Idén is néhány ezren tüntettek a Trump kormányzat ellen az amerikai fővárosban a harmadik alkalommal megrendezett Nők menetén, amelynek apropóját az elnök két éve történt beiktatása adta.

A brit Guardian úgy tartja számon a „Nők Washingtoni Menete” rendezvényt, mint „spontán” akciókat a nők jogaiért. Egy másik liberális médium, a Vox, „hatalmas, spontán szerveződő mozgalmat” emleget a felvonulások mögött. Honlapján, a felvonulás szervezői mint „alulról szerveződő kezdeményezést” reklámozzák művüket, „független” szervezőkkel – olvasható a Tűzfalcsoport legfrissebb cikkében, a Fox News alapján.

A magyarországi Tett és Védelem Alapítvány szerint a szóban forgó mozgalom egyik kiemelkedő alakja, Linda Sarsour, interszekcionalista feminista, valamint a washingtoni Nők Menetének egyik fő szervezője, aki nyíltan támogat ”becsületgyilkosságokat” illetve női nemi szerv csonkítást elfogadó Izrael-ellenes muszlim szervezeteket.

Asra Q. Nomani Wall Street Journal-riportere szerint ez egy olyan ötlet, amelyet ő, liberális feministaként magáévá tehetne. De tudom – írja egyik esszéjében –, hogy

a felvonulás szervezői nem beszélnek a valóságról: a menet ténylegesen nem „nők menete”. Ez egy menet olyan nőknek, akik Trump-ellenesek.

A mozgalom finanszírozása kapcsán elmerülhetünk a milliárdos Soros György és az ő Open Society-filantrópiájának dokumentumaiban, és feltehetjük a kérdést: vajon mi a kapcsolat Hillary Clinton egyik legnagyobb adományozója és a „Nők Menete” között?

A válasz: sok.

A Google Dokumentumok alapján kiderül – Soros finanszírozott, illetve szoros kapcsolatot tartott fenn legalább 56 felvonulási partnerrel, beleértve olyan „kulcsfontosságú partnereket” is, mint a Planned Parenthood, („Betervezetten vagyunk szülők”) amely ellenzi Trump abortuszellenes politikáját, valamint a Nemzeti Erőforrás-védelmi Tanács, amely ellenzi az elnök környezetvédelmi politikáját.

A „Nők Menete” – amely következetesen ködösít az iszlám szélsőségesek kérdésében – partnerei közé tartozik az Amerikai–Iszlám Kapcsolatok Tanácsa (CAIR), amely nem csak terelt a szeptember 11. utáni iszlám szélsőségesség kérdésében, hanem ellenzi azokat a muzulmán reformokat, amelyek lehetővé teszik, hogy nők imavezetők lehessenek, és hogy mecsetek előtt imádkozhassanak fejkendő viselése nélkül.