Egy újabb nyugtalan éjszaka a Donbasszban

  1. július 1.

Június 30-án este, újabb súlyos tűzcsapások érték a Donyecki Népköztársaság (DNR) területét, valamennyi frontszakaszon. Nehézfegyverekből lőtték Jaszinovataját, Dokucsajevszket, Gorlovkát, Szpartakot – az ország déli részén pedig Lenyinszkojét és Kominternovót. A legsúlyosabb tűzcsapásokat, ezekben a napokban, azonban Donyeck nyugati részének – a Petrovka kerületben lévő Trudovszkije telepnek, illetve Donyeck Alekszandrovka nevű elővárosának – kell elszenvednie.

„A hét folyamán nagyjából egy és ugyanazon időben kezdődik a reggeli, a déli és az esti ágyúzás. A reggeli ágyúzás hozzávetőlegesen három és hét óra között kezdődik. Ekkor Alekszandrovkát és Trudovszkije egy részét veszik célba. Délben – mikor kinek van szerencséje. Ha éppen mi vagyunk azok, akik megússzuk, akkor minden Trudovszkije felé repül – és fordítva. Az esti ágyúzás nálunk szintén menetrend szerint zajlik. Nap mint nap, este háromnegyed hattól aknavetőkkel kezdik. Olyankor Trudovszkije irányában lőnek. Egy és ugyanazt a helyet veszik célba: Trudovszkije elején a „Krasznaja Zvezda” („Vörös Csillag”) bányát. Az első sortüzek idején a lőtávolság mintegy négy kilométer volt, mivel a lövedékek 20 másodperc alatt értek ide. Mostanra ez a távolság valamelyest nagyobb lett – a lövedékek mintegy 30 másodperc után csapódnak be. Az esti ágyúzás kilenc-fél tíztől kezdődik és tart éjjel kettőig-háromig.

Ma a reggeli ágyúzás háromnegyed öt előtt öt perccel kezdődött. Durrogtattak, durrogtattak reggeltől kezdve, naphosszat. 18.05-kor (már meghallom, amikor szállni kezdenek felénk a lövedékek) Trudovszkije szélét, a Krasznaja Zvezdát lőtték. Úgy este héttől nyolcig 152 mm-es ágyút (1) vetettek be. Minden beleremegett. Hallani lehetett az egész településen, az egyik végétől a másikig” – mesélte el az EADaily-nek Anna, aki Alekszandrovka szélén lakik.

Súlyosbodik a helyzet a Trudovszkije telepen és Petrovka kerületben is, amelyeket a héten, minden nap, nehéztüzérséggel lőttek.

„Éppen most telefonáltak a barátaim. Házuk erős tűz alatt van. Halljuk, amint betörtek az ablakok. Idejük sem volt elrejtőzni: a fürdőszobában húzták meg magukat (2). Nagyon sok „a plusz”. Ma egész nap szállnak Trudovszkijére a lövedékek. Ez pedig egészen közel volt… Szerintem most egyszer, s mindenkorra kicsinálnak minket” – írta Marija, Trudovszkije-i lakos.

Megjegyzendő: Trudovszkije is, és Alekszandrovka is sűrűn lakott település. Szociális létesítmények – mint iskolák, óvodák – is működnek bennük. És a szüntelen ágyúzások veszélyeztetik az ott lakók életét. E települések peremét helyenként csupán 200-250 méter választja el az ukrán hadsereg állásaitól. (3)

Amint azt az EADaily is megírta, a Zelenszkij hatalomra kerülése óta eltelt idő alatt a Donbasszban a hadi helyzet sokszorosan romlott. Tűzcsapások alá kerültek olyan térségek is, amelyeket 2014-15 óta már nem ágyúztak, és ahová visszatért a békés élet. Tüzérségi csapások célpontjaivá válnak szociális létesítmények is. Így például pénteken (június 28-án) egy irányítható tankelhárító rakéta, Jaszinovataja központjában, egy öregek otthonába csapódott. A rakéta megrongálta az épület tetejét, megrémítve annak lakóit: rokkantakat és idős asszonyokat. Egyiküknél-másikuknál a szívbetegségükből adódó rosszullét következett be, amiért mentőt kellett hozzájuk kihívni.

Megjegyzések:

(1)  A 152 mm-es kaliberű ágyú, a hagyományos tüzérségi fegyverek között a legrombolóbb, legpusztítóbb.

(2)  A Donbassz lakói, még a gyerekek is, már tudják: tüzérségi támadás esetén – ha nincs idejük lehúzódni az óvóhelyre – a lakás legkisebb, ablaktalan helyiségébe, az ablakoktól minél távolabb kell húzódni. A robbanások rezgéshullámaitól, vagy a becsapódó repeszszilánkoktól betörő ablakok üvegdarabjai ugyanis sok sérülésnek az okozói.

(3)  A 2015. február 12-én Minszkben aláírt fegyverszünet értelmében a két szembenálló félnek minimum másfél kilométerre (1500 méterre) kellene visszahúzódnia egymástól. Ezt az ukrán fél – mindenféle következmény nélkül! – éppen úgy nem tartja be, mint ahogy semmi mást sem a megállapodásból.

Pedig a Minszkben a békés rendezés céljából elhatározott „útitervnek” alfája és omegája lenne mindenféle harctevékenység beszüntetése. A (tartós) fegyverszünet. Az orosz diplomácia – jobb ügyhöz méltó buzgalommal – tűzszünetek hosszú sorával próbálta és próbálja elérni a fegyverszünet megvalósulását. Ezek és a Lavrov külügyminiszter által erőltetett „szürke zónák” eddigi egyetlen eredménye, hogy a néphadseregeket gúzsba köti, megtiltja nekik, hogy válaszcsapásokkal elhallgattassák a mindenkori tűzszüneteket megsértő ukrán tüzérségi ütegeket. Amelyek így büntetlenül rombolnak, pusztítanak. A civil lakosságon kívül a néphadsereg katonáinak tucatjai vesztették már életüket – a nélkül, hogy harcérintkezésbe kerültek volna az ellenséggel (tűzcsapások, orvlövészek akciói). (A hírek között éppen most szerepel egy 42 és egy 23 éves harcos értelmetlen halála.) Egyetlen pozitív fejlemény, hogy a napokban 80 (! – nyolcvan) sikertelen kísérlet után Sztanyica Luganszkajánál megtörtént a csapatok és fegyverzetek szétválasztása