(…) Anna Tuv az utóbbi fejlemények közül kiemelte az ENSZ fóruma előtt elmondott beszédét. Az előtte való felszólaló (szintén nő) Ukrajnából volt.

Először az ukrán félen volt a felszólalás sora. Ukrajnát – miért, miért nem – egy, az Egyesült Államokban élő nő képviselte, aki már tíz éve ott él. Ez a nő a területünkön tartózkodó orosz tankokról beszélt.

Majd én következtem. Elmondtam a magam történetét – és annak a háromszáz mamának a történetét is, akik a Donbasszban elvesztették gyermekeiket (kiemelés a fordítótól). Megmutattam a protézisemet, a családom fényképeit, beszéltem a háborúról, a népirtásról, családok sorsáról, az infrastruktúra rombolásáról. Tudja, ezalatt a teremben síri csönd honolt. Mindenki sokkban volt, hallgatott. Senki sem volt, aki kérdést tett volna föl nekem, holott ilyen esetekben ez szokás.

Mint a fiatalasszony elmondta: Európában hallják az igazság hangját. Felszólalását követően német parlamenti képviselők, például, teljes támogatásukról biztosították. Elmondták: készek humanitárius segítséget küldeni, készek segíteni egy, az ukrán elnök elleni per megindításában. Ám felülről óriási nyomást gyakorolnak rájuk (kiemelés a fordítótól). Anna Tuv elmondta, továbbá: Olaszországban a fiatalok nem tudnak arról, hogy a Donbasszban háború folyik. (1) Ezért, amennyit csak lehet, beszélni kell erről.

 

„Meggyőződésem: józanul gondolkodó társadalmi szervezetek segítsége nélkül lehetetlenség lesz áttörni az értetlenségnek ezt a falát. Úgy gondolom: mindazt, amit én elmondok, el kell mondania a több száz, kárvallott mamának is, mivel én, egyedül, kevés vagyok. Emberek százezreinek kell összekapnia magukat, és kereseteikkel elárasztani a strasbourgi bíróságot (2). Akkor majd nem fogják tudni félrefordítani a fejüket” – mondta Anna Tuv.

Kétséget kizáróan: az ukrajnai tematika manapság: az igazság és a hazugság harcának a témája. Az értetlenség, a tudatlanság, az elfogultság – mondhatni a Nyugaton folyó agymosás szisztémája elleni harc tematikája. Hétfőn az igazság hangzott el Vaszilij Prozorovnak, az SZBU volt munkatársának a sajtókonferenciáján. Mindez egy olyan ember szájából hangzott el, akinek a sorsa jelképévé lett ennek a kegyetlen háborúnak. Mely háború Kijev irgalmat nem ismerő parancsainak a következménye.

Anna Tuv, minden kétséget kizárólag, hőstettet hajt végre. Elvesztve férjét, kislányát – maga pedig megrokkanván – továbbra is védelmére kel ennek az igazságnak. Méghozzá nem akárhol, hanem Nyugaton. Ahol elfogultak a Donbasszal szemben. Ahol rengeteg erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy az embert meghallják. Mert olykor csak így lesz meghallható az igazság. Csak így juthat el az emberek eszéhez és szívéhez.

Megjegyzések:

 (1)  Jóllehet számos olasz önkéntes harcol a Donbassz népének oldalán. Olasz újságírók nem egyszer tudósítottak az ottani harcokról – a Donbasszból. 2014 nyarán az egyik olasz újságíró áldozatául esett az ellenséges tüzérség ágyúzásának.

Énelőttem, egyszerű, 68 éves budapesti nyugdíjas előtt még egyetlen magyar újságíró sem vette magának a fáradságot és a bátorságot ahhoz, hogy megmutassa az igazságnak azt a bizonyos másik oldalát is. Sőt, még ahhoz sem vették maguknak a fáradságot, és a bátorságot, hogy írásaimból, a Donbasszban tett látogatásom során készített videókból, fényképekből valamit is megmutassanak.

 (2)  A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságról van szó.