Pontosan négy hét választ el minket attól a döntő fontosságú naptól, amikor Ukrajnában elnökválasztásra kerül sor. Nem lehet túlértékelni azt, amennyire ez a folyamat meghatározó jelentőségű. Hiszen e napon nem csupán a sokat szenvedett Ukrajna sorsa dől el. Ezért csak idő kérdése volt, hogy Moszkva lép egyet ebben, a Washingtonnal folytatott, sakkjátszmájában.

Úgy alakult, hogy Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök – azzal, hogy célzást tett arra, miszerint megeshet, hogy Moszkva netán el sem ismeri az ukrajnai elnökválasztást – elrontotta a mind Petró Porosenkó, mind pedig a „gazdái” számára nehéz hétfői napot.

Annyival tartozunk az igazságnak, ha felidézzük: ebben az irányban az első lépést mégis csak Kijev (értsd: a Nyugat) tette meg. Mint emlékezetes, az ukrán hatóságok eltiltották az orosz megfigyelőket a választásokon való részvételtől, illetve nem voltak hajlandók szavazóköröket létesíteni Oroszország területén az ott élő ukránok számára. (1) Badarság lenne azt gondolni, hogy egy ilyen kockázatos lépésre Kijev, az Egyesült Államokkal való előzetes egyeztetés nélkül, szánta volna rá magát. Kurt Valker persze a nyilvánosság előtt hivatalosan megpirongatta ezért Porosenkót. Ám, mint láthatjuk, a Nyugatnak esze ágában sem volt szankciókat hozni Kijev ellen a demokrácia alapjainak ilyen nyíltszíni lábbal tiprása miatt. És hát semmilyen egyéb lépésre sem került sor.

Egyáltalán nem újdonság – sőt már régóta nem újdonság – az ukrajnai választások el nem ismerésének a forgatókönyve. Ilyesmiről már nem egyszerűen csak beszéltek – ebből a célból felhívások is születtek. Mert csak így lehet befolyással lenni a helyzetre. Csak így lehet azt valóban jobb irányba fordítani, még ha nem is gyökeresen. Ezzel együtt is: amikor egy ilyen témát ennyire magas szinten hoznak szóba: az egészen más. És tudatában kell lennünk annak, hogy ilyen nyilatkozatokat, csak úgy, nem tesznek.

A „Trud” c. napilapnak adott interjújában az orosz kormányfő durvának és piszkosnak nevezte az ukrajnai választási kampányt. „Figyelemmel követvén ezt a választási kampányt, számunkra itt, Oroszországban, egyelőre nem világos, hogy Ukrajnában kivel állhatunk szóba” (2) – közölte Medvegyev. Értésre adva, hogy Moszkva számára nem létezik favorit ebben a versengésben.

Érdemes megjegyezni, hogy hasonló állásponton van Washington is, amikor nem exponálja a „saját” jelöltjét a versenyben. Könnyen lehet, hogy éppen e miatt a látványos „mellőzés” miatt nem sikerült Porosenkónak a maga ”villogására” felhasználnia a müncheni konferenciát. Itt tudnunk kell, hogy ha konkrétan néven neveznek egy jelöltet, ezzel nemcsak a jelöltet, de magunkat is ütéseknek tesszük ki. Ráadásul egy ilyen séma két irányban is hat.

Ám most vegyük Medvegyevnek azt a kulcsmondatát, ami leginkább rá irányította a tömegtájékoztatási eszközök figyelmét.

„Itt az a fontos, hogy a győzelem becsületes úton születik-e. Legitim, csalások nélküli lesz-e ez a választás – jelentette ki. – A közelmúlt eseményei miatt azonban a legrosszabbat kell gyanítanunk. Az elnökválasztási kampány az általánosan elfogadott demokratikus normák – így azon normák legdurvább megsértésével folyik, mely normák az európai országok számára irányadók”.

Így már az első mondatban azt látjuk, hogy a választási eredmények kétségbe vonatnak. A kormányfő itt megemlítette a csalásokat, amelyek meglétéhez nem fér kétség. Végül érintve „a demokratikus normákat” és „az európai országokat”, a miniszterelnök átadta a stafétabotot a Nyugatnak. Amely a nyilvánosság előtt ragaszkodik az értékeihez, a gyakorlatban azonban minden olyat hagy, ami Ukrajnában történik. Persze ez az oldalvágás válasz nélkül marad.

Ám Medvegyev kinyilvánította, hogy itt nem Moszkva valamiféle egyedi álláspontjáról van szó, hanem azokról a nemzetközi normákról, amelyeket Kijev leplezetlenül lábbal tipor.

Egy szó, mint száz: miről is tanúskodik ez a nyilatkozat? Mindenekelőtt arról, hogy Oroszország még egyszer nem kíván abba a hibába esni, mint 2014-ben. (3) Porosenkó teljes mértékben tárgyalásképtelennek bizonyult. És itt fontos tisztában lenni azzal, hogy nem a saját akaratából vált ilyenné. Washington volt az, aki az instabilitás fészkét hozta létre Oroszország tőszomszédságában. Porosenkó csupán egy ügyes végrehajtó volt. Ettől azonban a helyzet nem lesz jobb.

És végül: Medvegyev mindenekelőtt pontosan az óceánon túlra címezte üzenetét. Ez az első látásra ártalmatlan interjú: válasz Washington és kijevi kegyenceinek politikájára. Mindenki számára világos, hogy – a „végítéletig” hátralévő egy hónap alatt – Porosenkó nem fog felhagyni mesterkedéseivel, nem fogja visszavonni a korábban bevezetett tilalmakat. Vagyis a választások lefolyása nem lesz olyan egyszerű. Korábban már kitárgyaltuk a fejlemények alakulásának lehetséges változatait. Most viszont már mindinkább nyilvánvaló, hogy Ukrajnára szép kis kalamajka vár.

 Jevgenyij Gaman – külön a News Front számára

Megjegyzések:

(1)  Általánosan bevett szokás, hogy egy ország egy másik országnak először is engedélyét kéri, hogy választások idején szavazóköröket létesíthessen. Mindenekelőtt a saját nagykövetségének területén. Ám ha túl sok állampolgára tartózkodik az adott országban, kérheti annak segítségét szavazóhelyiségek létesítésében. (Mindezen kéréseknek, a kialakult gyakorlat szerint, a fogadó állam eleget szokott tenni.)

Oroszországban legalább kétmillió ukrán állampolgár él és dolgozik. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nagykövetség (netán Ukrajna más külképviseleteinek) területe nem képes fogadni ennyi, szavazni kívánó ukrán állampolgárt. Ha pedig Kijev még meg is tiltja más szavazóhelyiségek létesítését, ez azt jelenti: nem akarják, hogy orosz területen tartózkodó állampolgáraik részt vehessenek a választásokon. Ennek okait már sokszor boncolgatták. A legfőbb ok: az Oroszországban dolgozó állampolgárok túlnyomó többsége – borítékolhatóan – nem a fennálló rendszer híve. (Hasonló okból már jó előre pedzegetik: ha sikerül visszafoglalniuk a Donbasszt, annak lakossága számára jó ideig nem teszik majd lehetővé az ukrajnai választásokon való részvételt.)

(2)  Putyin elnök már jelezte: a választásokig nem kíván érintkezni Porosenkó bábelnökkel. Nem is fogad tőle telefonhívásokat.

(3)  Ma már nagyon sokan mondják Oroszországban: kapitális hiba volt 2014-ben elismerni az akkori (2014. május 25.) ukrajnai választások eredményét. EZZEL MOSZKVA (is) LEGITIMÁLTA A PUCCSISTA, HATALOMBITORLÓ REZSIMET, a maga részéről is a nemzetközi élet teljes jogú résztvevőjévé, megkerülhetetlen szereplőjévé emelte Porosenkót, ezt az alávaló, hétpróbás gazembert.