az az aggodalom, hogy a fiatal kutatók külföldre vándorolnak. Grüner György szerint az egyetemistáknak, fiatal kutatóknak jövőképet kell biztosítani, hogy itthon maradjanak, és jól érezzék magukat. Ugyanakkor – mivel a tudomány nemzetközi –, egyáltalán nem gond, ha külföldön is dolgoznak néhány évig, és megismerkednek a nemzetközi kutatásokkal.

„Magyarországon volt egy kutatócsoportom, mielőtt Amerikába mentem. Tíz-tizenkét főből állt. Szenzációs emberek voltak. Nekem csak hallgatni kellet, és kiválasztani a legérdekesebb gondolatokat. Többségében akadémikusok lettek, külső és rendes tagok. Amikor elmentem az Egyesült Államokba, rendszeresen jöttek hozzám. Egy részük aztán ott is maradt, a másik részük hazajött. De a mai napig járnak egymáshoz, figyelik egymás munkáját. Egyáltalán nem baj, ha a kutatók egy része külföldön dolgozik. Egyébként én rendkívül örülök annak, hogy Palkovics László miniszter úr rendszeresen említi a fiatalokat. Ez azt jelenti, hogy koncentrál rájuk, dolgozik azon, hogy minél több és jobb lehetőségeik legyenek itthon. Másfelől azt is gondolom, hogya magyar fiatal kutatók azért is mennek külföldre, mert a magyar akadémiai rendszer meglehetősen egysíkú.Nincs lehetőség arra, hogy nagyobb sikereket érjen el egy fiatal. Ha valaki az alapkutatásban a legjobb, és azt szeretné csinálni – legyen abban kiváló. De legyen lehetőség arra is, hogy ő vagy a diákja, vagy ketten együtt létrehozzanak egy vállalkozást. Mert, ha megnézzük, és visszatérünk a gazdaságra: az innováció, a technológiai fejlesztés most részben hazai, de főleg a külföldi nagyvállalatoknál történik. Övék a haszon. Ami itthon hiányzik, az a kis- és középvállalatok, és a startupok bevonása. A kkv-k és a startupok a gazdaság lényeges elemei. Amerikában például az ipari termelés 87 százalékát a kis- és középvállalkozások valósítják meg. Németországban ez 80 százalék.”

Amikor Grüner György a miniszter tanácsadója lett, elkészített egy forgatókönyvet, ami azt vezeti le, hogy az ötletből hogyan lehet eljutni a termékig, a megvalósításig. Mert az egyáltalán nem egyszerű – rengeteg buktatója van.

„Ha az ember belekezd egy vállalkozásba – hogy az ötletből létrehozzon valamit –, nehéz helyzetekbe kerülhet, több dolgon elcsúszhat. Az elején még jól megy – az állam is támogatja a kutatást, a fejlesztést. Aztán jön az úgynevezett »halálvölgy«. Az állam már nem finanszírozza teljes mértékben az invenciót. A saját tőke nem elég – a nagyvállalatok pedig még nem támogatják. Itt nagy a rizikó. Ha a »halálvölgyön« túljut az ember sikeresen, akkor az állam és a magántőke együtt segíti a megvalósítást, végül teljesen átveszi a piac. Ez végtelenül érdekes folyamat. Több buktatón keresztül kell menni: hogyan kell szabadalmaztatni, a különböző stádiumokban mennyi pénzt és honnan lehet szerezni, Aztán el kell adni a terméket – a kütyüt, amit le kell gyártani –, és hogy egyáltalán mikor kezdjünk el foglalkozni a gazdasági aspektusával. Aztán meg kell nézni, hogy mekkora a piac, és utána fel kell venni valakit, aki ezzel foglalkozik. Ez egy hosszú forgatókönyv, amely megmutatja, hogy mi mindent kell ahhoz csinálni, hogy a folyamat sikeres legyen.”

Grüner György, az MTA külső tagja, a Kalifornia Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzoraFOTÓ: TALÁN CSABA

Innovációs gondolkodásra kell nevelni a fiatalokat

Az innovációs gondolkodást már egészen fiatalon tanítani kellene a professzor szerint, akinek volt is „Innováció” című kurzusa az amerikai egyetemen.

„A kurzuson megtanítottam, hogyan néz ki az innovációs lánc, hogyan kell elindítani, melyek a stádiumok. Ezt meg lehet tanítani. Be lehet vezetni a kutatócsoportokba a protokollokat, amelyek szabadalmakhoz is vezethetnek, nemcsak publikációkhoz. Azzal kezdtük a beszélgetést, hogy mit mond a pszichológus az innovációra? Azt, hogy az egy mentális állapot. Ez a lényeg. Ezt az innovációs mentális állapotot kellene a fiataloknak megtanítani, hogy rögtön azon gondolkodjanak, hogy amit kutatnak, az miért lesz hasznos. Ez gazdasági és piaci kérdés is. Nem könnyű, de nincs más választásunk. Innovációs tehetségeket pedig legjobb úgy nevelni, ha az ember példakép. Ha egy professzornak van egy kutatócsoportja, a diákok azt nézik, mit és hogyan csinál. Ha a professzor innovatív, akkor ezt tanulják meg a gyerekek. Az az egyetem, ahol én is tanítok Amerikában, a világranglista 11. helyén áll. Nem azért, mert jobb előadásokat tartunk. Hanem azért, mertegy gyerek, aki 19 évesen belép az egyetemre, azonnal el tud menni egy kutatócsoportba, innovációs kurzuson vesz részt, megtanulja ezt a mentális állapotot – hogy mindig azon gondolkodik, mitől lesz jobb vagy hasznosabb a munkája.Ami a kurzust illeti, a diákok kiválasztanak egy témát, ami tetszik nekik, és azon dolgoznak, hogy a saját témájukban mit és hogyan lehet jobban és hasznosabban kihozni. Végül tartanak egy előadást. Megtanulják a saját ideájukat, a saját munkájukat menedzselni.”

Amikor arról beszélünk, hogy Grüner Györgynek ki volt a példaképe, elmosolyodik, és azt mondja: John Bardeen.

„Ő elméleti fizikus volt – én pedig kísérleteket csináltam. Egyszer kaptam egy levelet, hogy nagyon érdekesnek tartja a kísérleteimet, és dolgozzunk együtt. Szenzációs ember volt. Az egyetlen, aki két Nobel-díjat is kapott. Elképesztően tudott fókuszálni a munkájára – arra az egyetlen dologra, amin dolgozott. Mindig meg tudta mondani, hogy melyek a leglényegesebb lépések az adott stádiumban.”

De mi történik akkor, ha nem alakul ki a mai egyetemistákban, fiatal kutatókban az innovációs gondolkodás? Grüner György határozottan állítja: ez a mentális állapot vagy van, vagy nincs. Olyan nincs, hogy félig innovatív egy társadalom.

„Vannak innovatív társadalmak, például Szingapúr. És vannak, amelyek nem azok. Az innovációs gondolkodás kialakulása kollektív folyamat. Együtt kell megvalósítani, létrehozni. Folyamatosan gondolkodni, beszélni kell róla. Van erre is egy példám: száz évvel ezelőtt több kiváló európai művész elment Amerikába, de ott nem lett sikeres. Felmerült a kérdés, hogy miért. A legjobb válasz az volt, hogy azért, mert nem voltak kávéházak. Nem volt olyan közös tér, helyszín – mint például Párizsban a Montparnasse –, ahol a művészek egymással kicserélhették volna a gondolataikat. A tudósok között is ki kell alakítani ezt a közös helyszínt, ahol beszélgethetnek, gondolatokat cserélhetnek. Amerikában, amikor egyetemi tanár és vállalati konzultáns voltam, éppen akkor építettek fel egy hatalmas kutatólabort. Úgy építették meg, hogy az emberek ténylegesen egymásba botoljanak, bárhová mennek az épületen belül. Aztán elkezdődött a munka, és valóban sikeres volt az épület kialakítása: a tudósok sokkal többet beszélgettek, kialakult egy inspiráló környezet.”

Grüner György, az MTA külső tagja, a Kalifornia Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzoraFOTÓ: TALÁN CSABA

Innovációs gondolkodás minden téren – még a szabadidőben is

Grüner György életének szinte minden szegletét az innováció hatja át. Még a hobbija is ez:innovatív magyar képzőművészeti alkotásokat gyűjt.De mitől innovatív egy festmény vagy egy szobor? A professzor szerint igenis lehet innovatív a művészet is.

„Az innovációnak minden területet át kell hatnia. Ha nem akarunk újat mutatni, ha nem akarunk a korábbi értékekre építkezni, legyen az zene, képzőművészet vagy bármi, az nem innovatív. Fontos a művészetben is az innováció. Nézzük meg, kiknek az alkotásait veszik mostanában? Az innovatív művészekét. A saját gyűjteményemet úgy építettem fel, mint egy kisvállalatot. Fókuszáltam egy dologra – mert mindent nem lehet gyűjteni. Meg kellett néznem a lehetőségeimet, és kitaláltam, hogy az 1945 utáni magyar innovatív képzőművészeti alkotásokat gyűjtöm. Azt tudni kell, hogy Magyarország soha nem volt állóvíz – ha az innovatív művészetet nézzük. 1945 és 1948 között volt egy nagyon jó periódus. Talán furcsa, de a Kádár-korszakban is születtek rendkívül innovatív alkotások – és persze nagyon rosszak is. Aztán a rendszerváltás után megint jó időszak következett. Az ember pedig keresi a legjobbakat. Az egyik kedvencem például Hencze Tamás, aki egészen újszerű festményeket készített. A falfestő hengerre különböző pontokat tett, és úgy húzta a vásznon – egészen érdekes struktúrák jelentek meg. Birkás Ákos a másik kedvencem, akinek volt egy »fej-sorozata«, egészen újszerű módon megfestve. De Moholy vagy Vasarely is rendkívül innovatív művész – az iparművészet és a képzőművészet határán alkottak. Mert az is fontos, hogy egy használati tárgy műalkotás is legyen egyben. Mondok erre is egy példát. A legjobb kiállítás, amit valaha láttam, az a Guggenheim Múzeumban volt. Motorbicikliket állítottak ki – egészen régieket, újabbakat és a legújabbakat. Ott döbbentem rá, hogy ezek műalkotások. A funkció követi a formát. Ezeknek funkciójuk is volt, és végtelenül esztétikusak is voltak. Szeretek elmélázni ezeken a dolgokon, mert nagyon érdekesnek tartom.”

Grüner György szerint – ahogyan a pszichológus is mondaná – ez egy innovációs mentális állapot. Mindenben a fejlődést, a fejlesztést keresi, hogyan lehetne jobban, szebben, vagy akár olcsóbban hasznosabbat készíteni.
„Képzeljünk el egy jobb jövőt. Mindig ez legyen a cél. Ez segíti a társadalmat, a gazdaságot, a tudományt, de még a hobbinkat is.”

Origo.hu