Mihail Markelov politikus, az Állami Duma képviselője Olga Szkabejeva „60 perc” c. műsorában (1) tragikus hibának minősítette azt, hogy a Szovjetunió szétesése után a Krím ukrán uralom alá került. Ezt a hibát azonban öt évvel ezelőtt helyrehozták. A térség fejlődik,és látja ezt az egész civilizált emberiség – tette hozzá.

 

1991-ben, a Szovjetunió összeomlásakor a Krímet meg lehetett volna hagyni az Orosz Föderáció keretei között (2). Meg lehetett volna védeni a krímieket. Az, hogy ez nem történt meg, az ország akkori vezetésének nagy hibája volt. Szerencsére öt évvel ezelőtt – amikor a krímiek népszavazáson tettek – hitet akaratuk mellett, ezt a hibát sikerült orvosolni – fejtette ki Mihail Markelov politikus, az Állami Duma képviselője Olga Szkabejeva „60 perc” c. adásának stúdiójában.

 „Mostanra a krími kérdést véglegesen és visszavonhatatlanul lerendeztük, akármit is mondjanak ellenfeleink. Érvekből mind kevesebb van nekik. A Krím fejlődik, és ez immár letagadhatatlan. Látják ezt az ide érkező európaiak, látja ezt az egész civilizált emberiség!” – mondta.



A Krím mára: virágzó terület, amely nagy jövő előtt áll. Sok pénzt fektettünk be ide, de nem ez a legfontosabb – tette hozzá a képviselő.

 „A legfontosabb, hogy öt éve megmentettük az embereket!” Gorgyej Belov ukrán politológus megjegyezte, hogy az ukránok számára még ebben is van plusz. A krímiek most megtudhatták, hogy milyen az: Oroszországban élni.

 „Igen, megtudhatták, hogy milyen az: élni egy olyan országban, ahol mindig van nekik villanyáramuk és melegvizük!”(3) – jegyezte meg Jevgenyij Popov.


Olga Szkabejeva hozzátette: „a nemzetközi elszigeteltség” dacára, az elmúlt öt évben 25 %-kal nőttek külföldi cégek befektetései a Krímben. Úgyhogy Oroszországnak bizonyosan nem lett rosszabb az újraegyesüléstől.

 

Írta: Olga Makszimova

Megjegyzések:

(1)  Politikai vitaműsor, ahová (sajnos) minden alkalommal meghívnak ukrán közéleti szereplőket is. Akik – észérvek helyett – szétordítják a műsort, minden igyekezetükkel belefojtják a szót a vitapartnerbe, és azon vannak, hogy az ő álláspontjuk „maradjon talpon”a műsor után. Provokációik jól kivehető célja, hogy az orosz vitapartnert kihozzák a sodrából, és a veszekedésbe torkolló vita tettlegességgé fajuljon (amire azután már volt is példa). Mondani sem kell, hogy az ukrán televízió hasonló műsoraiba soha nem hívnak meg orosz vitapartnereket.

(2)  A végzetesnek bizonyult Belovezs’szkaja Puscsa-i megállapodás értelmében (1991. december) az orosz, az ukrán és (az akkori) belorusz elnök – kizárva ebből az összes többi volt szovjetköztársaságot – megállapodtak a Szovjetunió feloszlatásában. Különösebb vita nélkül abból indultak ki, hogy a volt szovjetköztársaságok közigazgatási határaiból államhatárok lesznek. Ami alapjává lett a hírhedt „befagyott konfliktusoknak”, nemzeti tragédiát okozott a leginkább érintett oroszság körében (25 millió orosz találta magát kívül természetes hazája határain, családok szakadtak szét. „Orosz Trianon”– csak éppen haza- és nemzetáruló vezetők, és nem külföldi hatalmak műveként.)

(3)  A krónikus pénzhiány okán az ukrán állam immár nem képes előteremteni a közművek működtetéséhez szükséges pénzt sem: akadozik az áramellátás, a fűtés, a melegvíz-szolgáltatás, egész városok maradnak, sokszor napokig is, közműszolgáltatás nélkül. Mindezt a rezsiköltségeknek az IMF által elrendelt állandó emelése közepette.