Donald Trump amerikai elnök felülvizsgálja az Egyesült Államok külpolitikáját, és félreállítja a neki nem kellő kádereket. Ezzel függött össze Mary Iovanovich kijevi amerikai nagykövet asszony (1) idő előtti hazarendelését.

Erről Jevgenyij Filindas, az Ukrajnai Társadalmi Elemző Központ igazgatója számolt be a „PolitNavigator” tudósítójának adott kommentárjában.

Az igazgató megjegyezte: mióta számára sikeresen zárult le az ő Oroszországgal ápolt, állítólagos kapcsolatait firtató vizsgálat, Trump magabiztosabbá vált.

„Ez erőt adott neki. És kezdi azt a külpolitikát folytatni, amit ő szükségesnek lát. És nem azt, amit az amerikai elit nagy része, élükön a demokratákkal, próbált ráerőltetni. És most Trump ellentámadásba megy át” – jegyezte meg a politológus.

Elmondása szerint az amerikai választásokba való orosz beavatkozásról szóló ügy kipukkanása után ott van mindenki orra előtt egy igazán jól dokumentált ügy arról: ukrán tisztségviselők – próbálván az amerikai Demokrata Párt vezetőinek a kegyeibe férkőzni – minden eszközzel próbálták eláztatni a Trumphoz közeli Manafort polittechnológust.

„Trump szemléltetően fogja „gyötörni” áztatni úgy az ukrán vezetésből, míg az USA-n belüli ellenfelei közül mindazokat, akik a választási kampány idején ártottak neki. Az utóbbiak között a demokraták vannak, élükön Bidennel (2), aki aktívan belekeveredett az ukrán politikába. Ebbe a kategóriába tartozik a demokraták által jelölt nagykövet asszony hazahívása is. Trump felül fogja vizsgálni mind az amerikai külpolitikát, mind pedig azokat a kádereket, akik ezzel a politikával foglalkoztak. Iovanovich nem az ő kádere. Ezért félreállítják, hogy az új ukrajnai vezetéssel való politikát már más káderek alakítsák” – összegezte Filindas.

Forrás

Megjegyzések:

 (1)  Mary Iovanovich nagykövet asszony volt az, aki 2017 szeptemberében külön nyilatkozatban gratulált a nemzeti kisebbségek – közöttük a kárpátaljai magyarság – jogait súlyosan csorbító új ukrán oktatási törvény elfogadásához.

(2)  Joe Biden, alelnökként, 2014. április 21-én kifejezetten azzal a céllal utazott Kijevbe, hogy a juntának megparancsolja a két héttel korábban, Alekszandr Turcsinov ügyvezető államfő által meghirdetett, un. „Terrorellenes Művelet, (ATO)”haladéktalan beindítását. A helyzet az, hogy ez a meghirdetett akció (mindazok számára, akik azt konkrétan ismerték) olyan szörnyű volt, hogy még a juntában is sokan visszariadtak tőle. Nyilván nem keveseknek okozott gondot az is, hogy miközben Janukovicsnál, az elűzött államfőnél égtek a telefonvonalak, ha az erőszakos, véres zavargások letörésével kapcsolatban csak gondolni merészelt a készenléti rendőrség bevetésére is – az ATO a hadsereg teljes értékű bevetését irányozta elő egy akkor még alapvetően békés tiltakozó mozgalom vérbe fojtására. Az akkor még hatályos ukrán alkotmány – más, civilizált országok alaptörvényéhez hasonlóan – tiltotta a hadsereg bevetését az országhatárokon belüli konfliktusokban.

Joe Biden alelnöknek közvetlen érdeke fűződött a Donbassz katonai erővel történő, mielőbbi eltiprásához. A Donbassz felszíne alatt ugyanis – ténylegesen, vagy remélten – gazdag palagázmezők húzódnak. A megbuktatott Janukovics elnök még 2012-ben koncessziót adott a palagáz kitermelésére annak a Shell szénhidrogén vállalatnak (is), amelynek igazgatótanácsában ott ült Joe Biden fia.

Annak idején a Donbasszban a lakosság széles körben tiltakozott a környezetpusztító módon kitermelhető palagáz kiaknázása ellen. Az olajipari trösztnél úgy okoskodtak: a háború sok ingatlant lerombol, a lakosság majd elmenekül – így gyorsabban, olcsóbban, megtakarítva maguknak a terület kisajátítása miatti konfliktusokat a lakossággal – hozzá lehet majd fogni a palagáz kitermeléséhez. (Amit aztán a „függőséget okozó” orosz földgázt kiváltandó, vásároltattak volna meg a kelet-európai országokkal.)