https://nahnews.org/1009541-eks-ministr-oborony-ukrainy-vsu-byli-gotovy-k-pokhodu-na-krym-no-boicy-otkazalis-strelyat-v-russkikh-soldat

Dacára annak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a „krími kérdést” egyszer s mindenkorra lezártnak tekinti, egyes kijevi politikusok továbbra is arról beszélnek: az ukrán fegyveres erők közreműködésével készek lennének felülbírálni a félszigeten 2014-ben megrendezett népszavazás eredményeit.

Már öt éve is annak a történelmi pillanatnak, amikor a Krím lakosai, 2014. március 16-án úgy döntöttek: gyökeresen változtatnak a sorsukon, újraegyesülnek az Orosz Föderációval – orvosolva ily módon a történelmi igazságtalanságot. Ám csak mostanság kezd felbukkanni egy érdekes információ. Ami alátámasztja, hogy a mostani kijevi vezetés az un. „Terrorellenes Műveletet” (1) nem a Donbassz területén, hanem a Krímben készült megindítani.

Így a „4-es csatorna” egyik esti adásában Igor Tyenyuh, korábbi ukrán védelmi miniszter elmondta: az „Orosz Tavasz” idején (2) a Majdan nyomán megalakult új kijevi vezetés azt tervezte: egy hadseregcsoport a szárazföld felől betör a Krímbe.

„Tudtam minden, a Fegyveres Erőkön belüli problémáról. Ám amikor hozzáláttunk ahhoz, hogy az ukrán fegyveres erőket felkészítsük az ellenséges agresszió visszaverésére, akkor láttuk, hogy ezekből a problémákból még több van” – jegyezte meg.

A katonaember szavai szerint, amikor a mostani kijevi hatalom elkezdte összeszedni a Krím elleni hadjárathoz szükséges erőket (kiemelés a fordítótól), akkor kiderült, hogy az ukrán fegyveres erők 20 ezer főnyi legénységéből (ebben nem voltak benne a hadiflottánál, illetve a légierőnél szolgálatot teljesítők) csupán 6 ezren voltak készek az Orosz Föderáció hadseregével való összecsapásra.

A továbbiakban Tyenyuh elmondta: amikor innen-onnan, apránként sikerült összeszedni az ukrán hadsereget, újabb, a félsziget ellen megindítandó hadjáratra hívott fel (elmondása szerint a seregek már a Nyikolajev megyei Sirokij Lan gyakorlótéren állomásoztak). Kijevben azonban elvetették az elgondolását: „Mindnyájan tisztában voltak azzal, hogy ez háború. Ezért elutasították a javaslatomat.”                                                                                                                                                                                              

Elmondta továbbá: igaztalanok azok a vádak az ukrán Védelmi Minisztériummal szemben, hogy harc nélkül adta föl a Krímet. – Kijev kiadta az éles tűzparancsot az „Orosz Tavasz” résztvevőire (kiemelés a fordítótól). A félszigeten azonban nem akadt olyan ukrán katona, aki kész lett volna elkezdeni a vérontást. (3)

Nem erről van szó. Egészen másról van szó. A parancsok ki lettek adva, de nem volt, ki végrehajtotta volna azokat. Mivel hogy a Krímben nem voltak olyan katonák, akik hajlandók lettek volna tüzet nyitni – jelentette ki Tyenyuh.

Mint emlékezetes, a Krímből azt követően lett oroszországi régió, hogy ott 2014 márciusában népszavazást tartottak. Ezen a félsziget választópolgárainak 96,77, Szevasztopol lakóinak (4) pedig 95,6 %-a az Orosz Föderációhoz való csatlakozásra szavazott. Mint Vlagyimir Putyin orosz elnök mondta: a Krím kérdését „véglegesen lezártnak tekintjük”.

Roman Sztodolja, külön a „Harkov” Hírügynökség számára

Megjegyzések:

(1)  A puccsista ukrán vezetés 2014. április 7-én, „Terrorellenes Művelet” (ATO) címén katonai büntető expedíció megindítását döntötte el, hogy letörje a forrongó Donyec-medence (Donbassz) tiltakozó mozgalmát. Egy csöppet sem zavartatták magukat attól a ténytől, hogy terrorellenes művelet végrehajtása a rendőrség, és különleges alakulatainak a feladata minden civilizált országban, ahol hadsereg bevetése belpolitikai konfliktus esetén szigorúan tilos. A kiadott parancsnak megfelelően a hadsereg teljes értékű hadműveleteket indított a fegyvertelen lakosság, és annak kezdetben szedett-vedett önvédelmi alakulatai (népfelkelők ellen).

Saját hatalmi ambícióitól vezérelve a bábelnök a tavaly év elején lerántotta a fügefalevelet. Nyíltan katonai akciónak nevezte el a büntető terrorhadjáratot (aminek így ő maga lett a főparancsnoka. Egyrészt kivette az irányítást vetélytársa, Avakov belügyminiszter kezéből. Másrészt, mivel mindenképpen katonai erővel akarja visszahódítani a Donbasszt, annak sikere esetén ő kívánja learatni a babérokat – így remélve, hogy hatalmon maradhat.

(2)  „Orosz Tavasznak” nevezték el a 2014. február 22-i fasiszta puccs ellen, a zömben oroszok és oroszajkúak lakta Kelet- és Dél-Ukrajnában kibontakozó tiltakozó tömegmozgalmakat. Egy idő után a Krím tömegmozgalmát külön „Krími Tavasznak” nevezték el. Az „Orosz Tavasz” a tavasz végére kisiklott: a mozgalmakat leverték, a Donbassz ellen pedig megindult a háború. Egyrészt. Másrészt – az oroszországi oligarchák, a moszkvai vezetés ráhatásával és közreműködésével – a népmozgalom forradalmi jellege elsikkadt, a kezdetek népi vezetőit félreállították, háttérbe vagy emigrációba szorították – egy részüket pedig fizikailag is likvidálták.

Az ukrajnai elnökválasztás eredményétől függően (Porosenkó választási veresége esetén) kompromisszumos megoldással csillapítanák le végképp a forrongó Donbasszt. (A tavaly merénylet áldozatául esett Alekszandr Zaharcsenkó államfő utóda, Gyenyisz Pusilin maga is az Ukrajnába való visszatérés híveként ismert.) Ukrajna föderatív átalakulása kikényszerítésének ellentételeként a régiót visszaterelnék Ukrajnába – cserében valamiféle, széleskörűnek ígért autonómiát tartalmazó, „különleges státusz” fejében. A junta ettől mindeddig a legmerevebben elzárkózott, közvetlen tárgyalásokra sem hajlandó a két népköztársaság vezetésével. Moszkva reményei szerint Porosenkó bukásával, egy beszámíthatóbb új kormánnyal (rezsimmel) folytathatók lesz a kelet-ukrajnai konfliktus békés, Putyin, mindmáig misztikus „Ravasz Tervére” épülő, amolyan Pax Russicana szerinti rendezése érdekében teendő közös erőfeszítések.

(3)  A kezdettől (1991) fogva nacionalista (és egyre nacionalistább) ukrán kormányok elkövették a maguk számára azt a hibát, hogy a Krímben állomásozó ukrán hadseregbe főként a félszigetről való fiatalokat sorozták be (akiknek már addig is rossz emlékeik lehettek a félsziget többségi lakosságával szembeni barátságtalan ukrán kormányzati lépésekről). Így a többnyire orosz érzelmű fiatalok, érthető módon, haboztak fegyvert fogni az orosz katonákra. A válság kezdetekor a félszigeten mintegy húszezer ukrán katona állomásozott – szemben a támaszpont védelmére ott tartózkodó 16 ezer orosz katonával.

2042-ig érvényes államközi szerződés értelmében a szevasztopoli támaszpont védelmére Oroszország 25 ezer katonát állomásoztathatott a Krímben. Amikor – látva a helyi lakosság fenyegetett helyzetét – Oroszország újabb háromezer főt vezényelt a Krímbe, még mindig jóval belül voltak az engedélyezett létszámkeretnek. (Igaz, ez a háromezer fő a speciális alakulatokhoz tartozott, feladatuk igazából az volt, hogy megakadályozzák a krími lakosság elleni, ukrán fenyegető akciókat – illetve annak biztosítása, hogy a lakosság szabadon, külső fenyegetettség nélkül dönthessen a népszavazáson.

Az kezdettől fogva nyilvánvaló volt: amikor az amerikai vezetés anyagiakkal és tevőlegesen is beavatkozott a kijevi eseményekbe, mindenképpen eltávolítandó az oroszbarátnak mondott Janukovics államfőt – ezzel egyik fő célja volt a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont megszerzése. (Akié a támaszpont, az az úr a Fekete-tengeren.) Ha – mint a cikkből most kiderült – az új kijevi rezsim katonai erővel vérbe fojtja a krími népmozgalmat, első dolga lesz átadni a támaszpontot az Egyesült Államoknak (ami a rezsim amerikai támogatásának nyilván egyik előfeltétele volt). Putyin, terveiben, épített a népmozgalom résztvevőinek kemény elszántságára. És titokban elvégzett közvélemény-kutatással győződött meg arról, hogy a lakosság támogatna egy orosz katonai beavatkozást. (70 százalék nyilatkozott támogatólag) A Krím városain tömegtüntetések sora söpört végig, a lakosság az ukrán laktanyákat is körbefogta, megadásra szólítva fel a katonákat. A demoralizálódott ukrán katonák nem tanúsítottak ellenállást: megnyitották a laktanyák kapuit, megadva magukat. Háromféle lehetőség közül választhattak: 1. (könnyűfegyvereikkel) szabadon távozhattak az ukrán szárazföld felé; 2. leszerelhettek; 3. átállhattak az orosz hadsereghez. 6 ezren választották a szabad elvonulást, 9 ezren álltak át az orosz hadsereghez. A többiek leszereltek.

Katonai összecsapásra egy helyen került sor. Feodoszija városában egy (nem az ukrán hadsereg, hanem a NATO-csapatok részét képező) egység harcba bocsátkozott az orosz alakulatokkal. Az összecsapás hamar végetért, az a laktanya is megadta magát, katonái ugyanúgy elvonulhattak.

Kritikus helyzet alakult ki (2014.) február 26-án, a krími tartományi parlament épületénél. A képviselők (az immár az Oroszországról való csatlakozásról) kiírandó népszavazást tárgyalták. Ekkor krími tatár és ukrán szélsőséges nacionalisták több ezres, agresszív (fegyverekkel is rendelkező) tömege indított ostromot a parlament épülete ellen. Velük szemben helyi lakosok több száz fős tömege próbálta testével, puszta kézzel is védeni az épületet. Mire végéhez közeledett a nap, vesztésre álltak.

https://youtu.be/MR0B-ay4PzI

Ekkor jelentek meg az épületnél orosz egységek. Puszta megjelenésük elég volt, hogy a támadók szétszaladjanak.