Egy újabb kémiai technológia ígéri, hogy lehetséges olcsón kivonni a Föld légkörében felhalmozódott óriási mennyiségű szén-dioxidot. A Carbon Engineering az első, amely tényleg jelentős hátszelet kap néhány energiaipari multitól, hogy tömegesen elterjedhessen a világon.

A Brit Columbiában, Kanada legnyugatibb tartományában bejegyzett Carbon Engineering (CE) vállalat 68 millió dollár (mintegy 19 milliárd forint) friss tőkét kapott az amerikai Chevrontól, Occidentaltól és az angol-ausztrál BHP-től, a világ egyik legnagyobb szénkitermelőjétől — adta hírül a BBC. A befektetők úgy látják, hogy a cég képes volt bizonyítani: költséghatékony technológiát fejlesztett ki a légkörben lévő szén-dioxid kivonására és felhasználására.

Az ilyen technológiák (carbon dioxide removal, CDR) iránti érdeklődésnek az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2018-as jelentése adott lökést. Ennek tudós szerzői arra figyelmeztettek, hogy a világ az utolsó pillanatba érkezett ahhoz, hogy 1,5 Celsius-fokban korlátozza a Föld légkörének felmelegedését, ami még nem járna katasztrofális hatásokkal.
Mivel a klímaváltozós fő okozója a légkörben az ipari forradalom kezdete óta, azaz másfél évszázad alatt felhalmozódott szén-dioxid, bármilyen megoldást fel kell karolni, amely hatékony CDR-t ígér.

Az atmoszférában ma már minden egymilliós részecske egységében több mint 410 szén-dioxid-molekula van. Ennek növekedését az 1950-es évek végétől méri és figyeli a Hawaii szigetén működő Mauna Loa Obszervatórium. Az általuk 2019 márciusában kiadott jelentésből jól látszik a helyzet, ami a tudományt a CO2 kivonást, lekötést jelentő technológiák keresése fel mozdította el:

lekötést jelentő technológiák keresése fel mozdította el:

A dekarbonizálásáról szőtt kanadai elképzelés lényege, hogy a levegőt egy ventilátorokkal teli hűtőtoronyba szívják be, ahol egy többlépcsős, bonyolult vegyi folyamatban dolgozzák fel a gázt. A folyamat eredményként a levegő szén-dioxidja elkülöníthetővé válik. A végeredmény: tisztább levegő és akár szintetikus üzemanyag készítése is — ez utóbbi a mérnökök szerint jóval tisztábban ég a hagyományos üzemanyagoknál, mivel nem tartalmaz ként. (Viszont az előállítása sokkal drágább, mint a hagyományos fosszilis üzemanyagoké.)

A CE tavaly nyáron jelentette be, hogy a technológiája tonnánként 100 dollár költségen képes üzemelni, ami alig 1/6-a az eddig ismert, reményt keltő technológiákénak. Az ipari méretben működő üzemek — amelyek mérete nagyjából egy mezőgazdasági csűrével egyezik meg — a CE várakozásai szerint évente egymillió tonna szén-dioxidot vonhatnak ki a levegőből. A vállalkozásba korábban több mint 30 millió dollárt fektettek be, de csak a most bejelentett tőkeinjekció termetheti meg a feltételeit, hogy a cég túllépjen a pilot projekt méreteken.

Éppenséggel a már hivatkozott, 600 dolláros «termelői áron» működtethető rendszer az, ami a piloton túllépve, a legközelebb jár a tömeges elterjedéshez. Ez a Climeworks projektje, melynek íme a legfrissebb, svájci prezentációja:

Climeworks Squamish-i próbaüzemének indítása egy hároméves előkészítési folyamat eredménye — közölte David Keith, a cég egyik alapítója (és egyébiránt a Harvard professzora). 2009 óta dolgoznak a közvetlen levegőfelvételi technológián, de a 2015 óta működtetett kísérleti üzem tapasztalatai már is azt jelzik, hogy a technológiájuk a jelenlegi 600 dolláros tonnánkénti egységárat 3-4 éven belül 200-, 10 éven belül pedig 100 dollárig képes lehet lenyomni.

Mindezt annak is köszönhetően, hogy a kivont szén-dioxidot «újracsomagolt» termékként élelmiszeripari, italgyártó és mezőgazdasági cégeknek is értékesíteni akarják. Példának okáért a Coca Cola is vevő az ötletre, mely italgyártóként a világ egyik legnagyobb szén-dioxid-felhasználója. De új piacot jelenthet a vegyipar is, mert a mezőgazdaság számára gyártott műtrágya mellett a különböző adalékanyagok és tisztítószerek előállítása során is használható az «újrahasznosított» szén-dioxid.

(Ami a mezőgazdaságot illeti: a szén-dioxid újrafelhasználhatósága mellett a kibocsátás csökkentése is fontossá vált: a Nature tavaly decemberben írta meg, hogy a mezőgazdasági termelés módosításával és a táplálkozási szokások megváltoztatásával 2050-re a felére csökkenthető a metán és a nitrogén-oxid kibocsátása. Ez azért fontos, mert az emberi tevékenységgel összefüggő üvegházhatású gázok kibocsátásának tizedét épp a metán és a nitrogén-oxid adja.)

Gigantikus kihívás

A Climeworks legszebb álmai arról szólnak, hogy a többek közt Izlandon és Olaszországban is bekapcsolt, több mint egy tucatnyi európai légtisztító komplexumuk éves termelését (2000 tonna) 2025-ig megsokszorozza. A globális feladat grandiózusságát jól mutatja, hogy a Climeworks legoptimálisabb víziója a globális kibocsátás egy (azaz: 1!) százalékát kitevő mennyiség leköthetőségéről szól, s ehhez Jan Wurzbacher társalapító és igazgató becslése szerint úgy 750 ezer olyan konténert kell majd telepíteniük, amilyen Svájcban már működik.

Az ipari forradalom óta a légkörbe pumpált «probléma» nagysága tudósok szerint valójában mintegy 1300 milliárd tonnát nyom, ráadásul e brutális mennyiségű szén-dioxidnak a harmada az ezredforduló óta került a légkörbe. Ez azt is jelenti, hogy évről évre sürgetőbb a helyzet. A Napi.hu-nak nemrég interjút adó Ürge-Vorsatz Diána szerint «Téved, aki azt gondolja, hogy ezek a lépések fájdalmak és véráldozatok nélkül megúszhatók». A Kormányközi Klímavédelmi Testület Mérséklési Munkacsoportjának alelnöke szerint elvileg még van lehetséges megoldás az éghajlatváltozás olyan korlátok között tartására, amihez emberileg még lehet alkalmazkodni, «de egyáltalán nem mondanám, hogy úton vagyunk a másfél Celsius-fokos limit tartása felé. Ahhoz radikálisan más irányba kellene állnunk is, haladnunk is» — tette hozzá.

Ilyen radikálisan más irányt vázolt fel a Napi.hu is, amikor a Phys.org nyomán egy teljesen új energiatermelési és klíma-megközelítési modellt ismertetett.  E szerint lehetséges a párizsi klímacsúcson vállalt, szükséges kibocsátás-csökkentések elérése. A feltételrendszer két lényeges pontra épül. Az egyik, hogy 2050-ig a világnak 100 százalékban át kell állnia megújuló energiára épülő energiarendszerre. A másik, hogy helyre kell állítani az erdők és más megrongált, elpusztított természetes ökoszisztémák «státuszát». Ezzel — állítják a kutatók, egyetlen generáción belül kivonódhatna mintegy 400 milliárd tonna szén-dioxid a levegőből, és ez megteremtené a negatív széndioxid-kibocsátási mérleg lehetőségét.

Lényegében ugyanez a mozgatórugója annak a szintén ausztrál tudományos felfedezésnek is, melyet a Melbourne-i Királyi Technológiai Intézet kutatói közöltek. Az olcsó és technológiai szempontból is új, megvalósítható megoldás, szintén a szén-dioxid légkörből történő kivonására képes. A kutatók folyékony, galliumból, indiumból, ónból és cériumból álló fémötvözet hívtak segítségül a szén-dioxid leválasztáshoz. Mindez azért jelent újdonságot, mert a korábbi technológiákhoz (így a CE által kidolgozotthoz) képest is lényegesen kevesebb energiabefektetéssel lehet eredményt elérni.

A tudomány és az ipar reagálásának, illetve a találmányok és befektetések vélt-remélt eredményességének bizonyításáig még biztosan évekig várni kell. Azt azonban érdemes mindinkább szem előtt tartani, hogy éppen az idő az, amivel az emberiség már nem rendelkezik e kérdéskörben korlátlanul.

Sőt, a State of Global Air (SOGA) friss légszennyezettségi jelentéseszerint a most született gyerekek várható élettartamát átalgosan 20 hónappal rövidíti meg a légszennyezés. Minden tíz halálozásból egyben már közrejátszik a levegő szennyezettsége, amivel így több halálesetet idéz elő, mint a közúti balesetek vagy a malária.