Szemben az ötvenes-hatvanas évekkel ma senki sem tart komolyan egy atomháború kitörésétől, sőt a fiatalabb generációk azt hiszik, hogy ez a veszély lényegében elhárult az emberiség feje fölül. Ez azonban életveszélyes illúzió.

Az egyik legmegdöbbentőbb tény manapság az, hogy a fiatalokat láthatóan egyáltalán nem aggasztja egy atomháború kitörésének lehetősége — kezdi elemzését a Bloombergen Tyler Cowen közgazdász professzor. A klímaváltozástól sokkal inkább tartanak, a nukleáris összecsapást a múlt fenyegetésének tartják. A fiatal generációk azt hiszik, hogy az atomfegyverek problémáját elődeik megoldották.

Cowen szemben velük úgy véli, hogy továbbra is az atomháború lehetősége a világot fenyegető legnagyobb veszély. Így van ez annak ellenére, hogy egy nukleáris konfliktus kirobbanásának lehetősége nem látszik valószínűnek. Hatvan-hetven évvel ezelőtt más volt a helyzet, például James B. Conant a Harvard Egyetem elnöke 1951-ben arra számított, egy évtizeden belül kitör a harmadik világháború, ami nukleáris világégés lesz.

Elfogultságok

Ez a jóslat láthatóan túl pesszimista volt, talán túl friss volt még a nem sokkal korábban lezárult két világháború emléke. Ugyanakkor feltehetjük a kérdést: nem fenyegeti-e ugyanez a veszély a mai generációkat is ellenkező előjellel. Azért nem feltételezzük az atomháború kirobbanását, mivel az emberiség utoljára 1945-ben vetett be utoljára atomfegyvert, ami nagyon régen volt.

Valójában egy általános jelenségről van szó, amit a viselkedés-gazdaságtan a közelmúlt iránti elfogultság címszó tart számon. Például a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás után sokan aggódtak, hogy ezt további akciók fogják követni. Nem így lett. Manapság — a 2008-as pénzügyi összeomlás utóhatásaként — jobban aggódunk a bankcsődök miatt, mint korábban, Kína gazdasági megerősödése pedig azt a rémképet vetíti elénk, hogy egyszer csak megszűnik az USA feldolgozóipara, mert tényleg minden Kínában fog készülni.

Kicsi, de végzetes

Mi a helyzet ennek tükrében a nukleáris háborúval? Ha konkrétan próbálnánk megadni ennek esélyét a következő években, akkor igen kicsi valószínűséget jósolnánk, minél távolabbi időpontra kellene azonban előrejelzést adnunk, annál bizonytalanabbá válnánk, így annál nagyobbnak találnánk a veszélyt. A Bloomberg publicistája azt találta, hogy a pénzügyi befektetők értik meg a leginkább az atomháború kockázatának természetét.

Azzal, hogy nem számítunk a nukleáris összecsapásra, úgy teszünk, mintha egyetlen kis kockázatú befektetésben helyeznénk el a pénzünket, nem kötve olyan üzleteket, amelyek ellensúlyoznák a veszteségünket, ha ez nem jönne be. Ezzel ellehetünk akármeddig, miközben valójában nagy kockázatot vállalunk, mert ha a pici negatív esély mégis érvényesül, akkor egy csapásra elvesztjük az összes pénzünket.

Visszatérve a nukleáris fegyverekre: az érvek túlnyomó többsége amellett szól, hogy ezeket soha nem fogják bevetni, ám a pesszimista esélynek csak egyszer kell bejönnie, és az emberi civilizációnak annyi.

Mi következik ebből?

A Bloomberg publicistája szerint ebből az következik, hogy bármilyen kicsinek látjuk is egy nukleáris háború veszélyét, nagyon aggódnunk kell miatta. Az atomfegyverek továbbra is itt vannak, és a többségük kész arra, hogy használják. Nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a bevetésük korai észlelésére szolgáló rendszerek szükség esetén működni fognak, és a segítségükkel megelőzhető a katasztrófa.

Különösen nagy veszélyt jelent, hogy egyre könnyebb és olcsóbb atomfegyvereket építeni. Irán, Törökország és Szaúd-Arábia jó eséllyel 20 éven belül rendelkezhet ilyen eszközökkel. Észak-Korea folytatja nukleáris fegyverei felhalmozását és javítja ezek hordozóeszközeit. A Kínában, Oroszországban és az USA-ban is fejlesztett új generációs, hiperszonikus sebességű cirkáló rakétákkal útjukra indított atombombák észlelése után csak percei maradnak a döntéshozóknak reagálni az ellenük indított atomcsapásra.

Ez növeli a kísértést, hogy valaki elsőként vessen be nukleáris fegyvert, mert azt hiszi, az ellenfelének nem marad lehetősége reagálni. Ne felejtsük el — figyelmeztet a Bloomberg cikkírója -, hogy nem elég ha az atomfegyverek felett rendelkező vezetők általában elfogadják azt az igazságot, hogy egy nukleáris háborúnak nem lehet győztese, az csak a harcoló felek kölcsönös megsemmisülésével végződhet! Így kell gondolkodniuk ezt minden időpillanatban.

Napi.hu