Miért kezdett el az SZBU egy alezredese dolgozni az orosz titkosszolgálatoknak? És hogy sikerült neki, négy teljes éven át Moszkvába eljuttatnia a titkos információkat? Először mondja el a tévékamerák előtt az igazságot Porosenkó szörnyűséges gaztetteiről: sortüzek a Majdanon, az ogyesszai tragédia, a lelőtt maláj utasszállító Boeing, illetve az SZBU titkos börtönei, szerte az országban.

Porosenkó hősi küzdelme az európai értékekért a szabad és virágzó Ukrajnában oda vezetett, hogy őt magát most már csak az amerikaiak menthetik meg a börtöntől. Ám a „Legújabb orosz szenzációk” mostani adása után még az is előfordulhat, hogy a számára biztosított amerikai immunitás is kevés lesz. Porosenkó kormányzásának eredményei az SZBU központi apparátusának tisztjével készített exkluzív interjúban. Aki mindezen évek alatt az orosz felderítés számára dolgozott. Porosenkó most nyilván mindent megadna azért, hogy ez az ember örökre elhallgasson.

Vaszilij Prozorov, az SZBU korábbi ügynöke: „Nekik én kém vagyok. A mi szempontunkból azonban felderítő.”

Az SZBU titkos börtöneiben a kínvallatások futószalagon zajlottak. Ez egy olyan valóságos húsdaráló volt, amiért Porosenkó úrnak viselnie kell a felelősséget.

Vaszilij Prozorov: „Láttam a vérben úszó padlókat, a falakat, amelyeket az emberek az ujjaikkal kapartak össze.

Egy férfi: „Megkezdődtek a vallatások. Ütöttek-vertek. Ütötték a bordáimat, a veséimet. Vertek mindenütt. Kínoztak. Alkalmazták a vízbe fojtásos módszert (1). Vízzel öntöztek. Olyan érzés volt, mintha a vízbe fulladnál. Ezek után elvesztettem az eszméletemet.”

Egy asszony: „Az étel szegényes volt. Villa, kanál – ohne.  Fésűt nem adtak. Ott voltunk alsó fehérnemű, minden nélkül. Csak úgy voltunk. Tárgyalásra nem hívtak. Semmiféle nyomozás nem volt”.

Mindezeknek az embereknek a története egyforma. Az SZBU titkos börtöneiben kínozták őket. Ezek a különleges létesítmények Petró Porosenkó idején jöttek létre. Az iratokban ezeket a létesítményeket könyvtáraknak, a foglyokat pedig könyveknek nevezték.

Vaszilij Prozorov: „Az első váltással, ’14 júliusában érkeztem Mariupolba, ahol az SZBU „M” szektor-beli operatív csoportjának lettem a vezetője. Az elődöm az átadás-átvételkor elvitt engem és megmutatott egy ilyen börtönt. És azt mondta: ismerkedj. Ez itt a könyvtár, benne a könyvekkel. Mostantól te felelsz értük.”

Vaszilij Prozorov tanúsítja: ezekben a szörnyűséges „könyvtárakban” az úgynevezett könyvek hamar elhasználódtak. A hóhéroknak azonban naponta szállították a friss küldeményt. Porosenkó gestapójában tapasztalt szakértők sorra mindenkit megtörtek. Egy idő után már a legállhatatosabbak is hajlandók voltak aláírni bármilyen, őket kompromittáló anyagot.

Porosenkó diverzáns csoportjainak, halálbrigádjainak a feladata volt, hogy fizikailag kiiktassák a politikai ellenfeleket. (2) Az SZBU egy külön részlegének volt pedig a feladata, hogy információs területen leplezzék ezeket a rémtetteket.

Foglyok szörnyűséges kínvallatásai, megrendelt politikai gyilkosságok, olyanok likvidálása, akik útban voltak: Vaszilj Prozorov feltárta az Ukrajnában történt, és legnagyobb visszhangot kiváltó bűntettek szenzációs részleteit. Minderről a „Legújabb orosz szenzációk” adásában.

Megjegyzések:

(1)  A „vízbefojtás” amerikai kínvallatási találmány. Lényege: az áldozat kezét-lábát kikötözik, arcára nedves rongyot tesznek, majd vízzel elkezdik öntözni. Fél perc sem telik bele, és az áldozat fuldokolni kezd. A gyötrelmes tortúrát sokszor csak akkor hagyják abba, ha az áldozat, nem bírva tovább, vallomást tesz. „Előnye”, hogy nem hagy külsérelmi nyomokat. A kínzást ugyanakkor gyakran kiegészítik azzal, hogy az áldozat nedves fejére elektrosokkolót tesznek.

Az amerikai katonai segítségnyújtást titkosszolgálati segítségnyújtás is kiegészíti. Ez utóbbi keretében a CIA vallatási, kínzási szakemberei is képzéseket, továbbképzéseket tartanak ukrán kollégáiknak. A „vízbefojtás” az SZBU (Ukrán Biztonsági Szolgálat) verőlegényeinek hamar kedvelt kínzási módszere lett, amit gyakran alkalmaznak.

(2)  A Donbassz területén végrehajtott számos terrorcselekmény, merénylet ügyében tartott nyomozás során kiderült: azok szálai az ukrán legfelsőbb vezetőkhöz vezetnek. Kiderült: személyesen Porosenkó adott utasítást a Donyecki Népköztársaság két legkiválóbb parancsnokának, Arszenyij Pavlovnak („Motorola”) és Mihail Tolsztihnak („Givi”) a meggyilkolására. Ugyancsak a bábelnök parancsára hajtottak végre robbantásos merényletet Oleg Anascsenkó ezredes, a luganszki Népi Milíciának (hadsereg) a sajtókapcsolatokért felelős főcsoportfőnöke ellen. És legutóbb Porosenkó személyes utasítására végeztek tavaly augusztus 31-én Alekszandr Zaharcsenkóval, a Donyecki Népköztársaság elnökével. A halálos végű merénylethez az államfő gyilkosai nyugati gyártmányú technikai eszközöket használtak fel.

Több ízben is fölvetődött, hogy 2014. július 17-én Porosenkó személyes utasítására lőtték le a maláj légitársaság Amszterdam és Kuala Lumpúr között közlekedő, Boeing utasszállító gépét, 298 emberrel a fedélzeten. Mint kiderült, a Kolomojszkij véreskezű oligarcha (aki Zelenszkij új ukrán elnök védnökének számít) által akkor ellenőrzött Dnyepropetrovszk város repülésirányítási központja azon a napon, szokásos légifolyosójától mintegy 300 km-re északkeletre, olyan térségbe térítette el a gépet, ahol harcok folytak. A gépet, helyi idő szerint, 16.20-kor lőtték le – ami háborús bűntettnek számít. És bár az első hírügynökségi jelentéseket erről csupán 17.15-kor adták ki, Porosenkó 17.00 órára már azonnali válságtanácskozást hívott össze az ügyben.