Miért fognak az atomerőművekhez hasonló utat bejárni a szénerőművek? Miért hívták meg a német környezetvédőket a szénbizottságba? Lehet-e még Merkel a felforgató? Miért kell újraindítani a német energiafordulatot — Martin Kaisert, a Greenpeace németországi vezetőjét kérdeztük.

— Az HBO Csernobil sorozatának sikerét a sajtó abban látta, hogy az megpróbálta realistán bemutatni az 1986-os atomerőművi tragédiát. Nekem meg az jutott eszembe közben, hogy milyen furcsa, hogy azt a pökhendi, kétségeket is megkérdőjelező kommunikációs technikát, amelyet a film a szovjetek nyakába varr, három és fél éve Münchenben is láttam. A Paks II. ügyében ott tartott közmeghallgatáson egy kollégája ezeket a hárítási módszereket nehezményezte — a magyar delegációval szemben. Igazából nem az a kérdés, hogy Oda Becker miért látta ezt már akkor, hanem hogy mi eddig miért nem?

— Érdekes észrevétel, de nem hiszem hogy erre, direktben válaszolnom kellene. Induljunk el Csernobil kapcsán onnan, hogy az atomenergia megítélésével kapcsolatosan az volt az első töréspont Németországban. Az első pillanat, amikor a német kormány kényszerítve érezte magát arra, hogy létrehozzon egy környezetvédelmi minisztériumot, hogy kormányzati szinten is külön témafelelőse legyen ennek a területnek. Azóta az is bizonyítottá vált, hogy az atomenergiának olyan költségei és lehetséges következményei vannak, amelyek vállalhatatlanná és fenntarthatatlanná teszik ezt a technológiát. Nem tudom másképp mondani: felfoghatatlan logika számomra az atomerőművek melletti érvelés.

Már a nyolcvanas években is jelentős volt a németek ellenállása az atomenergiával szemben — vélhetően ez magyarázza a Greenpeace és a zöldek első sikerét. A kormányra kerülő zöldek már a kétezres évek elején javasolták a német atomerőművek élettartamának a csökkentését és kivezetést, de akkor a konzervatív többségű kormányzat végül a hosszabbításra szavazott. Fukusima után azonban ők is azzal szembesültek, hogy ez nem fog menni tovább, így végül ők is beleálltak abba, hogy 2022-ig Németország felhagy az atomenergia-termeléssel.

Napi.hu, Németh Dániel

— Nekem úgy tűnik, hogy e logikához nagyon hasonló az, ami a szénerőművek bezárásával kapcsolatosan ma Európában zajlik. Azzal együtt is, hogy az atomerőművek tragédiáihoz hasonló katasztrófákra itt nem került sor.

— Amennyiben a szénerőművek környezetszennyezését tekintjük a legfőbb problémának, úgy az apológia jogos, valóban láthatók szoros hasonlóságok.

Karrierív: Martin Kaiser
Az 1965-ben született geo-ökológiai és erdőgazdálkodási mérnök tanulmányai során az éghajlatváltozás és az erdei ökoszisztéma-tudomány (hidrológiai, meteorológiai és talajtudományi) kérdéseire összpontosított, valamint a természetvédelemre. Előbb Kanada nyugati részén végzett tudományos kutatásokat, majd a Bajorországi Nemzeti Parkban dolgozott földrajzi információs rendszereken. Az erdőgazdálkodási tanácsban (FSC) az ökológiailag és társadalmilag tisztességes erdőgazdálkodást felügyelő munkacsoport alapítója és első igazgatója (1997) volt. A szakember 1998 óta dolgozik a Greenpeace-nél, volt projektvezető, koordinálta az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményének munkáját, és részt vett az erdei biodiverzitás szakértői csoportjában is. A koppenhágai (2009) és párizsi (2015) egyezmény éghajlati munkájának kampányvezetője, 2016 októbere óta a Greenpeace Németország ügyvezető igazgatója.

A szén-, és az atomenergia olyan rendszerben működik optimálisan, amely folyamatosan állítja elő az energiát. Arra kellett rájönnünk, hogy minél több megújuló energiás termelőerő van a rendszerben, annál inkább konfliktusba kerül egymással a rendszerben lévő hagyományos és a megújuló kapacitás. Németországban, ahol az energiaszektor majdnem 40 százalékát már a megújulók adják, ma már hétköznapi szinten is tapintható ez a konfliktus; amikor erős a szél, vagy a napsütés sok áramot termel, a hagyományos erőműveket le kell csavarni, ami viszont a régi rendszer képességeit teszi kérdésessé.

Németországban, a szénről a nyilvánosságban folytatott viták viszont ma tényleg ugyanazt a mintát követik, arra haladnak, mint Csernobil és Fukusima után. Különösen igaz volt ez a tavalyi hőhullámot követően, amikor áprilistól októberig Észak-Németországban szinte egyáltalán nem esett eső. A helyzetet mégis az élezte ki, hogy az RWE így is késznek mutatkozott kiirtani a hambachi erdőt, hogy még több lignitet bányásszon. Ezzel szemben — az erdő védelmében — igen komoly ellenállás alakult ki.

— Emlékeim szerint nem csak tüntetések voltak, de a rendőrökkel is összecsaptak. Tavaly év végén a Spiegel riportja arról szólt, hogy a Greenpeace Energy szerint meg kellene venni az RWE-től az észak-rajna-vesztfáliai lignitbányákat és szénerőműveket, mert úgy gyorsabban és tervezettebben be lehetne zárni azokat. Hol tart ma ez az ügyük?

— Igen komoly tömeg vonult ki a helyszínre, és ma már azt is tudjuk, hogy gyakorlatilag a középosztálybeliek az egész országban nem értették, hogyan állhat elő ilyen helyzet a XXI. században. Több mint tízezer ember tüntetett folyamatosan az RWE elképzelése ellen, de volt olyan pillanat is, amikor ötvenezer ember tiltakozott. Senki nem értette, hogyan gondolkodhat így az RWE. Az ügy bíróságra került, ahol úgy határoztak, hogy ennek az erdőnek a helyén kell maradnia legalábbis a 2020-as végleges bírósági határozat meghozatalig. A döntés azonban a németországi szénre és szénerőművekkel kapcsolatos diskurzusra is radikális hatással volt, és fordulópontot idézett elő.

Martin Kaiser beszél Észak-Rajna Vesztféliában, egy tüntetésen (2018 ősze)Greenpeace

Ma az a helyzet, hogy a közvélemény már nem támogatja e téren a szokásos «business as usual» fenntartását. Ezt én magam is a bőrömön érezhettem, mert tagja voltam a kormány által létrehozott szénkoalíciónak. Teljesen világossá vált, hogy a bírósági határozat és a tüntetések után már nem lehetett ugyanazokat csinálni, mint korábban. Ilyen értelemben, míg korábban nem volt meg a szén kivezetésével kapcsolatosan a kellő támogatás, a helyzet drasztikusan megváltozott; az ipar, a szakszervezetek és a regionális kormány képviselői egyaránt belátták, hogy nincs más alternatíva: be kell zárni a szénerőművet, és az erdőt pedig érintetlenül kell hagyni.

— A németországi szénerőművek bezárásának végső időpontját is bejelentette a német kormány, de a 2038-as céldátummal vannak problémák: a Financial Times azt boncolgatta, hogy gazdaságilag sokkal hamarabb válnak irracionálissá ezek az erőművek, Európa jelentős részén pedig már 2025-2030 közé vállalták a kormányok a No Coal állapot elérését. Mit gondol erről?

— Abszolút igaza van, 2038 valóban túlságosan késői időpont. Bár a szénkoalíció bizottság tagjaként végül magam is elfogadtam a csomagot, a kivezetési dátummal kapcsolatban különvéleményt fogalmaztunk meg, és a 2038-as dátumot nem írtuk alá. Világos, hogy a párizsi egyezmény teljesítéséhez is egy korábbi dátum szükséges. Az a jelenlegi helyzet, hogy van egy megállapodás, mely szerint 2023-tól kezdődően 3 évente a kormány felülvizsgálja magát a céldátumot is, de azt is, hogy mennyivel jutottunk előbbre a megújulók bevezetésével, mit és mennyit kell még megtennünk a célok érdekében. Mivel 2030-ra meg kell duplázni a megújuló kapacitásokat, az szerintem a koalíció minden résztvevője számára világos, hogy ilyen leosztás mellett a 2038 valóban túlságosan késői vállalás. Ma is már inkább 2035 felé leng az inga.

Számításaink szerint 2030-ra ki kell vezetni a szénerőműveket a német energetikából. Ezzel kapcsolatban az a legfontosabb, hogy most kell elkezdeni ezeket a lépéseket, mert minden egyes év károsanyag-termelése hozzáadódik a meglévő légköri szennyezéshez, így a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését minél hamarabb kezdi el az emberiség, annál nagyobb mozgástere van a folyamat végén.

— Ennek része az is, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitungszellőztetett meg április végén, amikor arról írt, hogy Németországban a környezetvédelmi tárca vezetője meggyőzte a gazdasági minisztert: vessenek ki szén-dioxid adót, és így erősítsék tovább a széntüzelésű erőművekkel szemben a zöldenergia-termelést? Mert ez azt jelentené, hogy a kormány is beáll a fenti gondolatmenet mögé…

— Ez ennyire azért nem egyszerű ez. Kicsit jobban meg kell világítanom, hogy érthető legyen, mi zajlik Németországban. Január végén a szénbizottság elkészült az állásfoglalásával, ezután a kormánykoalíció tagjai, a konzervatívok és szociáldemokraták megállapodtak: még az idén kidolgoznak egy klímajogszabályt. Szóbeli kötelezettséget is vállaltak arra, hogy a karbonbizottság ajánlásait beépítik majd a szövegbe. Eközben Németország több városában is folyamatosan tüntetnek a diákok, akik hónapok óta elfoglalják és lefedik a médiateret, így még a környezetvédelmi minisztert adó szociáldemokraták is újabb és újabb javaslatokkal állnak elő. Ez a szén-dioxid adó is része e javaslatoknak.

Napi.hu, Németh Dániel

Legkésőbb az európai parlamenti (EP) választások másnapjára a hagyományos pártok is felismerték, hogy az elmúlt tíz évben egyáltalán nem sikerült megfordítani Németországban sem a szén-dioxid-kibocsátási tendenciáját. Belátták, hogy teljesen eredménytelenek voltak ezen a téren, és most már hétről hétre előállnak valamilyen új javaslattal, hogy kicsit környezet- és klímabarátabbnak mutassák magukat. Még Angela Merkel kancellár is úgy fogalmazott, hogy a kis lépések logikájával fel kell hagyni, és akár még a felforgató megoldásokat is fel kell tudnunk vállalni. Bármit is jelentsen ez konkrétan, a vita nagyon heves lesz, mert maga a klímaváltozás az, ami a kormányzati ellenállással szemben komoly kihívást jelent. Az EP-választások után, a szövetségi választások előtt a közvélemény-kutatásokban először jelezték: a zöldek ma a legerősebb politikai erő.

— Megpróbálná elmagyarázni, hogy a németországi Greenpaece politikai értelemben miért eredményes? A magyar olvasók többsége ma is úgy tekint a Greenpeace-re, mint valamiféle kedves vagy idegesítő, a jegesmedvékért, a gmo-mentes élelmiszerekért vagy Paks II.  építése miatt aggódó fiatalokra, akik felvonulni meg petíciókat írni már tudnak, de társadalmi és politikai érelemben nincs igazi hatásuk. Miért más ez a kép Németországban?

— Az egyik tényező az idő. Németországban immár majdnem negyven éve működünk, és ez ebben az összefüggésben bizonyosan sokat jelent. Abban nincs különbség a magyar és a német Greenpeace között, hogy a bálnavadászatot vagy más globális kampányokat nálunk is ugyanúgy fontosnak tarják, mint Magyarországon. Mi azonban nagy hatást keltettünk a németországi folyók elszennyezésével kapcsolatos kampányunkkal, és azzal is, hogy bizonyítottuk: nem félünk szembeszállni a nagyvállalatokkal. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy 600 ezer fős támogatói bázisunk van.

Azóta gyakorlatilag biztosan mindenki ismeri a Greenpeace-t, hogy mi voltunk az egyetlenek, akik a fukusimai katasztrófáról, annak várható hatásairól és következményeiről az első pillanattól kezdve őszintén és nyíltan kommunikáltunk. A jelentéseinkkel és az értékeléseinkkel egyre inkább meghódítottuk a médiateret, egyre több ember látta, hogy valósak a megfogalmazott félelmeink. Korábban például teljesen őrült ötletnek tartották a szén kivezetésére tett javaslatunkat, de most igazolódik a helyzetértékelésünk — amit egyébként több mint 10 éve állítunk. Ma pedig már mindenki a klímaváltozásról beszél.

Ezt az a fajta hitelességet évtizedek alatt lehet felépíteni, de ez adja a társadalmi támogatásunk alapját éppúgy, mint azok tiszteletét is, akik amúgy nem szeretnek minket. Ilyen értelemben a politikusokét is, többek között ez volt az oka, hogy meghívták a Greenpeace-t a szénkoalíció tagjai közé is. A közvélemény felismerte és értékeli, hogy mi mindig azt az álláspontot képviseltük, amit a tudomány és a tudósok is. Szerintem a közvélemény azt is értékeli, hogy bizonyítottuk: nem igaz, hogy a politikában a hétköznapi embereknek nincs esélye változást elérni.

— Sokat írnak nálunk arról, hogy — már meg ne haragudjon érte: — a németek hülyeséget csinálnak az Energiewendével (energiafordulat). Hogy az zsákutca, hogy leállnak az atomerőművekkel, mert lám, a szénerőművi termelés is, és így a szén-dioxid-kibocsátás is felfutóba került, ráadásul mindennek a magas áramár is a következménye. És ha ez nem volna elég, akkor majd a szén helyébe lépő földgázzal lesz gond, mert az Északi Áramlat körüli világpolitikai csatározások nélkül is problémás lehet az oroszoktól való függés. Elmagyarázná a szkeptikus magyar olvasóknak, hogy az Energiewende miért nem zsákutca?

— Ez az a terület, amelynek a megértéséhez nem lehet pillanatfelvételekkel dobálózni, mert egy olyan hosszú folyamat, amelybe időnként a szükséges korrigálásokat is meg kell tudni ejteni. Ez nem csak a kormányzati gondolkodást érinti, hanem például a klasszikus energiaiparét is. A múlt héten részt vettem a német energetikai vállalatok kongresszusán, ahol nagyon tágra nyílt szemmel ültek a résztvevők, mert most jöttek rá, hogy valójában mennyi üzleti lehetőséget is kínál számukra az eddig elutasított megújulók piaca.

Napi.hu, Németh Dániel

Félre ne értse! Nem tekintem csak sikertörténetnek, ami eddig történt, és azzal is egyetértek, hogy a német társadalomnak ma be kell tudnia bizonyítani Európa számára, hogy nem hülye. De azt biztosan tudom, hogy az Energiewende nem zsákutca. A mára előállt probléma gyökere szerintem ott van, hogy sikerült ugyan jelentős mértékben emelni az elmúlt években a megújulók arányát az energiamixben, de nem mentünk tovább a gondolkodásban, és nem alakítottuk át az egész energiarendszert. A kormányzat nem tervezte meg a folytatást, így például túl későn állt neki a szénkivezetés megtervezéséhez, ami pillanatnyi anomáliákhoz vezetett. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy nem lehet párhuzamosan működtetni a nukleáris energián és szénenergián alapuló energiaipart a hullámzó megújuló alapú energiatermeléssel, hanem választani kell: A vagy B. Az Energiewende igazából erről a választásról szól.

A földgázzal pedig valóban óvatosnak kell lennünk. Ám elsősorban azért, mert a hagyományos energetikai ipar ebben nagy üzleti lehetőséget szimatol, és szeretne lecsapni a földgázfejlesztésekre. Németországnak a következő tíz évben a jelenleginél nagyobb földgázkapacitásra szüksége lesz, de szerintünk valójában nem óriási mértékű bővítésről van szó. Élláspontunk az, hogy a földgázfogyasztás helyett a megújulókból előállított gáztermelés megteremtésére és terjesztésére van szükség. Arra, hogy a szél- és a napenergia segítségével gázt (hidrogént) is állítsunk elő a fogyasztási rendszerek számára.

— Ön szerint hogy néz ki a következő évtized környezetvédelmi és energetikai forgatókönyve? Ezek hol hatnak egymásra, illetve hol rendelődhet egy a másik alá?

— A következő tíz év döntő fontosságú lesz abból a szempontból, hogy kiderül: képesek vagyunk-e a párizsi klímaegyezménynek megfelelően korlátozni a szén-dioxid-kibocsátásunkat. Németországnak ennek érdekében — a szénbizottság javaslataival összhangban — meg kell erősítenie a megújuló erőforrásokat, át kell alakítania az energiaelosztó hálózatait, és alapvetően csökkentenie kell a fosszilis energiaforrások fogyasztását. Vagyis gyakorlatilag újra kell indítani az energiafordulatot.

Az Energiewende 2.0 központi feladata szerintem az, hogy a szénenergia kivezetésével párhuzamosan haladjon az a tervezőmunka, ami a  2030 után majd a száz százalékos megújuló energiaiparhoz vezet.

Napi.hu