A kijevi kormánynak az Egyesült Államok nem engedi meg a polgárháború beszüntetését. Ezt Franc Klincevics a Szövetségi Tanács tagja (1) fejtette ki a Szövetségi Hírügynökségnek.

 A Zelenszkij-adminisztráció beismerése

Julija Mendel, Vlagyimir Zelenszkij újonnan megválasztott ukrán elnök szóvivője az ukrán televízió egyik adásában lehetségesnek nevezte, hogy az ukrán fegyveres erők a Donbassz területén gyilkolják a békés lakosságot. Elmondása szerint az ukrán katonák nagyon gyakran bedőlnek az olyasfajta „provokációknak”, miszerint, olyan helyekről, ahol békés lakosok élnek – lakóházakból, óvodákból és más efféle helyekről – állítólag tüzet nyitottak rájuk.

„És ezek után lőni kezdik ezt a házat. (2) Így esnek áldozatul a mi embereink, ukránok” – mondta.

Így kommentálta Julija Mendel Leonyid Kucsma javaslatát – aki Kijev hivatalos képviselője a kelet-ukrajnai konfliktus rendezésére létrejött kontaktcsoportban. Kucsma korábban kijelentette: írásban is lefektetve kell megtiltani, hogy „válaszul tüzet nyissanak”. (3)

Kucsma véleménye szerint ezt annak érdekében kell megtenni, hogy Kijev megmutassa: csakugyan törekszik a fegyvernyugvásra. Erre válaszul Jurij Lucenkó főügyész bejelentette: bűnvádi eljárást indít a javasolt kezdeményezéssel összefüggésben.

 2014 óta Ukrajnában polgárháború folyik. A kijevi vezetés úgynevezett terrorellenes műveletet indított Ukrajna délkeleti részének lakói ellen, akik nem értettek egyet a Kijevben végbement államcsínnyel. Az ENSZ legutóbbi adatai szerint a konfliktusnak több mint 10 ezer ember esett áldozatul. (4) Oroszország nem részese az Ukrajnában kirobbant civil konfliktusnak, de aktív humanitárius segítséget nyújt a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság lakóinak.

Félszeg lépések

Mint azt Franc Klincevics szenátor megjegyezte: meg kell várni az új ukrán hatalom konkrét lépéseit. Retorikájuk most, egyelőre, továbbra is a régi.

„Egyes nüanszokat tekintve kezdenek megjelenni az objektivitás jelei. Ami mutatja, hogy Ukrajnában valami csakugyan megindult.

A provokációkat mindenkor az ukrán hadsereg, ezen belül is a nacionalista egységek követik el. Ezek az egységek törvényi szabályozáson kívül állnak. Provokálnak – a milicisták pedig kénytelenek ezekre válaszolni. Ez itt a lényeg”– fejtegette Franc Klincevics.

Mint a szenátor megjegyezte: a Donbasszban dúló állampolgári konfliktus rendezése nélkül Zelenszkij nem lesz képes tovább haladni előre politikai karrierjében. Ám – mint ahogy azt a politikus véli – másban van a baj.

 „Ukrajna valódi gazdái úgy vélik: Zelenszkijt már beterelték a karámba. Ezeknek az embereknek az a változat meg sem fordul a fejükben, hogy a konfliktust rendezni kéne. Akárcsak Petró Porosenkó, ők is a harci cselekmények aktivizálását fogják követelni, hogy aztán Oroszországot be lehessen vonni a konfliktusba.

Ezt csak úgy lehet elérni, ha népirtást folytatnak a békés lakosság ellen, illetve nagyszabású hadműveletekbe kezdenek – egészen addig, hogy megsértik az államhatárokat (5)” – tette hozzá Klincevics.

A szenátor emlékeztetett: Zelenszkij azt ígérte, hogy leállítja a polgárháborút a Donbasszban. A politikus véleménye szerint azonban ezt nem hagyják neki.

 „Ha ezt ő megteszi, ezzel nagy gondot okoz majd az amerikaiaknak. Számára ez az elnöki posztból történő elmozdítást, új választásokat, politikai harcokat jelent majd – miközben Ukrajna területén végbemegy majd a szociális és gazdasági helyzet teljes leépülése. Zelenszkij érti ezt. Ezért próbálkozik félénk kis lépésekkel” – vonta le a következtetést Franc Klincevics.

Emlékeztetőül: Petró Porosenkó korábbi ukrán elnök magyarázatot követelt Vlagyimir Zelenszkijtől, amiért az szóba hozta a Donbassz elleni blokád esetleges megszüntetését.

Megjegyzések:

(1)  Franc Klincevics a Szövetségi Tanács (az orosz parlament felsőháza) védelmi és biztonságpolitikai bizottságának a tagja.

(2)  Így működik az ukrán hazugságpropaganda: rájuk lőttek egy lakóházból, vagy óvodából. Legföljebb arra nem adnak magyarázatot: ha ők maguk egy több kilométerre lévő tüzérségi vagy rakétalövegből nyitottak (válasz)tüzet, hogy tudnak egy lakóházban olyan üteget elhelyezni, amely képes őket, több kilométerről, lőni.

Az ukrán hadsereg bevett harci módszere egyébként, hogy az általuk ellenőrzött települések utcáin, házainak kertjeiben állítják fel ütegeiket, és onnan lövik a néphadsereg állásait. Hogy egyrészt az adott település lakóit a néphadsereg ellen hangolják. Másrészt pedig őket vádolni meg azzal, ami az ő szokásuk: védtelen civileket lőni. A néphadseregekben egyébként tilos célba venni polgári létesítményeket – főleg ha arra nincs semmi ok.

(3)  Ez kétélű fegyver: egy ilyen előírás esetén a néphadseregeknek sem lenne szabad válaszul tüzet nyitniuk. Az ukránoknak nem kell aggódniuk: Moszkva szigorúan tiltja a néphadseregeknek, hogy az őket – főként pedig a gondjaikra bízott lakosságot – ért ukrán tűzcsapásokra válaszoljanak. Az utóbbi időben valamelyest enyhült a moszkvai szigor. Meg is látszik az eredmény: a néphadsereg több, a polgári lakosságot és őket is pusztító ellenséges üteget sikeresen kilőtt. Ezzel olykor akár 24 órára is el tudják hallgattatni őket, ami az ágyúzások állandóságát figyelembe véve nagy szó.

(4)  „Az ENSZ legutóbbi adatai”… már három éve is ugyanezek az adatok voltak forgalomban: 10 ezernyi halott (nemrégiben 13, 15 ezerről is szó volt). Ráadásul „kavarás” is folyik: egyesek szerint csak a civil halottak száma tízezernyi, míg mások az összes áldozat számának ennyit mondanak (ez utóbbi szerint a civil áldozatok száma kevesebb, mint négyezer).

Ez nyilvánvalóan alábecsült adat, ebben egészen biztosan nem szerepelnek, például, a két fél katonai veszteségei. 2014-15 vesztes csatáiban az ukrán hadsereg sokezer halottat veszített. A néphadsereg beismerte: a debalcevói katlan felszámolásáért vívott 2015. január-februári véres ütközetben 3,5 ezer halottat veszítettek. Ki tudja, utóbb hányan haltak bele sérüléseikbe. Ahol ennyi a halott és a sebesült, ott sok az ellenség fogságába esett katona is. Zaharcsenkó néhai államfő egyszer feltárta: a 2014 óta az ellenség fogságába esett harcosaik közel egyharmada már nincs az élők sorában.

Ebben a nyilvánvalóan alábecsült adatban nincsenek (bizonyos szempontból nem is lehetnek) benne az ukrán megszállók terrorjának áldozatul esett civil lakosok sem. Őket ugyanúgy, mint az agyonkínzott, kivégzett, ellátatlan sebeikbe vagy a minősíthetetlen börtönviszonyokba belehalt hadifoglyokat, sehol sem tartják nyilván: a halottakat eltüntetik. Krematóriumokban elégetik, állóvizekbe, mocsarakba dobják, jeltelen tömegsírokban kaparják el. Ezek túlnyomó többsége az ukrán hadsereg ellenőrzése alatt álló területen van, amelyekhez a hozzáférés nem megengedett.

Alekszandr Zaharcsenkó (időközben meggyilkolt) államfő – statisztikai hivataluk egy nem nyilvánosságra hozott adata alapján ­– arról beszélt: a konfliktusnak eddig legalább százezer halottja van, mindkét oldalról. Ez reálisabbnak tűnik: a német titkosszolgálatnak már 2016 nyarán olyan adatai voltak, hogy az ukrán hadsereg veszteségei 25 és 40 ezer között lehetnek. A néphadsereg veszteségei ehhez nagyságrendben mérhetők lehetnek: főleg ha figyelembe vesszük az ukrán fogságot túl nem élő harcosaikat is.

Az adatok kisebbítése nem csupán az ukránok, illetve a mindenben pártjukat fogó nyugati nemzetközi szervezetek érdeke. Érdeke lehet azoknak is a másik oldalról, akik – céljaik érdekében – minden lehetséges eszközzel elnyújtották és húzzák ma is ezt a konfliktust, a Donbassz civil lakosságának és hadseregének szenvedéseit.

(5)  Luganszk megyei lakosok jelezték: az orosz határ közelében lévő folyókon átívelő hidak őrzésére ukrán katonák jelentek meg. Akik elzavarnak mindenkit: azokat is, akik eddig erre a folyóra jártak horgászni. Kijevnek egyetlen célja van a minszki megállapodásokkal: valamiképpen elérni, hogy az Oroszországgal közös határ (valamikori) ukrán oldala fölötti ellenőrzést Kijev meg- (vissza)szerezhesse.