https://www.vesti.ru/doc.html?id=3143057&utm_referrer=https%3A%2F%2Fzen.yandex.com%2F%3Ffrom%3Dspecial

  1. április 30.


Alexander Vucic szerb elnök kijelentette: a nyugat-balkáni országok berlini csúcsértekezlete – amelyen a koszovói vezetés is képviseltette magát, nem mozdította ki a holtpontról a Belgrád és Pristina párbeszédet.

Hétfőn, a német kancellár és a francia elnök részvételével, Berlinben sor került a nyugat-balkáni országok csúcstalálkozójára. A tanácskozás több órával is elhúzódott. Mint azt a Novosztyi hírügynökség közli, a tanácskozás végeztével Vucic, illetve Ana Brnabic szerb miniszterelnök nem éppen rózsás hangulatban álltak az újságírók elé.

Vucic elmondta: a szerb küldöttségnek a neki címzett vádak valóságos lavináját kellett végighallgatnia – mígnem azután Szerbiára került a sor.

„A pristinai albánok kezdték sorolni. Egy: el kell ismernünk Koszovót. Kettő: szó sem lehet semmiféle autonómiáról a szerbeknek, semmiféle, Koszovón belüli Szerb Köztársaságról, illetve a Szerb Képviseleti Testületek Közösségének semmiféle végrehajtó hatalmáról” – mondta.

Elmondása szerint mindezt követően világossá vált, hogy Pristina nem hajlik a konstruktivitásra. Feltételezése szerint a következő találkozóra Párizsban, július 1-én és 2-án kerülhet sor.

Az el nem ismert Koszovó vezetőjének, Hashim Thacinak a véleménye szerint (annak idején Thaci irányította a terrorista „Koszovói Felszabadító Hadsereget”, az UCK-t) a találkozó nehéz volt, és nem járt eredményekkel. Hozzátette: csalódással tölti el a vízumliberalizáció kérdésének állása. Véleménye szerint Pristina ehhez minden, ehhez szükséges feltételnek eleget tett. A koszovói emberek számára mégsem vált szabaddá az Unióba való beutazás – közli a ТАSZSZ.

Azon kívül Thaci nem volt hajlandó törölni a Szerbia központi részéből (1) származó árukra a koszovói albánok által novemberben kivetett 100 %-os vámokat.

1999-ben a NATO erői, az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása nélkül (2) bombázni kezdték a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot, így támogatva meg gyakorlatilag a koszovói szakadár fegyveresek azon törekvését, hogy elérjék a terület függetlenedését Belgrádtól. Az önhatalmúlag kikiáltott köztársaságot (3) nem ismeri el Szerbia, Oroszország, Kína, Izrael, Irán, Spanyolország, Görögország, illetve egy sor más állam sem.

Megjegyzések:

(1)  Oroszország szolidáris Szerbiával – többek között Koszovó kérdésében is. Így átveszi a szerb szóhasználatot. Ezért: „Szerbia központi részéből” =  Szerbiából

(2)  A NATO háborús bűntett esetén léphet akcióba az ENSZ Biztonsági Tanácsának a felhatalmazása nélkül.

Népirtással (a koszovói albánok tömeges gyilkolásával) vádolták meg Jugoszláviát. A valódi cél (a maradék) Jugoszlávia szétbombázása volt. Átvitt és igazi értelemben is.

Ez volt a cél az amerikai elnök és ukrajnai bábja által kigondolt, 2014. júliusi provokációnak – a maláj utasszállító lelövésének – is. Ami háborús bűntett. Bő négy és fél évig ezért kínlódtak e bűntett igazolásával. Ez lett volna az az ürügy, amit felhasználva a NATO beavatkozott volna a kelet-ukrajnai konfliktusba. Valójában sokak számára szinte rögtön világossá vált, hogy kinek és minek a provokációjával van dolgunk. A német titkosszolgálat lehallgatta azt a telefont, amelyben Obama istentelenül leteremtette ukrajnai bábját, amiért az elbaltázta az akciót.

(3) A kérdésre, hogy mitől más Koszovó, illetve a Donbassz elszakadása, Nyugatról azt szokták válaszolni: „CSAK”. Koszovó egészen más eset, mint a Donbassz – szokták mondani. De hogy mitől más, arra nem szoktak válaszolni. Mi helyettük is válaszolhatunk: 1. Oroszország nem bombázta szét Ukrajnát, Kijevet, hogy ezzel is segítse a Donbassz kiválását. 2. A Donbasszban a nép maga döntött, népszavazással – és nem egy idegen állam, egy idegen katonai blokk fegyveres beavatkozása hozta létre. Miként az Koszovóval történt.