1988-ban az Egyesült Államok a Perzsa-öböl felett lelőtt egy A 300-as iráni légibuszt. 2001-ben pedig Ukrajna egy orosz TU 154-est, a Fekete-tenger fölött. És bár mindkét esetben 100 %-os bizonyítékok voltak, ám semmiféle büntető törvényszékről szó sem volt. Ami most a bizonyítékokat illeti – hát, bizony, nem mondhatni, hogy nagy bőségben állnának rendelkezésre. Ám Nyugaton büntető törvényszéket követelnek. Miért?

Vlagyimir Zsarihin, a FÁK Intézet igazgató-helyettese válaszol:

–  Feltételezem, azért, mert az előző két esetben tragikus hibáról volt szó. Ebben az esetben azonban egy jó előre megtervezett provokációval van dolgunk. Máskülönben miért változtatták meg a maláj „Boeing” repülési útvonalát úgy, hogy az közelebb kerüljön a hadműveleti színtérhez?

A jelek szerint a provokációt azok tervezték el, akik egy ilyen koncepciós büntetőper révén akarják elérni, hogy az Oroszország elleni szankciókat vég nélkül hosszabbítgatni lehessen. Hadd hívjam föl a figyelmüket: az Európai Unió első szankcióit nem a krími események, hanem az MH17-es járat tragédiája után hozta meg. Az európaiaknak azonban mostanra kezd mindinkább elegük lenni a szankciós rezsimből, és igyekeznek azt gyengíteni. A törvényszék azonban ezt nem engedné meg nekik. Következésképpen: az én verzióm szerint a Boeing elleni támadást nem Ukrajnában, és még csak nem is Európában tervezték el, hanem az Egyesült Államokban. Ki másnak állt az érdekében, hogy feszültséget szítson a kontinensen és blokkolja a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő összeurópai térség gondolatát?

Általában véve is, Amerikától bármiféle provokáció elképzelhető. Gondoljanak csak vissza: a vietnami háború az amerikaiak által a Tonkini öbölben megrendezett incidenssel kezdődött. Az Irak elleni hadműveletet pedig a nem létező iraki nukleáris fegyverekkel kapcsolatos tájékoztatási kampány előzte meg.