Mint a „PolitNavigator” tudósítója jelenti: az ukrán küldöttség azzal próbálkozott, hogy módosító indítványok özönével árassza el az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését (ETPKGY). Így akarván megakadályozni, hogy Oroszországnak visszaszolgáltassák azokat a jogokat, amelyektől a 2014-es krími események nyomán megfosztották.

A módosító indítványokat sorra vetik el. Ám az ukránok továbbra is húzzák el az ülést.

Jelena Szotnyik, ukrán parlamenti képviselő büszkén jelentette: „Az ETPKGY «sokkban van» az Oroszországról szóló határozathoz benyújtott, példátlan számú módosító indítványtól. A szokásos 20-30 indítvánnyal szemben a küldöttek több mint 200-at nyújtottak be.”

Az Oleg Ljasko (1) által javasolt egyik módosító indítványt Georgij Logvinszkij, a Legfelsőbb Rada képviselője ismertette: „Kötelezni kell a Közgyűlés minden delegátusát annak a nyilatkozatnak az aláírására, miszerint a Krím – az Ukrajna. Hogy a képviselők ily módon is bizonyságát adják annak, hogy ők – európaiak. Persze az oroszok számára itt a bűnvádi eljárás eshetősége forog fenn: ennek elismeréséért (t.i. hazájukban) akár 12 év szabadságvesztés is kiszabható. Ám az európai értékek mégiscsak többet érnek, mint a szabadság! Ezért úgy gondolom: az a logikus, hogy orosz barátaink aláírják ezt a nyilatkozatot – és itt, a Közgyűlés falai között, ezt el is ismerjék”. (2)

Maga Ljasko eközben pirongatni kezdte az európaiakat, amiért azok visszavonják az orosz küldöttséggel szemben kirótt szankciókat. Eszerint, úgymond, az ETPKGY így akarja biztosítani magának a nagy összegű orosz tagdíjat.

„Ha netán Oroszország – pénz ellenében – diadalmasan visszatérhet az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe, ez az Európa Tanács értékeinek csődje, mindazon elvek elárulása lesz, amelyek mentén az ET szerveződött. Erre figyelmeztettem én, keményen, az európai kollégákat. Ezt kellene cselekednie Zelenszkijnek is: ide kellene jönni az Európa Tanácsba, és határozottan Ukrajna védelmére kellene kelnie a strasbourgi összeesküvéssel szemben” – jelentette ki Ljasko.

„Kollégáink módszeresen olvassák fel az újabb és újabb módosító indítványokat. Az európaiak pedig eközben szemmel láthatóan bosszúsak. Ugrott az esti programjuk – az éttermek, a pohár pezsgő – úgy gondolták, hogy este nyolcra befejezik a jelentés vitáját. Egyre csak vécére, a büfébe kéredzkednek. Miközben a mi ukrajnai képviselőink újra és újra elismétlik: a szégyentől akarjuk megkímélni a Közgyűlést. És az idő majd megmutatja: mennyire szégyenteljes volt ez a jelentés, az orosz küldöttség visszatérésének a forgatókönyve” – kommentálta a helyzetet Irina Gerascsenkó, a Legfelsőbb Rada elnökhelyettese.

„Az ukrán delegáció, mint mindig – az irántunk való gyűlölettől elfúló orosz propagandisták vad üvöltései közepette is – derekasan helytáll. A Parlamenti Közgyűlésen folyó vitát megnyertük. A felszólalások többsége minket támogat. Azok többsége azonban, akik szavazni fognak, hallgat. Szemüket lesütve igyekeznek elkerülni bennünket. Tudják, hogy nincs igazuk, de megkapták az utasítást. Azokból, akik minket parlamentarizmusból kioktatnak, saját maguk, amikor kellene, egy idegen akarat végrehajtóivá, eszközökké – nem pedig azokká válnak, akik önállóan döntenek…

A küzdelem folytatódik. És szerdáig tart. Főleg az után, hogy az oroszok holnap reggel belépnek ebbe a terembe. Mi, akárcsak 2014-ben és 2015-ben is, meg fogjuk kérdőjelezni jogköreiket” – helyezte kilátásba Vlagyimir Arjev, a Legfelsőbb Rada képviselője (3).

Megjegyzések:

(1)  Oleg Ljasko hírhedt fasiszta képviselő. 2014 nyarán egyebek mellett, arról vált hírhedtté, hogy képviselői munkája helyett maga is beszállt az ukrán hadsereg által elfoglalt területeken a Donbassz aktivistái elleni megtorlásokba. Különítményével járta a térdre kényszerített vidékeket, vadászva a népi hatalom vezetőire, aktivistáira. Ebben a fasisztában egy gestapós vallatótiszt veszett el: különös élvezettel „puhította”, gyötörte lelkileg az elfogottakat, akikre amúgy is kegyetlen kínvallatások várta. Személyesen vallatta az ukrán terrorkülönítmények egyik mariupoli rajtaütése során elfogott Igor Hakimzjanovot, a Donyecki Népköztársaság legelső honvédelmi miniszterét. A frissen elfoglalt Sztanyica Luganszkajában pedig addig nem nyugodott, míg kézre nem sikerült kerítenie a májusi függetlenségi népszavazás helyi főszervezőjét.

(2)  Ljasko a vallatásaikor megszokott, a megfigyelő által megismert eszközöket alkalmazta, egy az egyben, amikor az orosz küldöttség tagjait próbálta megfélemlíteni: zsarolás, fenyegetések, ordítás, féktelen demagógia.

(3)  Vlagyimir Arjev, az ukrán küldöttség vezetője az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében (ETPKGY)