Egy náci vezetőnek az aláírása egy izraeli vendégkönyvben rávilágít a nácik zsidókkal szembeni politikájának változására a harmincas években.

Stefan Litt, az Izraeli Nemzeti Könyvtár német anyaggal foglalkozó szakembere a közelmúltban fedezte fel Leopold von Mildenstein saját kezű, 1933-as látogatása alkalmával tett aláírását Mose Jákov Ben-Gavriel vendégkönyvében. A különös történetet Izrael csütörtökön tartott holokausztnapján, a Jom Hasoán hozták nyilvánosságra.

Leopold von Mildenstein az SS „zsidóügyekért” felelős osztályát vezette. Mindemellett német zsidó barátjával, Kurt Tuchlerrel, és feleségeikkel 1933-ban körutazást tettek az Egyesült Királyság felügyelete alatt álló Palesztin Mandátum területén, és ellátogattak egy Ben-Gavriel otthonában tartott összejövetelre.

Jákov Ben-Gavriel a kor ismert cionista írója volt, aki naplójában feljegyezte az eseményt. „Nem volt benne biztos, hogy mit gondoljon”, írta a német uralkodó párt egyik vezető tagjának megjelenéséről, és arról is beszámolt, hogy több vendége azonnal távozott.

Mások beszélgetni kezdtek a nácival, aki nagyon izgatott volt az Izrael földjén megtapasztalt építkezés miatt, és még héberül is megpróbált kimondani néhány szót. Leopold von Mildenstein különös viszonya a zsidókhoz, és barátsága Kurt Tuchlerrel már több kutatás tárgya volt, és unokája A lakás címmel dokumentumfilmet is készített kapcsolatukról.

Mildenstein aláírása egy újabb tanúbizonysága annak, hogy a nácik az idők során változó módon látták a „zsidókérdés” megoldását. Mose Zimmerman, a jeruzsálemi Héber Egyetem nyugalmazott professzora szerint Mildenstein ekkor arra törekedett, hogy áthelyezze a zsidókat történelmi hazájukba.

Leopold von Mildenstein 1936-ig a zsidók Palesztinában költöztetésén dolgozott, de akkor a hírhedt Adolf Eichmann vette át hivatalát, aki a „zsidókérdés” tömeggyilkossággal történő „végleges megoldásának” végrehajtását szorgalmazta.

A nácik eleinte a zsidók emigrációval történő távozásában voltak érdekeltek, és Zimmerman szerint a legegyszerűbben a cionista emigrációval tudtak együttműködni. Az alapvető változás a háború 1939-as kitörése, a kelet-európai országok – és a bennük élő zsidó lakosság – náci megszállása miatt következett be.

„Ekkortól egy nagyobb méretű megoldást kellett találniuk” – vélekedik Zimmerman. A háborúig a „zsidókérdés megoldása” csak a német zsidókra vonatkozott, de a háború kitörésétől más helyeken élő zsidókkal kapcsolatban is „megoldást” kellett találniuk – mondta Zimmerman.

Stefan Litt, az archívum német anyagokkal foglalkozó szakembere szerint Mildenstein aláírása, valamint Tuchlerrel ápolt kapcsolata továbbra is „fantasztikus történet, amely azt mutatja, hogy a történelem soha nem fekete-fehér”.

MTI